„Sortűz a Parlamentnél 1956-ban” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10)
pár számot ki töröltem, mert nem tetszett
1. sor:
[[Kép:Restored Bullet Holes 1956 Budapest.jpg|bélyegkép|jobbra|265px|A Kossuth-téri sortűz áldozatainak emlékjele a [[Földművelésügyi Minisztérium|Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium]] falán, [[Kampfl József]] szobrászművész és [[Callmeyer Ferenc]] építészmérnök közös munkája<ref>[https://www.kozterkep.hu/~/11690/az_1956_oktober_25_i_sortuz_aldozatainak_emleke_budapest_kampfl_jozsef_2001.html Az 1956. október 25-i sortűz áldozatainak emléke], kozterkep.hu</ref>]]
'''Az [[1956-os forradalom]] során a [[Országház|Parlament]] épülete előtt történt sortűzben''' máig sem tudni pontosan, hány tüntető vesztette életét. A [[Kossuth Lajos tér (Budapest)|Kossuth téren]] összegyűlt tömeg vegyes összetételű, civil tüntetőkből állott. A férfiak mellett asszonyok, gyermekek, idős emberek álltak. A vérengzés híre fontos szerepet töltött be abban, hogy az ország és [[Budapest]] népe a [[forradalom]], a fegyveres harc oldalára állt. Ez volt a forradalom legvéresebb budapesti eseménye, amit az 1956. október 25-ei '''"véres csütörtök"'''<ref>[http://mno.hu/belfold/veres_csutortok__voros_tomegmeszarlas_a_parlament_elott-266682 Véres csütörtök – vörös tömegmészárlás a Parlament előtt], mno.hu</ref> néven ismer a történelemtudomány. A különböző források a néhány halottól egészen az ezres nagyságrendig feltételezik a halottak számát. A Kahler Frigyes jogtörténész vezetése alatt felállított tényfeltáró bizottság arra a megállapításra jutott, hogy a mészárlás mintegy jeladás volt a fegyveres erők számára, amelyek ezt követően – a pártvezetés október 28-án kezdődő fordulatáig – igyekeztek könyörtelenül leszámolni a szovjet hadsereg által támogatott diktatúra elleni helyi megmozdulásokkal.<ref>[http://epa.oszk.hu/00300/00381/00077/npj.htm N. Pál József:„…kegyetlenül le kell számolni velük” Kahler Frigyes – M. Kiss Sándor: „MÁTÓL KEZDVE LÖVÜNK”], epa.oszk.hu</ref>
 
==Az események==
8. sor:
Miközben a tüntetők az Országház felé vonultak, szembehaladt velük egy [[Szovjetunió|szovjet]] harckocsioszlop, amely a [[Szovjetunió Kommunista Pártja|Szovjetunió Kommunista Pártjának]] (SZKP) két, [[Magyarország]]ra küldött megbízottját, [[Anasztasz Ivanovics Mikojan|Anasztaz Mikojan]] és [[Mihail Andrejevics Szuszlov|Mihail Szuszlov]] PB-tagokat, valamint [[Ivan Alekszandrovics Szerov|Ivan Szerov]] KGB-elnököt és [[Mihail Malinyin]]t, a magyarországi szovjet haderő főparancsnokát szállította. Ők a [[Magyar Dolgozók Pártja|Magyar Dolgozók Pártjának]] (MDP) Akadémia utcai székháza felé tartottak, ahol részt vettek a Központi Vezetőség (KV) tíz óra után kezdődő ülésén. A szovjet küldöttek nyomására a KV felmentette [[Gerő Ernő]]t pártvezetői tisztsége alól, helyére pedig [[Kádár János (politikus)|Kádár János]]t választotta meg.
A forradalom kitörése után megalakult Katonai Bizottság vezetésével [[Apró Antal]]t bízták meg, teljhatalmat adva neki ''„a középületek, hatalmi központok, ha kell fegyveres harc, véráldozatok árán történő megvédéséhez”''.<ref>[http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/sortuzek_1956a/ Horváth Miklós: Sortüzek - 1956], rubicon.hu</ref>
 
