„Gottfried August Bürger” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Korai évek és tanulmányai: Sorvadásban nem halnak meg. Tuberkulose als Berufskrankheit, Albert Nienhaus 48. o. |
|||
19. sor:
Hamarosan az irodalomra adta magát és igen rendetlen, kicsapongó életet élt. Legelső költeményei 1771-ben a ''Göttinger Musenalmanach'' című évkönyvben jelentek meg. 1772-ben körjegyző lett a [[hannover]]i Altengleichenben. ''Lenore'' című költeménye, mely 1774-ben jelent meg a ''Gött. Musenalmanach''ban, egész [[Németország]]ban ismertté tette nevét. Ugyanebben az évben nőül vette Leonhard niedecki körjegyző leányát, Dorottyát, de a lakodalom után nemsokára szenvedélyesen megszerette felesége húgát, Augusztát, akit költeményeiben Molly néven ünnepelt. Ebből szertelen viszályok keletkeztek, melyek nemcsak családi életét, hanem jó hírnevét is tönkre tették. Ezekhez még pénzbeli zavarok és hivatali bajok is járultak.
1784-ben felesége meghalt, ő lemondott hivataláról és [[Göttingen]]be ment egyetemi magántanárnak. 1785 júliusában feleségül vette Augusztát, de s lány már 1786. június 6-án meghalt. 1790 őszén újra megházasodott; felesége Elise Hahn lett, aki egy költeményben nyilvánosan ajánlotta fel neki kezét. De ez a házasság is áldatlan volt; felesége feslett életet élt és e miatt Bürger általános gúny és üldözés tárgya lett. Végül 1792 márciusában törvényesen elvált Elise Hahntól. De a költő többé nem szedhette össze magát. Egészséges kedélye tönkre volt téve, ezenkívül végtelenül megbántotta őt Schillernek a jénai ''Allgemeine Litteraturzeitung''-ban közölt túlságosan szigorú ítélete; harmadik feleségének pazarlása folytán pedig anyagilag is úgy tönkrement, hogy koldusbotra jutott. Fordításokkal tengette életét, ismerősei elfordultak tőle. Így halt meg
Költeményeinek első gyűjteménye (Gedichte) 1778-ban jelent meg Göttingenben és azóta számtalan kiadást ért meg. Összes műveit K. Reinhard adta ki 1823-24-ben, 7 kötetben és Ed. Grisebach, 1872-ben, 2 kötet. Legszebb balladáit magyarázta Heinrich Gusztáv, Német balladák és románcok I, 2. kiadás 1887.<ref>V. ö. Székely György, B. költészete és hatása Csokonaira, 1888.</ref>
|