„Peloponnészoszi háború” változatai közötti eltérés

Athénban a békepárti Nikiasz került hatalomra, és Kr. e. 421-ben a [[status quo]] alapján békét kötött az ellenséggel. A béke ötven évre szólt, és a felek ígéretet tettek a kölcsönös segítségnyújtásra. Spárta ezzel kivívta a peloponnészoszi államok nyílt ellenszenvét. [[Amphipolisz]] és [[Pülosz]] visszaadása azonban ismét szembeállította a két nagyhatalmat. A Peloponnészoszi-félszigeten elterülő [[Argosz (település)|Argosz]], [[Mantineia]] és [[Élisz]] egy athéni szövetségben reménykedett, és [[Alkibiadész]] segítségével megalapították a félsziget városainak Spártától független szövetségét. Ezt Spárta megpróbálta szétzúzni, de kudarcot vallott, ami után komolyan kezdték kétségbe vonni [[II. Agisz spártai király|Agisz király]] alkalmasságát annak ellenére, hogy i.e. 426–425-ben sikerrel vezetett expedíciós hadat [[Attika|Attikába]]. Ezután a szövetség hadai i.e. 418-ban (egy kisebb, Alkibiadész vezette athéni segédcsapattal) megindultak a Spártához közel, attól északra épült [[Tegea]] városa ellen. Az egész háború legnagyobb szárazföldi [[mantineiai csata|csatájában]] a II. Agisz vezette spártai–tegeai hadak döntő győzelmet arattak az argoszi–athéni–mantineai–attikai erőkön. A vereség után az Argosz vezette koalíció felbomlott; legtöbb tagja visszalépett a [[Peloponnészoszi Szövetség]]be.

 

 

== A szicíliai hadjárat ==