„Eötvös József (író)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
88. sor:
[[1853]]-ban tért haza, s budai villájába vonult vissza. Még ez évben kiadta német nyelven azt a munkáját, amely [[Ausztria]] nagyhatalmi szerepének valódi biztosítékait tárgyalja.{{h|Szinnyei}} Megjelent németül Bécsben és Lipcsében. {{h|Chisholm}} E könyvét sokan félreértették: azzal vádolták, hogy az ország ősi jogait akarja feláldozni, hogy Ausztriának engedményeket tegyen. A politikai nemzeti liberalizmus egyik vezéralakjaként írja meg a szabadságharc leverése után az emigrációban politika-és jogfilozófiai főművét ''A XIX. század uralkodó eszméinek hatása az álladalomra'' I-II. kötet (1854) címmel. [[1855]]-től szinte csak az Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak élt, amelyet a forradalom után ő szervezett újjá. 1866-ban az Akadémia elnökévé választották.{{h|Szinnyei}}
[[1861]]-től ismét komolyan részt vett a politikai életben. Pest városa országgyűlési képviselővé választotta, [[május 17.|május 17-én]] mondta el híres beszédét a válaszfelirati vitában, amelyben [[európa]]i álláspontról határozta meg teendőinket. A vitában végül a Deák Ferenc által előterjesztett felirati javaslatot fogadták el a Teleki-féle határozati javaslattal szemben, de így is a 48-as törvényekhez ragaszkodván és a Pragmatica Sanctiora hivatkozással elutasítva Ferenc József októberi diplomáját, februári pátensét és a birodalmi tanácsot. Így az uralkodó leiratának sikertelensége miatt feloszlatta az országgyűlést, és bevezette az ún. Schmerling-provizóriumot (1861-1865), Eötvös pedig újra visszatért az irodalomhoz.
Mint Pest város országgyűlési képviselő-testületének tagja megjelent a közgyűléseken. A provizórium évei alatt már az Akadémia elnöki székéből intézte szózatait a nemzethez.{{h|Szinnyei}}
Az 1861-es, 1865-ös és 1867-es országgyűléseken Eötvös Deák Ferenc politikájának leghűségesebb követője volt, és ezt az irányt inkább vele azonosították.
| |||