„Szegedy Ferenc (alispán)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Élete: nem kinevezték! |
→Élete: Nincs szabadkőművesség Magyarországon már 20 éve! |
||
7. sor:
A mezőszegedi Szegedy család sarja. Édesapja, mezőszegedi Szegedy Ignác ([[1736]]–[[1796]]) zalai alispán,<ref>Zala megye archontológiája 1338-2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) 254.o.</ref> királyi tanácsos,<ref>Szluha Márton (2012). Vas vármegye nemes családjai. II. kötet. Heraldika kiadó. (598.o.)</ref> édesanyja, a barkóczi [[Rosty család]] származású barkóczi Rosty Katalin Rozália (1753–1787),<ref name="gyoriszemle">{{Cite web|url=http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_GYMS_Gysz_1933/?query=SZO%3D(rosty)&pg=224&layout=s|title=Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.IV. évfolyam. 7-9. szám. 1933. szeptember-novemberADATTÁRGéfin Gyula: Kisfaludy Sándor kiadatlan levelei. (1. közlemény)}}</ref> barkóczi [[Rosty Ferenc]] (1718-1790) vasi alispán, királyi tanácsos és Bajáky Katalin (1726–1782) lánya volt.<ref>Szluha Márton (2012). Vas vármegye nemes családjai. II. kötet. Heraldika kiadó. (400.o.)</ref> Szegedy Ferenc nővére, Kisfaludy Sándorné mezőszegedi [[Szegedy Róza]] (1775–1832) volt.
A pozsonyi jogakadémiában végzett és 1804-ben zala vármegye tiszteletbeli aljegyzője lett, majd 1806-ban a szántói járás alszolgabírója. 1809-ben a nemesi felkelésben lovaskapitány volt, majd [[1815]]-ben
Később, Szegedy Ferenc, [[1825]]-től 1827-ig [[Deák Antal]] követtársa lett és Zala megyét képviselte a pozsonyi országgyűlésen. Ott ahol ellenzékiként lépett fel a törvénytelen királyi rendeletek által okozott sérelmek orvoslása érdekében. A császári titkosrendőrség jellemzése szerint a diétán volt a mérsékelt – alkotmányos, sérelmi – ellenzék középpontja. Politikai közömbösítése érdekében magas rangú hivatali kinevezéssel próbálták lerendezni: 1827-ben Szabolcs vármegye főispáni helyettesévé nevezték ki, és akkor végleg távozott Zalából. 1829-től a hétszemélyes tábla bírája, 1830-tól pedig Verőce főispánjává nevezték ki.<ref name="ruzsak">{{Cite web|url=http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_ZALA_GZ_Kismono5_Batyk/?query=SZO%3D(szegedy%20ferenc)&pg=93&layout=s|title=Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)IV. fejezet: Batyk az újkorbanA 19. század}}</ref> Miután lemondott a hivataláról, az 1840-es évek derekán, belső titkos tanácsosként, Acsádon lakott Vas megyében. Tagja volt a Tudományos Akadémia igazgatóságának.
|