„Eötvös József (író)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
78. sor:
Véleménynyilvánítása a számára fontos fogházjavítás kérdésében egész irodalmat teremtett; pártolóinak élén [[Szemere Bertalan]] állt. Hazatérése után elsőként a fogházkörülmények javításának szükségességéről írt. Jobbára az ő írása nyomán az 1840-es országgyűlés már az egyik legfontosabb feladatul tűzte ki a börtönviszonyok megjavításának ügyét, ezért országos bizottmányt nevezett ki, amelynek Eötvös is tagja volt.{{h|Szinnyei}} 1840-ben az országgyűlésen mint felsőházi tag szerepelt, az ellenzék soraiban. Mély benyomást keltett műveltségével és szónoki képességével. Egyik első beszédében kiállt a zsidó emancipáció mellett. 1841-ben ezt a beszédét kibővítve megjelentette. Többnyire pártolta és szónoklataival támogatta az alsóház előterjesztéseit. Csak néha tért el pártja nézeteitől, az utókor azonban a legtöbb esetben őt igazolta. Ennek egyik legkiemelkedőbb példája a vallásügy volt, amely végül is az ő önálló – korábban különcnek és gyanúsnak tartott – véleménye alapján került rendezésre.
 
[[1841]]-ben, amikor [[gróf]] [[Széchenyi István]] a frissen induló [[Pesti Hírlap]] ellen heves támadásba lendült, [[Kossuth Lajos]] védelmére kelt, s megírta a „Kelet népe és Pesti Hírlap” című röpiratát.{{h|Kelet népe és Pesti Hírlap}} Az [[1843]]-as országgyűlésen ismét megjelent. Ekkor a magyar ellenzéknek már országos tekintélye volt, [[Batthyány Lajos (miniszterelnök)|Batthyány Lajos]] és [[Teleki László (politikus, 1811–1861)|Teleki László]] grófok mellett ő volt a főrendi ellenzék egyik vezéralakja. Amikor a Pesti Hírlap [[1844]] közepén a központosítás egyik fő közlönyévé vált, Szalay Lászlónak egyik legfőbb, legtekintélyesebb munkatársa lett. Itt fejtette ki, hogy [[Magyarország]] fellendítésére az egyetlen biztos rendszer a parlamentáris kormányzat. Cikkei külön is megjelentek „Reform” című könyvében ([[Lipcse (Németország)|Lipcse]], [[1846]] és Pest, [[1868]]. A kötetet részletes kifejtések egészítették ki „Teendőink” címmel (Pesti Hírlap, 1847).{{h|Szinnyei}}
[[Fájl:EötvösJózsef.JPG|bélyegkép|balra|Eötvös József szobra a budapesti Eötvös téren]]
A kormány a reformtörekvésekre válaszul az adminisztrátori rendszerrel lépett fel, ez szorosabb összefogásra intette az ellenzéket. Eötvös egyike volt azoknak, akik az összetartásért mindent megtettek, feledve minden korábbi sérelmét. Később a parlamenti kormány gondolatát az országos ellenzék programjába is sikerült beiktatnia.
[[Kép:Eötvös József a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság elnöke.jpg|jobbra|bélyegkép|Eötvös József (1852)]]
Az [[1847]]-es [[pozsony]]i országgyűlésre is mint képviselő akart elmenni, azonban Békés megyében, ahol birtokai voltak, nem volt esélye arra, hogy megválasszák, tehát visszalépett a jelöltségtől. Otthon maradt, és csak az [[1848]]. [[március 3.|március 3-ai]] kerületi ülés után ment el [[Pozsony]]ba, amikor a dolgok kedvező alakulását már előre láthatta. Az 1848-as forradalom elképzeléseinek diadalútja volt. Az első magyar felelős minisztérium megalakult, neki a vallás- és közoktatási tárca jutott. Deák Ferenccel és Széchenyi Istvánnal a mérsékeltebb, békésebb irányvonalat képviselte. Augusztus elején előterjesztette törvényjavaslatát, amelyet az ellenzék megtámadott, csak nagy nehézségek árán tudta javaslatát keresztülvinni.{{h|Szinnyei}}
 
Ezután már nem tudott maradandót alkotni: ő mindig a birodalmi kormánnyal való [[kiegyezés]]t pártolta, az események azonban egyre inkább forradalmi színt kezdtek ölteni. Batthyány, Lajos miniszterelnök lemondását követően, a [[szeptember 28.|szeptember 28-ai]] véres események ([[Lamberg Ferenc Fülöp|Lamberg]] grófnak a [[Széchenyi lánchíd|Lánchíd]]on történt meg[[lincselés]]e) után [[Bécs]]be utazott családjához, majd továbbment [[München]]be, ahol folytatta történelmi és bölcseleti tanulmányait, és kizárólag az irodalomnak élt. {{h|Szinnyei}}
 
