„Antal Sándor (újságíró)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10) |
|||
27. sor:
== Életpályája ==
Jogi és filozófiai tanulmányokat folytatott [[Budapest]]en 1902 és 1903 között, majd szobrászatot is tanult. 1904-től a ''Nagyváradi Napló'' szerkesztője volt, majd 1908 és 1913 között [[Németország]]ban és a [[Skandinávia|Skandináviában]] élt. Szobrász képzettsége révén Ch. Ericsson műtermébe került, ahol több mint száz plakettet készített, írásait pedig [[Svédország|svéd]] lapokban jelentette meg. 1913-tól ismét Nagyváradon élt, a modern irodalom egyik fő propagálójaként barátja lett [[Ady Endre]] is. Szerkesztette ''[[A Holnap]]'' című irodalmi antológia első kötetét, és előszót írt hozzá
1914 júliusában a nagyváradi úgynevezett Jégpincében R. Rónai Károly, a ''Szabadság'' helyettes szerkesztője pisztoly- és kardpárbajt vívott Antal Sándorral, a ''Nagyváradi Napló'' felelős szerkesztőjével, továbbá [[Zoltán Jenő (újságíró)|Zoltán Jenővel]] és [[Ötvös Béla|Ötvös Bélával]], a ''Nagyváradi Napló'' munkatársával. R. Rónai először pisztolypárbajt vívott Antal Sándorral, ez sebesülés nélkül végződött, majd kardpárbajban megsebesítette Zoltán Jenőt a karján, végül pedig pisztolypárbaja volt Ötvös Bélával 25 lépés távolságról kétszeri golyóváltással és amikor ebben egyik fél sem sérült meg, kardpárbajt vívtak a felek lovassági karddal bandázs nélkül, mely során Ötvös oly veszedelmes vágást kapott az arcára, hogy a párbaj után kórházba kellett szállítani. A párbaj oka összeszólalkozás volt.<ref>Pécsi Napló, 1914. július 17.</ref>
1917-ben a ''Váradi Hét'' szerkesztője volt, 1919-ben, a [[Magyarországi Tanácsköztársaság|Tanácsköztársaság]] idején pedig a ''Vörös Újság'' munkatársa lett. A tanácshatalom bukása után [[Csehszlovákia|Csehszlovákiába]] menekült, ahol [[Pozsony]]ban élt és részt vett a magyar kulturális életben. 1921-től a ''Nemzeti Kisebbségek'' szerkesztője, 1923-tól 1938-ig a pozsonyi ''Népújság'' főszerkesztője lett. 1942-ben írás jelent meg róla egy német nyelvű helyi lapban, és ezután a németek a családjával együtt elhurcolták. Egyes hírek szerint németországi [[koncentrációs tábor]]ban halt meg, más források szerint határátlépés során ölték meg.
[[Svéd nyelv]]ismerete okán sokat fordított svédből, például [[Selma Lagerlöf]] regényeit és [[August Strindberg]] több munkáját. Írásai a [[második világháború]] előtt budapesti lapokban ''(Népszava, Szocializmus, Világ)'' jelentek meg, s ezekben elsősorban a [[Szocializmus|szocialista]] szellemiségű irodalommal foglalkozott. Verseiben, a szívesen használta a 16–17. századi magyar költészet versformáit.
| |||