„I. Eduárd angol király” változatai közötti eltérés

1276–77-ben elfojtott egy kisebb [[wales]]i lázadást (a walesi hercegségeket angol vazallusnak tekintette), majd amikor 1282–ben ismét fellázadtak, teljesen meghódította, és angol igazgatás alá helyezte a térséget. Erről az eseményről szól [[Arany János (költő)|Arany János]] ''[[A walesi bárdok]]'' c. költeménye. Hódítása megszilárdítására várakat építtetett, és angol lakosságú városokat alapított. Uralkodása idején örökösödési válság tört ki Skóciában, amikor a kiskorú [[I. Margit skót királynő|Margit]] királynő meghalt. Eduárd a helyzetet kihasználva kiterjesztette hatalmát a szomszédos országra. Döntőbíróként lépett fel a számos trónkövetelő igényének elbírálására, de miután a skótok megválasztották [[János skót király|John Balliolt]], továbbra is Skócia hűbéruraként viselkedett. Ugyanekkor háborúba keveredett [[IV. Fülöp francia király|IV. Fülöp]] francia királlyal, aki el kívánta kobozni Aquitánia hercegségét (amely addig perszonáluniót alkotott Angliával). A háborúk költségeinek fedezésére Eduárd több alkalommal különadót vetett ki, valamint kiűzte a zsidókat országából, hogy elkobzott vagyonukkal, illetve a száműzésük jelentette politikai tőkét felhasználva újabb adókat szedve feltöltse kincstárát. A főurak egy része tiltakozott a magas adóterhek miatt, és a belpolitikai helyzet közel állt az újabb polgárháborúhoz, amikor a skótok [[William Wallace]] által vezetett újabb lázadása egy táborban egyesítette a királyt és báróit. A kezdeti angol sikerek után a skótok győzelmeket arattak; a rossz egészségű Eduárd erre maga indult északnak, de útközben megbetegedett és meghalt.

 

 

==Ifjúsága (1239–63)==