[[1853]]-ban tért haza, s budai villájába vonult vissza. Még ez évben kiadta német nyelven azt a munkáját, amely [[Ausztria]] nagyhatalmi szerepének valódi biztosítékait tárgyalja.{{h|Szinnyei}} Megjelent németül Bécsben és Lipcsében. {{h|Chisholm}} E könyvét sokan félreértették: azzal vádolták, hogy az ország ősi jogait akarja feláldozni, hogy Ausztriának engedményeket tegyen. A politikai nemzeti liberalizmus egyik vezéralakjaként írja meg a szabadságharc leverése után az emigrációban politika-és jogfilozófiai főművét ''A XIX. század uralkodó eszméinek hatása az álladalomra'' I-II. kötet (1854) címmel. [[1855]]-től szinte csak az Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak élt, amelyet a forradalom után ő szervezett újjá. 1866-ban az Akadémia elnökévé választották.{{h|Szinnyei}}
 
[[1861]]-től ismét komolyan részt vett a politikai életben. Pest városa országgyűlési képviselővé választotta, [[május 17.|május 17-én]] mondta el híres beszédét a válaszfelirati vitában, amelyben [[európa]]i álláspontról határozta meg teendőinket. A vitában végül a Deák Ferenc által előterjesztett felirati javaslatot fogadták el a Teleki-féle határozati javaslattal szemben, de így is a 48-as törvényekhez ragaszkodván és a Pragmatica Sanctiora hivatkozással elutasítva Ferenc József októberi diplomáját, februári pátensét és a birodalmi tanácsot. Így az uralkodó leiratának sikertelensége miatt feloszlatta az országgyűlést, és bevezette az ún. Schmerling-provizóriumot (1861-1865), Eötvös pedig újra visszatért az irodalomhoz.
97. sor:
{{idézet2|''Ugyanazon zsidó, kit, ha csak keresztyénekkel látjuk viszonyokban, talán megvethetnénk; ki itt szívtelen fukar: különben mint jó atya, jó férj s mint vallásosainak hív barátja áll előttünk; a szegény zsidó nem fog hasztalan kopogni ajtaján, nincs senki oly alávaló Mózes követői között, kivel rokonságot nem érezne. Ugyanazon zsidó, ki félénken hízelg elnyomóinak s nyugodt egykedvűséggel hordja láncait, ellentállhatatlan hívséggel ragaszkodik vallásához, bátran néz minden kín, maga a halál elébe, inkább, mintsem, hogy apái oltárait elhagyná. Ugyanazon zsidó, ki talmudjából tanult előítéletekben gyermeki makacssággal ragaszkodik, Kánaán nemzetei között hősi szilárdsággal megtartá egy Istenének hitét, s vele azon fenséges morált, melyen magasabban álló keresztyénségünk épült.'' |Eötvös József{{h|Miskolczy}}
 
Az 1840-es években már írt a [[zsidók]] [[emancipáció]]járól, s amikor a törvényhozás [[1867]]-ben ismét lehetővé vált, az egyik legelső törvény a ''zsidók egyenjogúsítása'' volt (1867. 17. tc.). Létrehozta az [[izraelita]] kongresszust, hogy a zsidók saját kezükbe vehessék egyházi és iskolai ügyeik vezetését. Az [[ortodox kereszténység|ortodox]] egyházat is teljes önkormányzathoz juttatta a szerb és a román kongresszussal. Végül a legnagyobb horderejű kérdést, a [[katolikus]] [[Autonómia (szociológia)|autonómia]] ügyét is ő mozdította el a holtpontról. A nevéhez fűződik a ''vegyes házasságból született gyermekek vallását szabályozó törvény (1868. 53. tc.)'' A vallásszabadságról szóló többi törvénye kevésbé volt sikeres, mivel a katolikusok ellenezték. {{h|Szinnyei}}
 
Az [[1870]]. évi [[költségvetés]] tárgyalásakor az ellenzék heves támadásokat intézett ellene, melynek hatása alatt összeroppant. [[Karlovy Vary|Karlsbadba]] ment felépülni, ám decemberben ismét súlyosan megbetegedett, és Pesten meghalt (1871. február 2.).{{h|Szinnyei}}
 
[[Ercsi]]ben temették el, a családi sírboltban. 1879-ben szobrot emeltek emlékére azon a téren, amelyet róla neveztek el.{{h|Chisholm}}