„Francia–magyar szövetség és Foix–Jagelló házasság 1502-ben” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
|képaláírás=[[Pierre Choque]] a beszámolójában képeket is készített [[Candale-i Anna magyar királyné|Candale-i Annáról]], melyek közül egy miniatúra őt ábrázolja kíséretével útban Magyarország felé, így a kép hiteles és egykorú ábrázolásnak tekinthető a királynéról, hogy hogyan is nézhetett ki valójában. A királyné a kép középpontjában foglal helyet.
|képméret=250px
|résztvevők=[[Fájl:Władysław II.png|20px]]&nbsp;'''[[II. Ulászló magyar király|II. (Jagelló) Ulászló]]''' [[Magyarország uralkodóinak listája|magyar]] és [[Csehország uralkodóinak listája|cseh király]]<br />[[Fájl:Anna_of_Foix-Candale.jpg|25px]]&nbsp;'''[[Candale-i Anna magyar királyné|Foix Anna]]''' candale-i grófnő<br />[[Fájl:Armes louis 12 france et naples.png|25px]]&nbsp;'''[[XII. Lajos francia király]]'''<br />[[Fájl:Coat of Arms of Anne de Bretagne.svg|25px]]&nbsp;'''[[I. Anna breton hercegnő|Bretagne-i Anna]]''' francia királyné<br />[[Fájl:Coat_of_Arms_of_Germanie_of_Foix_as_Queen_Consort_of_Aragon_Sicily_and_Naples.svg|25px]]&nbsp;[[Foix Germána aragóniai királyné|Foix Germána]] navarrai királyi hercegnő<br />[[Fájl:Catherine_of_Navarre.jpg|25px]]&nbsp;'''[[I. Katalin navarrai királynő|I. (Foix) Katalin]]''' [[Navarra uralkodóinak listája|navarrai királynő]]<br />[[Fájl:John_III_of_Navarre.jpg|25px]]&nbsp;[[III. János navarrai király]]<br />[[Fájl:Velencecímer.jpg|25px]]&nbsp;'''[[Leonardo Loredan]]''' [[Velencei dózsék listája|velencei dózse]]<br />[[Fájl:Aleksander jagiellończyk.png|25px]]&nbsp;'''[[Sándor lengyel király|I. (Jagelló) Sándor]]''' [[Lengyelország uralkodóinak listája|lengyel király]] és [[Litvánia uralkodóinak listája|litván nagyfejedelem]]<br />[[Fájl:Coat_of_Arms_of_Jagiellon_kings_of_Poland.svg|25px]]&nbsp;[[I. Zsigmond lengyel király|Jagelló Zsigmond]] oppelni és glogaui herceg<br />[[Fájl:Argent_a_chief_azur.svg|25px]]&nbsp;[[Foix-Candale-i Margit saluzzói őrgrófné|Foix Margit]] saluzzói őrgrófné<br />[[Fájl:Armoiries_Navarre_Foix.svg|25px]]&nbsp;[[Candale-i Ferenc doazit báró|Foix Ferenc]] doazit báró<br />[[Fájl:Arms_of_the_King_of_France.svg|25px]]&nbsp;'''[[François de Tournemine de la Guerche]]''' ('''francia követ''')<br />[[Fájl:Hungary_Arms.svg|25px]]&nbsp;'''[[Bácskai Miklós]]''' [[Nyitrai egyházmegye|nyitrai püspök]], '''[[Telegdi István (kincstartó)|Telegdi István]]''' királyi tanácsos, '''[[Jiří Běšín z Běšin|Cseh György]]''' cseh [[kamarás]] ('''a leánykérő delegáció vezetői''')
|helyszín=[[Francia Királyság]]<br />[[Magyar Királyság]]<br />[[Cseh Királyság]]<br />[[Lengyelország a Jagellók korában (1386–1572)|Lengyel Királyság]]<br />[[Navarra|Navarrai Királyság]]<br />[[Litván Nagyfejedelemség]]<br />[[Velencei Köztársaság]]<br />[[Saluzzói Őrgrófság]]
|évek=1500–1502
|dátum=1502. szeptember 29.
