„Richard Nixon” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Inritter (vitalap | szerkesztései)
Inritter (vitalap | szerkesztései)
43. sor:
A [[Duke Egyetem]]en szerzett [[jog]]i diplomát; [[1937]] és [[1942]] között [[ügyvéd]]ként dolgozott. 1942 és [[1946]] között a haditengerészetnél szolgált. [[1948]]-tól az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságnál dolgozott. Republikánus politikusként [[1947]] és [[1950]] között kongresszusi képviselő, majd 1950 és [[1953]] között szenátor.
 
1953 és [[1960]] között alelnök volt és ő volt a republikánus párt elnökjelöltje az 1960. évi elnökválasztáson. Az 1960-as években ismét ügyvéd, illetve jó nevű ügyvédi irodák üzlettársa (partner). [[1969]] és [[1974]] között az Amerikai Egyesült Államok elnöke volt. Nagy taktikusként tartották számon (gúnyneve ''Tricky Dicky''<ref>[https://www.youtube.com/watch?v=Wmp9gRsncuY Tricky Dicky by Country Joe McDonald], youtube.com</ref> volt.) [[1972]]-ben az amerikai elnökök közül elsőként látogatta meg a [[Szovjetunió]]t és [[Kína|Kínát]]. Ugyanebben az évben megkötötte a Szovjetunióval a fegyverzetkorlátozásról szóló [[SALT–1]] szerződést. [[1973]]-ban fegyverszünetet kötött Vietnámban, ami gyakorlatilag a [[vietnámi háború]] végét jelentette.
Country Joe McDonald], youtube.com</ref> volt.) [[1972]]-ben az amerikai elnökök közül elsőként látogatta meg a [[Szovjetunió]]t és [[Kína|Kínát]]. Ugyanebben az évben megkötötte a Szovjetunióval a fegyverzetkorlátozásról szóló [[SALT–1]] szerződést. [[1973]]-ban fegyverszünetet kötött Vietnámban, ami gyakorlatilag a [[vietnámi háború]] végét jelentette.
 
Az ún. Watergate-botrány [[1972]]-ben pattant ki. [[Washington (főváros)|Washingtonban]] a [[Potomac (folyó)|Potomac]] partján álló Watergate-épületben lévő demokrata párti főhadiszálláson betörőket értek tetten. A szálak Nixonhoz vezettek és az elnök, hogy megelőzze a leváltását célzó kongresszusi eljárást, [[1974]]. [[augusztus 9.|augusztus 9-én]] lemondott. Nixonnal együtt kormányzatának hat tagja (Kleindienst, Ehrlichman, Haldeman, Magruder, Dean és Grey) is kénytelen volt lemondani. Ford elnök később kegyelemben részesítette. [[1988]]-tól a [[Los Angeles Times]] és a [[Sunday Times]] kommentátora volt.