Főmenü megnyitása

Módosítások

Michelangelo a Sixtus-kápolna kifestésére szóló megbízást tulajdonképpen a szakmai féltékenységnek „köszönhette”. [[Donato Bramante]], aki féltékeny volt a művész sikereire a pápánál, rábeszélte II. Gyulát, hogy a szobrászt bízza meg ezzel a munkával. Biztosra vette, hogy Michelangelo, akinek nem volt sok gyakorlata a freskófestésben, belebukik. Mivel a pápa jó ötletnek tartotta, Michelangelo kénytelen-kelletlen beleegyezett.
 
A kápolna egy 48 méter hosszú és 18 méter széles, négyszögű terem, amelynek oldalait a [[quattrocento]] híres festőinek freskói díszítették, de a 25 méter magasságban lévő dongaboltozat üres volt. Michelangelo a hatalmas felületet festett hevederívekkel és párkányokkal tagolta, és az így létrejött négyzetes mezőkbe kerültek az egyes kompozíciók. A művész szinte egyetlen ihlető forrása a [[Biblia]] volt. A középső freskók a világ teremtését és az ember bibliai őstörténetét ábrázolják. Itt látható a Sixtus-kápolna legismertebb festménye, az ''[[Ádám teremtése]]''. Lejjebb váltakozva prófétákat és [[szibüllák|szibillákat]] festett a boltcikkelyek közé, akik a nagy, megváltó eseményt várják. Közülük a leghíresebb, leginkább megcsodált ''A delphoi szibilla''. [[Jónás próféta|Jónás]], a sorban az utolsó próféta, aki a legerősebb látnoki képességekkel bír, az oltár fölé került és felfelé néz. Fölötte ott lebeg az Úr, a világosság és a sötétség szétváló kavargásában.
 
Michelangelónak sok nehézséggel kellett szembenéznie azon kívül, hogy nem ismerte a freskótechnikát. Amikor már megfestette a boltozat egy részét, azon fehér sóréteg ütött ki, ezért újra fel kellett állványozni. Pénzügyi gondok is hátráltatták a munkáját, mert a pápa a franciákkal hadakozott, és a munkához olykor az anyagi feltételek hiányoztak. A festés befejezése után is sokáig kínozták szembajai.
41 015

szerkesztés