 
===A francia–magyar szövetség megkötése: 1500–1501===
[[XII. Lajos francia király|XII. Lajos]] [[Franciaország uralkodóinak listája|francia király]] erőteljes [[Velencei Köztársaság|velencei]] támogatás mellett a [[Oszmán Birodalom|török]] elleni szövetség fejében házassági ajánlatot tett az épp frissen elvált [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászlónak]], miután a Borgia pápa, [[VI. Sándor pápa|VI. Sándor]] [[1500]]. [[április 7.|április 7-én]] felbontotta [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] mindkét, [[Brandenburgi Borbála magyar királyné|Brandenburgi Borbálával]] és [[Aragóniai Beatrix magyar királyné|Aragóniai Beatrixszal]] [[bigámia]] terhe alatt kötött házasságát hathatós [[Velencei Köztársaság|velencei]] ráhatásra. A pápa a francia király első házasságát is érvénytelenítette [[1498]]-ban, és ezért XII. Lajos a pápa házasságon kívül született fiát, [[Cesare Borgia]] [[bíboros]]t kinevezte Valentinois hercegévé, és az egyházból való kilépése után [[1499]]-ben összeházasította [[III. János navarrai király]] húgával, [[Albret Sarolta valentinois-i hercegné|Albret Saroltával]], aki a francia királyné, [[I. Anna breton hercegnő]] elsőfokú unokatestvérének, [[I. Katalin navarrai királynő]]nek volt a sógornője. A szövetség a magyar, a francia és a lengyel király, [[Sándor lengyel király|I. (Jagelló) Sándor]] között [[1500]]. [[július 14.|július 14-én]] [[Buda (történelmi település)|Budán]] köttetett meg.<ref name=autogenerated2>Lásd Kropf (1895)</ref> A tárgyalások folytatásaként [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] [[1500]]. [[július 30.|július 30-án]] követséget küldött a francia királyhoz menyasszonynézőbe Cseh György nevű cseh [[kamarás]]a személyében,<ref>Latinul [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] megbízólevelében: ''Georgius Beschiin'', Vö. Kropf (1895), csehül: ''Jiří Běšín z Běšin'', Vö. Kšír (2001). A magyar elnevezésére l. Fógel (1913).</ref> aki szeptember végén érkezett [[Blois]]-ba, ahol a francia király tartózkodott. [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] követe megtekintette a király két nőrokonát,<ref>[[XII. Lajos francia király|XII. Lajosnak]] ebben az időben még csak egy egyéves lánya volt, [[I. Klaudia breton hercegnő|Klaudia]] ([[1499]]–[[1524]]), későbbi francia királyné és anyja révén [[Bretagne uralkodóinak listája|Bretagne uralkodó hercegnője]], valamint a ringló gyümölcs névadója. Francia királyi hercegnő pedig épp egy sem volt eladósorban, így kerültek a figyelem középpontjába a francia király és királyné unokahúgai.</ref> a két eladó lányt, Candale-i Annát és [[Foix Germána aragóniai királyné|Foix Germánát]], és magával vitte azok arcképeit.<ref>Ez a kép nem maradt fenn Annáról, így nem azonos az oldalon található képpel, mely nem is egykorú, és egyáltalán nem tekinthető hiteles ábrázolásnak.</ref> [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] hosszas habozás után, mert a leírások szerint mindkét lány nagyon csinos volt – vagy más vélemény alapján egyik menyasszonyjelölt sem tetszett Ulászlónak –, végül Annát választotta, valószínűleg csak az életkora miatt, hiszen Anna ekkor már a 18. életévébe lépett, míg Germána<ref>Germána navarrai királyi hercegnőt [[1505]]-ben, mikor 13–17 éves lehetett, eljegyezték az [[1504]]-ben, első felesége, [[I. Izabella kasztíliai királynő|Katolikus Izabella]] királynő halálával megözvegyült nagynagybátyjával, [[II. Ferdinánd aragóniai király|Katolikus Ferdinánddal]], a nagyanyjának, [[I. Eleonóra navarrai királynő]]nek az öccsével, és a rá következő évben, [[1506]]-ban kötötték meg a tényleges házasságukat.</ref> még a 14. életévét sem töltötte be, bár már 12 éves korától eladósorba került, viszont Annától várhattak hamarabb trónörököst, ami az előnyös politikai kapcsolatok mellett szintén fontos tényező volt egy ideális menyasszonyjelöltnél. [[1501]]. [[szeptember 16.|szeptember 16-án]] [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] [[Tolna|Tolnán]] ratifikálta a francia királlyal kötött szövetséget.<ref name=autogenerated3>Vö. Wenzel (1877) és Kropf (1895).</ref>
 
