Főmenü megnyitása

Módosítások

forma
|PORT.hu=
}}
'''Elizabeth Helen Blackburn''' (született: [[Hobart]], [[1948]]. [[november 26.]]) ausztrál-amerikai [[molekuláris biológia|molekuláris biológus]]. 2009-ben [[Carol W. Greider]]rel és [[Jack W. Szostak]]kal megosztva elnyerte a [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|fiziológiai Nobel-díjat]], mert felfedezte a [[Kromoszóma|kromoszómák]] végeit védő [[telomer]]eket megújító [[telomeráz]] enzimet.
 
==Tanulmányai==
Elizabeth Blackburn 1948. november 26-án született [[Tasmánia]] fővárosában, Hobartban. Szülei, Harold Blackburn és Marcia Jack Blackburn mindketten családorvosok voltak. Elizabeth második volt a hét gyermekük közül. Négy éves korában a család az észak-tasmániai [[Launceston]]ba költözött; itt járt óvodába és a Broadland House elemi lányiskolába. 1964-ben [[Melbourne]]-be költöztek tovább és itt fejezte be a középiskolát. A [[Melbourne-i Egyetem]]en folytatta tanulmányait, ahol 1970-ben biokémiából [[BSc]], 1972-ben pedig [[MSc]] diplomát szerzett. Szakdolgozatának témája a [[glutamin]] lebontása volt a májban. Tanszékvezetője bemutatta régi ismerősének az Ausztráliába látogató, Nobel-díjas fehérjekémikus [[Frederick Sanger]]nek, aki felajánlotta, hogy végezze [[cambridge]]-i laboratóriumában doktori kutatásait. A döntést megkönnyítette, hogy Blackburn nagynénje és nagybátyja orvosként Cambridge-ben praktizáltak. Angliai kutatásai során Blackburn a phiX 174 [[bakteriofág]] [[Dezoxiribonukleinsav|DNS]]-ét írta át több részletben [[Ribonukleinsav|RNS]]-sé, majd azokat összeillesztette és összehasonlította az eredeti DNS-genommal. 1975-ben megszerezte PhD fokozatát.