„RMS Titanic” változatai közötti eltérés

A White Star Line hajótársaság megbízásából, [[1907]]-ben három luxus[[Gőzhajó|gőzös]] tervezésébe fogtak. A ''Titanic''ot [[Írország]]ban, [[Belfast]]ban, a [[Harland és Wolff hajógyár]]ban építették, együtt testvérhajójával, a némileg kisebb ''[[RMS Olympic]]''kal. Ehhez a 6000 dolgozó létszámát meg kellett duplázni. Másik testvérhajója a ''[[HMHS Britannic]]'' (HMHS= Őfelsége kórházhajója) volt, (de ezt a nevet csak a Titanic tragédiája után kapta, mivel az eredetit, a ''Gigantic''ot, újabb istenkísértésnek tartották.) A hajó legnagyobb szélessége a vízvonalnál 28 méter, hosszúsága 270 méter (viszonyításképpen: az Eiffel-torony – a rászerelt antenna nélkül – 300 méter magas). Magassága a gerinctől a kémények tetejéig 5356 m volt, ami körülbelül egy 18 emeletes háznak felel meg. Korában a világ legnagyobb hajója volt. A burkolatát alkotó acéllapokat {{szám|3E6}} [[szegecs|szegeccsel]] rögzítették. A hajón úszómedence, [[törökfürdő]], tornaterem, [[Fallabda|squashpálya]] és felvonó is volt. Kommunikációját két darab, független, 1,5 kW teljesítményű Marconi-rádió látta el. A hajó építésének tervében eredetileg 64 mentőcsónak lett volna, de – arra hivatkozva, hogy elsüllyeszthetetlen, illetve hogy a csónakok túl nagy teret vennének el az utasoktól a csónakfedélzeten – mindössze húszattizenhatot helyeztek el. Az akkori előírások nem tették kötelezővé a teljes utaslétszámnak megfelelő hellyel ellátott mentőcsónakok felszerelését, mert nem az utaslétszám, hanem a vízkiszorítás számított. Ez azt jelentette, hogy a Brit Kereskedelmi Kamara előírása alapján egy {{szám|10000|tonnás}} hajó 16 mentőcsónakot volt köteles magával vinni, vagyis 962 embernek elegendő helyet kell biztosítaniuk. A Titanic még négy pót-mentőcsónakkal meg is toldotta a rendelkezésben előírtakat, így a befogadóképességük 1176 személyre terjedt ki. Ez azonban még mindig csak a 30%-át tette ki a hajó teljes kapacitásának. A tragédia következtében ezt az elavult szabályt megváltoztatták.