„Hans Memling” változatai közötti eltérés

(0 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10))
[[Fájl:Hans Memling 028.jpg|bélyegkép|350px]]
 
[[Fájl:Das Jüngste Gericht (Memling).jpg|bélyegkép|jobbra|Az[[Utolsó utolsóítélet (Memling-oltárkép)|Utolsó ítélet]]|350px]]
Memling a katonai műveletekhez meglehetősen közvetett és távolságtartó módon viszonyult. Megjelenik neve az [[I. Miksa német-római császár|I. Miksa]] császárhoz kölcsönért folyamodók között. Az uralkodó 1480-as kezdeményezésével próbálta a franciákkal szembeni támadásokat csökkenteni. 1477-ben, állítólagos sebesülése idején a művészt Brugge könyvárus céhével kötötte szerződés oltárképfestésre, annak kápolnájába. Ez az oltárkép „Mária hét fájdalma” néven jelenleg a [[Torinó]]i Galériában látható. Érett korszakának egyik legszebb képe, de semmivel sem gyengébb az 1479-es St. John kórház képeinél. A mester illusztrációs erejét tekintve sem kevésbé értékes, mint az „Utolsó''[[Utolsó Ítélet”ítélet kép(Memling-oltárkép)|Utolsó ítélet]]'' [[Gdańsk|Danzig]] hanza-város katedrálisában. A danzigi oltárképet Memlingnek tulajdonítják, ebben a kritikusi vélemények megegyeznek. Ezt megerősíteni látszik az a tény is, hogy Memling 1473-ban már tapasztalt művész és Brugge polgára lett. Az „Utolsó''Utolsó Ítélet”-ítélet''et bizonyosan Bruggében festették és adták el egy kereskedőnek, aki a [[mediterráneum]] felé tartó hajóra rakatta. A hajót aztán átvette egy bruggei kereskedő, Pauel Benecke, ugyanabban az évben. Memling reputációja volt olyan jó, hogy képei eladhatók legyenek, és mivel ezt egy a [[Medici-család|Mediciek]] szolgálaltában álló kereskedő tette Bruggében, elfogadhatjuk, hogy a művész ez időre már elegendő bizonyítékát adta tudásának, lévén ilyen magasan kultivált patrónusok érdeklődését keltette fel.
 
Nevéhez legrégebben kapcsolódó említések a burgundiai udvarhoz fűződő kapcsolatára utalnak. Ausztriai Margit 1524-ben felvett leltárai említik a „Szegénység Irgalmas Istene” [[triptichon]]t Rogier van de Weydentől. A szárnyképek angyalai Hans mester alkotásai. Ez a bemutatkozás csak annak bizonyítéka, milyen könnyű volt együttműködni más flamand művésszel. Sok éven át Rogier van der Weydent a Bruggei iskola művészének tartották, míg a sokat tárgyalt eredetiség be nem bizonyította, hogy Tournaiban nevelkedett és később telepedett le Bruggében. Mi sem természetesebb annál, hogy a közös oltárkép révén neve összekapcsolódott Memlingével. Egyrészt Memling ifjúkora ismert, másrészt férfias stílusából is következtethetünk arra, hogy Van der Weyden festőtermében tanult. Az is valószínű, hogy Van der Weyden egy időben Brüsszelből kapott távoli megbízásokat, és először tanítványait vitte Bruggébe, ahol azután le is telepedett. A két mester kapcsolatának legnyilvánvalóbb bizonyítékát a képek, különösen az oltárképek adják. Ezeket váltakozva mindketten szignálták. A [[Sforza]] ház [[triptichon]]ján megfigyelhető Van der Weyden stílusa, a „Keresztrefeszítés” központi panelen, és Memling stílusa a szárnyjeleneteken. A teljes műnek a Bologna-i Zambeccari gyűjtemény a jogutódja, és 1872-ben feltűnt a londoni Middleton vásáron is. Először azt gondolhatnánk, hogy nagy hasonlóság fedezhető fel a két művész között, de Memling későbbi munkája kizárja ezeket a feltételezéseket. Talán a nyájas csodálat, mint a keresztény művészek kötelessége, arra vitték a művészt, hogy ideálként tisztelje a mestert és maradéktalanul átvegye érzéseit. Valamelyest változtatott azért Van der Weyden [[aszkétizmus]]án, a kevésbé energikus koncentráltság érdekében. Könnyített tanára darabosságán és nehézkes kifejezőkészségén.
 
== Korai stílusa ==
Ez a legrégibb vonulat, ami Memling stílusában érzékelhető, leginkább a Müncheni Galériában kiállított „Keresztelés” képen figyelhető meg. A kép befejezettsége majdhogynem felülmúlja a gdanski „Utolsó Ítélet”''Utolsó ítélet''-képet, jóllehet témája kevésbé fontos.
 
Az utóbbi kép azonban érdekesebb, mert jól látható rajta, hogy Memling, sok évvel Rogier halála után, illetőleg azután, hogy Bruggében letelepedett, milyen jól megőrizte a szent művészet tradícióit, melyet oly jól alkalmazott a század elején Rogier van der Weyden is a Beaune-i „Utolsó''Utolsó Ítélet”ítélet'' képen. Az egyetlen dolog, amit Memling tett, hogy megtisztította mestere túlzóan szigorú stílusát, és finom könnyedséggel játszott a színekkel. Különleges színtisztaság, a vékony alakok könnyed gráciája jellemzi az olyan gyönyörű munkáit, mint a Gdanski [[Szent Mária templom (Gdańsk)|Szent Mária templom]] számára készített „Utolsó''Utolsó Ítélet”ítélet''. Művei az olasz műtárgypiacon gyakran fellelhetőek, és nem meglepő, hogy a festményimádó gyűjtők ebben az országban mind jól ismerik és nagyra értékelik a Memling kompozíciókban fellelhető szépséget. Mutatja ezt a képeknek szentelt megkülönböztető figyelem az olyan vásárlóktól mint Grimari kardinális és Bembo kardinális Velencében, és a Medici ház tagjai, Firenzében. („A földi bűnök” és az „Isteni Üdvösség” triptichon)
 
Memling elismerése nem korlátozódott Olaszországra vagy [[Flandria|Flandriára]]. A „Madonna és a Szentek” képet a Duchatel gyűjtemény adta át a [[Louvre]] galériájának, a „Szűz a gyermekkel” kép pedig, melyet Sir John Donne-nak festett – ma a londoni [[National Gallery (London)|National Gallery-ben]] látható. Más értékes darabok Anglia és Európa magánházaiban is bizonyítják, hogy műveit széles körben ismerték és elismerték a 16. sz.-ban.