„Weinträger Adolf” változatai közötti eltérés

Gyermekkorától megmutatkozó rajztehetsége folytán Vaskútra költözése után azonnal jelentkezett a 7 km-re lévő [[Baja]] városában működő [[Rudnay Gyula]] képzőművészeti szabadiskolába. Hiába tett sikeres felvételit 1948-ban a budapesti [[Magyar Képzőművészeti FőiskolaEgyetem|Képzőművészeti Főiskolába]], anyagi okok miatt nem tudta tanulmányait megkezdeni. Bajai mesterei, Rudnay Gyula és tanársegédei – [[P. Bak János]], [[B. Mikli Ferenc]] és [[Kun István]] festőművészek – is megfelelő alapot nyújtottak tehetsége kibontakozásához. Első kiállítására 1949-ben a budapesti [[Világifjúsági Találkozó|VIT]] képzőművészeti tárlatán került sor, majd Kecskeméten megyei kiállításokon szerepelt.

Közben pedagógus-szakmai téren is előre lépett: 1953-ban levelező hallgatóként a [[Szegedi Pedagógiai Főiskola]] rajz szakára ment, ahol 1956-ban kitüntetéses oklevéllel tett államvizsgát. Kilenc évvel később felvételizett a [[Képzőművészeti Főiskola]] Rendkívüli Rajztanárképző Tagozatára, ahol 1968. január 24-én védte meg diplomáját, középiskolai rajztanári oklevelet szerezve.

Az 1969/70-es tanévtől kezdve Baján tanított a Központi Általános Iskolában 1973-ig, miközben városi-járási, később megyei rajz szakfelügyelő is volt. Mivel 1971-ben Bajára költözött saját műtermes családi házába, nem volt akadálya annak, hogy 1973-ban elnyerje a [[Eötvös József Főiskola|bajai Tanítóképző Intézet]] (később főiskola) tanári állását, amelyet 1987. szeptember 1-jei nyugdíjazásáig töltött be. 1987. december 16-án rövid betegség után váratlanul elhunyt; december 22-én temették el Baján a köztemetőben.