Mindeközben a [[Kossuth Lajos tér (Budapest)|Kossuth téren]] tüntető tömeg küldöttséget választott, hogy a Parlamentben adják át követeléseiket, de a kormányőrök és a [[Honvédelmi Minisztérium]] karhatalmi ezredének egyik százada, megtámogatva a Parlament előtt felsorakozott hét [[T–54/55|T–54]]-es szovjet harckocsival, távol tartották az épülettől a tüntetőket. Megismétlődtek az Astoriánál korábban tapasztalt események, a tüntetők barátkozni igyekeztek a szovjet katonákkal, kétnyelvű röplapokat osztogattak, az őrt álló harckocsik tetejére pedig jó néhányan fel is másztak.
19. sor:
}}
 
Pár perccel 11 óra után az [[Magyar Dolgozók Pártja|MDP]] ülésén tartózkodó [[Ivan Alekszandrovics Szerov]] tábornok<ref>[http://archive.spectator.co.uk/article/25th-march-1955/9/police-state-profile-ivan-serov Police State Profile : Ivan Serov], archive.spectator.co.uk</ref> - aki 1954-1958 között a [[KGB]] elnöke volt és akinek vezető pozícióban 1943-tól 44-ig [[Lavrentyij Pavlovics Berija|Berijával]] együtt része volt a kalmükök, csecsenek, ingusok, karacsajok és krími tatárok tömeges deportálásában - úgy döntött, szemlére indul a Kossuth tér irányába.
 
Fedezetét több szovjet és magyar tiszt, valamint egy harckocsi látta el. Látva a szovjet katonákkal barátkozó tömeget, Szerov riasztólövések leadására adott ki parancsot, amelyek nagy pánikot okoztak a téren. Az átláthatatlanná váló helyzetben a Parlament előtt felsorakozott szovjet páncélosok válaszul a tér szemközti épületeit, a [[Földművelésügyi Minisztérium]]ot és a [[Néprajzi Múzeum]]ot vették célba. A tömeg egy része az itteni árkádok mögött próbált fedezékbe jutni, mások [[II. Rákóczi Ferenc]] lovas szobránál igyekeztek menedéket találni. Ekkor jelent meg a [[Báthory utca]] irányából egy újabb szovjet harckocsi, amely már célzott lövéseket adott le a szobornál összetömörült tüntetők felé. Előbb a mai Vértanúk terénél lőtt ki repeszgránátokat, majd a [[Nádor utca]] felé visszavonulva újabb sorozatlövéseket adott le. Ez az akció követelte a legtöbb halálos áldozatot.
27. sor:
A zűrzavart tovább fokozta, hogy az Akadémia-utcai pártközpont megerősítésére érkező egyik határőr alegység a pártházban lévő ÁVH-sokkal és az ott tartózkodó szovjet katonákkal egy véletlen folytán tűzharcba keveredett. Sortűz érte – valószínűleg egy szovjet tank fegyvereiből – azt a termet is, ahol éppen [[Anasztasz Ivanovics Mikojan|Mikojan]] és [[Mihail Andrejevics Szuszlov|Szuszlov]] [[Szovjetunió|szovjet]] vezetők tárgyaltak. Ekkor vesztette életét a pártház előtt tüntető küldöttség egyik tagja, [[I. Tóth Zoltán]]<ref>[http://mult-kor.hu/20090530_toth_zoltan_inokai?print=1 Versec, 1911. augusztus 11. – Budapest, 1956. október 25.], mult-kor.hu</ref> történész akadémikus, az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|ELTE]] Történettudományi Karának dékánja. Társa, az épületbe behúzódó [[Hanák Péter]]<ref>[http://epa.oszk.hu/00000/00003/00017/007-012.html Hanák Péterről, Budapesti Negyed 22. (1998/4)], epa.oszk.hu</ref> történész – egyetemi tanár túlélte a sebesülését.
 
