„Nyirő József” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Belső link |
|||
81. sor:
Első szépirodalmi kísérlete, a ''Beöltözés'' című rajz a ''Nagyasszonyunk'' katolikus leánylapban jelent meg 1909-ben, ezt több szépirodalmi munka követte az ''Élet'', a ''Katholikus Szemle'' és a gyulafehérvári ''Közművelődés'' hasábjain. Pályadíjakat nyert novelláinak sikere után a ''Jézusfaragó ember'' című novelláskötetével (1924) hívja magára a figyelmet. Az ekkoriban szerveződő erdélyi magyar irodalmi életben új tárgykörrel, az egyszerű székely ember világának ábrázolásával jelentkezett, s szecessziós stílusának népnyelvbe ágyazott színpompájával frissítő hatást gyakorolt a korabeli magyar irodalomra. Ebben a világban otthonosan mozog az író, belülről ismeri alakjait, azok nehéz életét, a természettel való összeforrottságát, drámai küzdelmét a megmaradásért, babonás hiedelmekkel átszőtt lelkületét. A Székelyföldnek és lakóinak mélységes szeretete, aggódó féltése fonja egységbe mindazt, ami ebből a világból irodalommá varázsolódik át. [[Jancsó Béla]] szerint új korszak kezdődött vele az erdélyi magyar prózában. [[Benedek Marcell]] így jellemzi: „Új, erőteljes, színpompás nyelvet hozott. Prózája dúsan rakott képekkel, hasonlatokkal, meglepő monumentális szépségekkel […] Alakjai együtt lélegzenek a havasok fiaival és köveivel, s e kozmikus kapcsolatok motiválják gazdag fantáziáját, meseteremtő készségét, balladás titokzatosságát.” A kritika azonban nem hallgatja el, hogy stílusa olykor modoros, dagályos, alakjai megrajzolásánál lélektani következetlenségek adódnak, írásaiban kísért a romantizáló hajlam.
Az író romantikus alkatából eredően elbeszélései java részében tragikus emberi sorsokat ábrázol mély együttérzéssel. A drámai helyzetet vagy a tragédia bekövetkeztét a vihar kitörését megelőző pillanat mesteri érzékeltetése készíti elő. A sok megrázó és felemelő mozzanatot tartalmazó első novelláskötet szolgált alapul az ''[[Emberek a havason]]'' című filmhez is (1939).
Majdnem tíz év telik el az újabb novelláskötet megjelenéséig. A ''Kopjafák'' (1933) kerete komor, szomorú történeteket fog egybe. [[Kopjafa|Kopjafák]] alatt alusszák örök álmukat az elbeszélések szereplői. A kötet egyetlen főhőse a halál, egy-egy prózában írt ballada minden novella. Ezek egy részének címe sincs, sorszám jelzi, hogy újabb életnek vetett véget a halál. De tragikus sorsú alakjai mindig a népi és általános emberi léleknek mély és igaz megérzéséről tanúskodnak.
| |||