„Rabszolgaság” változatai közötti eltérés

Az [[ipari forradalom|első ipari forradalom]] a rabszolgaság teljesen új formájához vezetett. Azelőtt a rabszolgák túlnyomórészt (kevés kivétellel, mint például az [[Ókori Görögország|ókori görög]] és [[Ókori Róma|római]] [[bányászat|ércbányákban]]) a [[mezőgazdaság]]i termelés ritmusában dolgoztak, és nem alkalmazták őket tömegesen, inkább a földbirtokos háztartásához tartoztak. A [[gőzgép]] feltalálása után a rabszolgamunkát a gépek ritmusához igazították. A gőzzel hajtott [[cukornád|cukormalmok]] Kubában, és a [[gyapot]]ot feldolgozó gépek az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] déli államaiban teljesen megváltoztatták a rabszolgamunka jellegét. Minél többre voltak képesek a gépek a technikai haladás következtében, annál keményebb és tömegesebb volt a rabszolgák igénybevétele. Tehát a kubai rabszolgák munkáját a 19. századi gőzzel hajtott cukormalmok feldolgozási kapacitásához kellett igazítani. A rabszolgákat százasával barakkokba helyezték el, a munkaerejüket a végsőkig kihasználták. A korbács megszokott hajtóeszköz volt a munka során. Az embertelen munkakörülmények következményeképpen rabszolgafelkelések törtek ki, például [[Haiti]]ban vagy Kubában a [[18. század]] végén és a [[19. század]] elején. A félelmetes büntetések ellenére a rabszolgák az úttalan erdőkbe szöktek. Külön rabszolgavadászok és erre kiképzett kutyák kutatták fel őket. Ha a szökött rabszolgákat megtalálták, akkor a többiek elrettentésére nyilvános büntetés következett, mely legtöbbször korbácsolás volt, de számos más kegyetlenkedés is előfordult.

 

Miután betiltották a rabszolgák további behozatalát Kubába, következett a „tenyésztési program”, aminek az lett volna a célja, hogy a rabszolgagyermekek helyettesítsék a hiányzó afrikai utánpótlást. A rabszolganők az [[Terhességmegszakítás|abortusz]] különböző módszereivel próbálták megakadályozni, hogy gyermekük szülessen, aki szintén rabszolgasorsra jut. Gyakori volt a rabszolgák [[öngyilkosság]]a is.