Farkas Tamás, az [[Magyar Távirati Iroda|MTI]] munkatársa így emlékszik<ref>[http://1956.mti.hu/pages/FarkasTamas.aspx Interjú Farkas Tamás fotóművésszel...], 1956.mti.hu</ref> a tér látványára a vérengzés után: ''"A kettes villamos megállója ugyanott volt, ahol ma, s a Parlament felől eső rész nem virágokkal és bokrokkal volt tele, mint ma, hanem szép fű, rézsű volt. Parkszerűen volt megcsinálva, és ott feküdt egy csomó ember. Fogalmam nincs, hogy 20 volt vagy mennyi…És ott feküdt a Péter. Onnan tudtam, hogy meghalt, hogy szegény valami egészen kifacsart pózban volt, a lába maga alá bicsaklott. Szőkés haja földes volt.…"'''<ref>[http://1956.mti.hu/Pages/Gardos_Farkas.aspx Farkas Tamás visszaemlékezése], 1956.mti.hu</ref>
 
==Az áldozatok száma==
[[Kép:Budapest1956.jpg|jobbra|260px|bélyegkép|A tömegmészárlás áldozatainak emlékműve]]
Az áldozatok számáról nincs biztos adat. A sortűz után a belvárosi kórházak megteltek, de a Központi Mentőállomás épületébe is tömegével szállítottak be sérülteket. Számuk csak hozzávetőlegesen állapítható meg, mert a Mentőszolgálat hivatásos szekemberein kívül laikus önkéntesek is részt vettek a sérültek, haldoklók ellátásában és elszállításában így a pontos korabeli betegdokumentáció elmaradt.<ref>[http://real.mtak.hu/17957/1/1956_szabadsag_vere_141028.pdf DebrődiGábor, KapronczayKároly, MolnárLászló: A szabadság vére], real.mtak.hu</ref>
 
[[Kő András]] és Nagy J. Lambert kutatásai szerint legalább 75-en vesztették életüket a Parlamentnél és környékén leadott sortüzekben (14-en a kórházban) és 284-en sebesültek meg. Egyes szemtanúk tizenkét olyan megrakott teherautóról számoltak be, amelyek a sortűz áldozatait szállították el a térről.
37. sor:
 
==Az áldozatok==
A Kossuth téri sortüzek ölték meg többek között [[Gárdos Péter (fotóriporter)|Gárdos Péter]]t, az [[Magyar Távirati Iroda|MTI]] fotóriporter gyakornokát.<ref>[http://1956.mti.hu/pages/Gallery.aspx?GalleryID=3 Gárdos Péter fotói], 1956.mti.hu</ref>
 
==Az 50. évforduló==
 
A hivatalos megemlékezésekre 47 ország képviselőjét - köztük a norvég királyt, tizennyolc államfőt, két miniszterelnököt és több parlamenti elnököt, a luxemburgi nagyherceget, a belga herceget, az Európai Bizottság elnökét, valamint a NATO, az Európa Tanács, a Vöröskereszt és az ENSZ küldötteit - várták a Parlamentbe.<ref>[http://nepszava.hu/cikk/320254-2006-oktober-23-a-hiteles-tortenete 2006. október 23-a hiteles története], nepszava.hu</ref>
2006. október 23-án Budapesten városszerte be nem jelentett tüntetések kezdődtek, amelyek a délutáni óráktól kezdődően összecsapásokba torkollottak a rendőrség és a kormányellenes tüntetők között.<ref>[http://www.origo.hu/itthon/20110926-balsai-istvan-jelentese-a-2006-oktober-23i-esemenyekrol.html Balsai-jelentés: Gyurcsány paranoid hatalomvágya vezetett a budapesti zavargásokhoz], origo.hu</ref>
{{fő|Zavargások az 1956-os forradalom 50. évfordulóján}}