„V. István magyar király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
129. sor:
 
December 10. körül délen – az eddig István környezetéhez tartozó – Kán nembeli László és Gyula magyar-kun serege hatolt be István országrészébe, a [[Maros]] völgyén haladva [[Déva|Déváig]] jutott, ahol (''sub castro Dewa vocato'') azonban a nagyrészt kunokból álló had vereséget szenved.
Északon, a Héder nembeli [[Kőszegi Henrik|Henrik]] serege a [[Szepes vármegye|Szepesség]] felől támadt, a hadban ott volt IV. Béla lánya Anna is. Az ifjabb király családjának lakhelyét [[Sárospatak|Patakot]] is elfoglalták és foglyul ejttettékejtették az ifjabb király egész családját (az ifjabb királynét Erzsébetet, lányait és a kétéves László herceget). Az északi országrész felmentésére István a Csák fivéreket ([[Csák nembeli Péter (†1283-84)|Pétert]] és [[Csák Máté (erdélyi vajda)|Mátét]]) küldte északra, míg saját maga [[Feketehalom|Feketehalom várába]] vonult vissza.<ref name="Zsoldos-1" />
 
IV. Béla előkészületei bizonyára nem maradtak titokban, az ifjabb király környezetében a támadást megelőzően több személyi változás is kimutatható. Alkancellárja Benedek és nádora Dénes is IV. Béla mellett tűnik fel, ugyanakkor a Rátót nembeli István a királyné addigi lovászmestere és tárnokispánja az ifjabb király oldalán keres védelmet, Csák bán mosoni ispánt pedig IV. Béla fogságra is vetette, helyére Kemény fia Lőrinc<ref group=m>1343-ban Rosztyiszláv mellett tűnt ki a halicsi hadjáratban, 1244-ben már az országbárók sorában található, részt vett az 1246 évi Lajta-menti csatában, 1252-ben pedig a morvaországi hadjáratban. 1259-ben lovászmester és győri ispán, majd szörényi bán. Az 1260-as bolgár betörést sikeresen visszaverte, 1262 körül szörényi bánsága mellett országbíró és mosoni ispán is. 1263-ban szörényi bán és István ifjabb király tárnokmestere, 1267-ben (Feketehalom ostromakor) nádor és somogyi főispán. 1270-ben (IV. Béla halálakor) nádor, somogyi és kemluci ispán. 1271-ben és 1272-ben újra szörényi bán és dobokai ispán. 1273-ban soproni és verbászi ispán, ez utóbbi hivatalait 1274 előtt elvesztette. 1280 előtt halt meg, fiai Kemény és Miklós.</ref> került. István számára ekkor vált kétségtelenné, hogy a pozsonyi békeokmány csak egy értéktelen pergamen;<ref name="Zsoldos-1" /> a cseh szövetség birtokában összehangolt fegyveres akció indult az országrészéből történő kiszorítására. A kétfrontos támadás azonban kétségtelenül meglephette Istvánt, hisz a Kán fivérekkel való összecsapásra már mélyen az ifjabb király országrészében került sor, családja pedig a könnyen elérhető Patak várába szorult.
233. sor:
==== Az 1270–1271. évi háború ====
 
István külpolitikájában szövetségi rendszerének bővítésére törekedett. 1270. augusztus végén elzerándokoltelzarándokolt [[Krakkó]]ba, [[Szent Szaniszló]] sírjához, és ennek ürügyén felvette a kapcsolatot [[V. Boleszláv lengyel fejedelem|Boleszláv]] herceggel. II. Ottokárral kialakult konfliktusát kezdetben békésen, tárgyalásokkal próbálta rendezni. 1270. október közepén egy Pozsonyhoz közeli dunai szigeten a két uralkodó személyesen is találkozott, és kétéves fegyverszünetben állapodtak meg. A lázadó főurak ügyét nem sikerült tárgyalásokkal rendezni, ezért novemberben István a zalai ispánt küldte a [[Pölöske]] várában tartózkodó [[Hahót Miklós]] ellen. A zalai ispánt és testvérét azonban a várból kitörő lázadók a várba befogadott németek segítségével lekaszabolták. A kiéleződött a magyar-cseh ellentét rövidesen háborúhoz vezetett, ami határszéli összetűzésekkel kezdődött. Decemberben már magyar hadak portyáztak Ausztriában. Ottokár a „gyalázatos hitszegés” okán nagy offenzívát indított: az 1271 húsvétja utáni héten átkelt a [[Morva (folyó)|Morva]] folyón, és elfoglalta [[Pozsony]], [[Szentgyörgy (Szlovákia)|Szentgyörgy]], [[Bazin]], [[Vöröskő vára|Vöröskő]] és [[Nyitra (település)|Nyitra]] várát, valamint [[Nagyszombat (település)|Nagyszombat]] várost.<ref name="Szűcs"/>
 
Ottokár fő ereje a cseh, morva, osztrák, stájer lovasság és [[Karintia]], [[Türingia]], [[Meißen|Meissen]], [[Brandenburg]] és több [[szilézia]]i hercegség csapatai voltak — ugyancsak főként nehézlovasok. A Dunától északra eső terület a [[Garam]] völgyéig három héten belül a cseh-német haderő felügyelete alá került. A Dunán átkelt ellenség [[Mosonmagyaróvár|Óvár]] mellett 1271. május 9-én, majd még május 15. előtt [[Moson]]nál ütközött meg a magyar főhaddal. Mindkét ütközet magyar vereséggel végződött, ezért István a [[Rábca]] mögé vonta vissza seregét.