„Dekameron (film)” változatai közötti eltérés

A forgatás helyszínéül a rendező [[Nápoly]]t választotta, egyes részleteket azonban [[Olaszország]] más helyszínein ([[Sorrento (Olaszország)|Sorrento]], [[Caserta]] stb.), illetve a franciaországi [[Loire-völgy]]ben vettek fel, de forgattak [[Tirol]]ban is. Pasolini alapvetően amatőr szereplőkkel kívánta megvalósítani a ''Dekameron''t. Nem igazán anyagi okokból, hanem azért, hogy még hitelesebb, még természetesebb legyen a film, és még inkább kidomborítsa velük azt az alapgondolatot, hogy a legősibb emberi értékek romlatlan formában az egyszerű emberek között fedezhetők fel leginkább. Filmjének szereplőit Nápolyban kutatta fel, az utcákat járva. Mivel állítólag a magánéletben félénk természetű volt, e sétákra elkísérte barátja, [[Ninetto Davoli]] is. Ha Pasolini alkalmasnak látott valakit, Davoli ment oda az illetőhöz, hogy szóba elegyedjen vele. A rendező ezalatt távolról, két-két ujját merőlegesen egymásra helyezve, azokkal a [[felvevőgép]]et utánozva, vette szemügyre a kiszemelt amatőrt. Ha e fura teszteléssel elégedett volt, ő is odament a kiválasztott személyhez, és elmondta, miről van szó. Ezzel a módszerrel mintegy 40 amatőrt toboroztak, akik mellett hivatásos színészek is szerepeltek a filmben. Davoli mellett például Pasolini másik jó barátja, [[Franco Citti]] (ő is amatőrként került a filmvilágba, akárcsak Ninetto), a temperamentumos, énekesnőként sem ismeretlen Angela Luce, illetve a [[Szűz Mária|Madonna]] villanásnyi szerepében a finom szépségű [[Silvana Mangano]]. A gyóntatópap szerepét Pasolini barátja, [[Giuseppe Zigaina]] vállalta. A rendező [[1975]]-ben történt brutális meggyilkolása után egyébként Zigaina állt elő azzal az elmélettel, mely szerint Pasolini tudatosan készült a halálra, megválasztva annak módját és helyét.