„Kalkuttai Szent Teréz” változatai közötti eltérés

| halálozási hely = [[KalkuttaKolkata]], [[India]]

| kegyhely = [[KalkuttaKolkata]]

'''Kalkuttai Szent Teréz''', közismert nevén '''Teréz anya''' (születési neve [[albán nyelv|albánul]]: ''Agnes Gonxha Bojaxhiu''; [[aromán nyelv|arománul]]: ''Agnesa/Antigona Gongea Boiagi'') ([[Szkopje|Üsküb]], [[1910]]. [[augusztus 26.]]<ref name="szül">Születésének pontos ideje vitatott. Sok forrás 1910. augusztus 27-ét, a keresztelésének napját adja meg. Ld. még: {{cite web|url=http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/peace/laureates/1979/teresa-bio.html|title=The Nobel Peace Prize 1979: Mother Teresa|work=www.nobelprize.org|accessdate=11 August 2012}}</ref> – [[KalkuttaKolkata]], [[1997]]. [[szeptember 5.]]) [[albánok|albán]]<ref>'''Meg Greene''' - ''Mother Teresa: a biography'', Greenwood Publishing Group, 2004</ref> nemzetiséghez tartozó, római katolikus apáca, a [[Szeretet Misszionáriusai]] szerzetesrend alapítója, a [[Nobel-békedíj]] ([[1979]]) és számos magas [[kitüntetés]] tulajdonosa, aki [[KalkuttaKolkata]] szegényei között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kivívta.

Teréz anya '''Agnes Gonxha Bojaxhiu''' néven Üsküb (ma [[Szkopje]]) városában született, ami akkor az [[Oszmán Birodalom]] része volt. Édesapja, Nikollë Bojaxhiu (Nicola Boiagi) sikeres albán építési vállalkozó volt, édesanyja, Dranafile Bojaxhiu (Dranafile Boiagi) a háztartást vezette. Ágnesnek még két idősebb testvére volt. A szülők [[Prizren]]ből, Koszovó déli részéről költöztek Szkopjébe, és az albán többséggel ellentétben, a muszlim környezet dacára ‒ katolikus vallásúak voltak. Ágnes 9 éves volt, amikor édesapja váratlanul meghalt, ettől kezdve az anya kézimunka-üzletükből tartotta fenn magát és három gyermekét. E súlyos megpróbáltatás még jobban összeforrasztotta a családot. Az édesanya jelentős szerepet töltött be a Szent Szív egyházközségben, a szegények segítője és támogatója volt. Ágnes állami iskolába járt, de tagja lett a Mária Kongregációnak. Teréz anya emlékei szerint a mély hitből származó szeretet volt az, ami enyhített az apa elvesztésének fájdalmán, és segített összetartani a családot. Édesanyja tevékeny szerepet töltött be az egyházközség életében, mindig igyekezett segíteni a szegényeken, és gyermekeit is ebben a szellemben nevelte. Ágnes is tagja lett a Mária-kongregációnak. Ebben az időben az akkori [[Jugoszlávia]] területéről [[Szlovénia|szlovén]] származású [[Jézus Társasága|jezsuiták]] jártak a kalkuttaikolkatai főegyházmegyébe ([[Bengália]]), és lelkes levelekben számoltak be az ottani missziós tevékenységről Skopjében működő rendtársainak is.

A jugoszláv jezsuiták szolgálatot vállaltak a kalkuttaikolkatai egyházmegyében, ahonnan egyikük írásaiban beszámolt az ottani lehetőségekről. Ágnes (1928-ban) 18 éves korára elhatározta, hogy missziós nővér szeretne lenni [[India|Indiában]], és jelentkezett az akkor ott szolgálatot teljesítő [[írország]]i Loreto nővérekhez (angolkisasszonyok rendjébe). Barátnőjével, Betikával együtt kérte felvételét a Loretói Miasszonyunk anyaházába, akik néhány hónap felkészítés után Indiába, [[Dardzsiling]]be küldték. Szerzetesi fogadalmát itt tette le [[1931]]. [[május 25.|május 25-én]], a Teréz nevet [[Lisieux-i Szent Teréz]] iránti tiszteletből választotta. [[1930]]-tól [[1948]]-ig földrajzot és hittant tanított a kalkuttaikolkatai Szent Mária szerzetesi iskolában, melynek [[1944]]-től igazgatója lett.

[[1946]]. [[szeptember 10.|szeptember 10-én]] Darjeelingbe kellett utaznia lelkigyakorlatra. A vonaton a harmadosztályú kocsiban óriási volt a tömeg, és megdöbbenve tapasztalta azt a nyomort és szegénységet, amely az indiaiak többségének kijutott. Ekkor ébredt rá küldetésére, arra hogy nincs joga a kolostor békéjében, kényelmében éljen, miközben az emberek, akiket szolgálni jött, nyomorognak. Küldetést érzett arra, hogy elhagyja a kolostort, megossza sorsát a szenvedőkkel és Jézust követve a szegények között szolgáljon. [[1948]]-ban KalkuttaKolkata érsekén keresztül engedélyt kért [[XII. Piusz pápa|XII. Pius pápától]], hogy elhagyhassa a közösséget és független apácaként KalkuttaKolkata nyomornegyedében dolgozhasson. Levetette szerzetesi öltözékét, fehér szárit öltött, és Patnába ment a missziós orvosnővérekhez, hogy megfelelő egészségügyi ápolónői kiképzést kapjon. Amerikai missziós nővéreknél egészségügyi kiképzésben részesült, majd hamarosan visszatért Kalkuttába, ahol a [[Szegények Kis Nővérei]]vel lakott, és engedélyt kért nyomortelepi iskolájának megnyitására. Nemsokára segítői is akadtak, és támogatást kapott az egyházi szervezetektől és a városi hatóságoktól is.

[[1962]]-ben megkapja a Padma Shri (Pompás lótusz) díjat India elnökétől, és a Nemzetközi megértés díját a Fülöp-szigetek kormányától.<ref>M. Muggeridge: Valami nagyon szépet Istenért Prugg Verlag, Eisenstadt 1974. 97 oldal.</ref> Az 1970-es évek elejére Teréz anya és rendje már nagy nemzetközi ismertségnek örvendett. A nagy elismerések sorát az [[1971]]-ben VI. Pál pápa által adományozott [[XIII. János pápa békedíj]] nyitotta meg. Még ebben az évben [[Kennedy-díj]]at, [[1972]]-ben [[Nehru-díj]]at, [[1975]]-ben [[Albert Schweitzer-díj]]at, [[1985]]-ben [[Szabadság Érdemérem|Szabadság Érdemérmet]], [[1995]]-ben [[Kongresszusi aranyérem|Kongresszusi aranyérmet]] kapott Teréz anya. [[1996]]-ban megkapta az Egyesült Államok tiszteletbeli állampolgárságát. [[1979]]-ben Teréz anyának ítélték oda a [[Nobel-békedíj]]at. Amikor átvette a díjat, megkérdezte: „Hogyan segíthetjük elő a világbékét?” Nagyon egyszerűen válaszolt: „Menjünk haza és szeressük a családunkat.” Az ünnepi banketten való részvételt lemondta, és a kapott 6000 dollárt KalkuttaKolkata szegényeinek juttatta el. A Szeretet Misszionáriusainak kalkuttaikolkatai házát [[1986]]. [[február 3.|február 3-án]] [[II. János Pál pápa|II. János Pál]] pápa is meglátogatta. Teréz anya ezt a napot élete legboldogabb napjának nevezte.