===Magyar követség és leánykérés Franciaországban===
[[Fájl:Anna of Foix-Candale.jpg|thumb|right|180px|Anna királyné pecsétje rajta a [[latin nyelv]]ű körirat: ''Anna Dei Graci(a) Regina Hvngarie Boemie et C(etera)'' (Anna, Isten kegyelméből Magyarország, Csehország stb. királynéja).<ref>A latin szövegben a zárójelezés azt jelenti, hogy ott a szövegrész hiányzik.</ref> A pecsét tartalmazza Anna királyné egyesített címerét, amely két négy osztatú címerrészt tartalmaz (a nyílt korona alatt hosszában kétfelé osztott pajzs jobb fele és a bal fele is négyelve): a bal oldali a házasságával szerzett országokat (balra fölül és jobbra lent (az 1. és 4. mezőben) a Magyar Királyság, jobbra fölül és balra lent (a 2. és 3. mezőben) a Cseh Királyság, középen (szívpajzsban) a Lengyel Királyság címere), a jobb oldali a születése jogán őt megillető területeket: balra felül (az 1. mezőben) a Navarrai Királyság, jobbra felül (a 2. mezőben) a Foix Grófság, balra lent (a 3. mezőben) a Béarni Algrófság és jobbra lent (a 2. mezőben) az [[Évreux-ház]] címere, középen (szívpajzsban) pedig a Bigorre Grófság címere, jeleníti meg. Az egyesített címer bal oldalán a férje, II. Ulászló latin nyelvű mongramja: ''W(ladislaus)'', míg jobboldalt Anna királyné nevének kezdőbetűje, egy ''A'' látható. A bécsi udvari levéltár eredeti példányáról rajzolta Fahrnbauer J. G.<ref>Lásd Fraknói (1896: 372 és 678).</ref>]]
II. Ulászló miután magyar részről aláírta a francia és magyar király között létrejött szövetség dokumentumát, [[Bácskai Miklós]] [[Nyitrai egyházmegye|nyitrai püspököt]] és [[Telegdi István (kincstartó)|Telegdi István]] királyi tanácsost, későbbi [[A Magyar Királyság kincstartóinak listája|kincstartót]]<ref>A magyar főurak neveinek helyesírása körül némi ingadozás tapasztalható a forrásokban is, főleg hogy latinos illetve franciás alakban szerepelnek, sokszor eltorzítva. A nevek Fógel (1913) szerint szerepelnek.</ref> a már fent említett Cseh Györggyel együtt küldte követségbe a francia királyhoz. A magyar követség [[1501]]. [[december 5.|december 5-én]] érkezett [[Orléans]]-ba. Onnan [[Blois]]-ba mentek, ahol a francia király is ratifikálta a szerződést. A házassági szerződés Anna és [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] között [[1502]]. [[március 23.|március 23-án]] lett kiállítva a Blois-i kastélyban.<ref name=autogenerated2/> Hozománya 40&nbsp;.000 [[arany]] volt.<ref>L. Fógel (1913).</ref> A ''per procuram'' útján létrejött házasságot ezután kötötték meg. ''Foix Anna, Candale grófnője'' ettől a pillanattól kezdve ''magyar királynénak'' számít már.
 
Anna házasságának diplomáciai lebonyolítása idején a francia udvarban tartózkodott [[III. János navarrai király|III. János]] [[Navarra uralkodóinak listája|navarrai király]] is, aki Anna mostohaanyjának, [[Albret Izabella candale-i grófné|Albret Izabellának]] a bátyja és [[Cesare Borgia]] sógora – akik így Annának a mostohanagybátyái is voltak –, valamint Anna királyné elsőfokú unokatestvérének, [[I. Katalin navarrai királynő]]nek volt a férje, de Katalin királynő a források szerint nem volt jelen az eljegyzésen.<ref>L. [[Jean d’Auton]] krónikája (Jacob 184: 105-7) és Adot Lerga (1999: 485).</ref> Ez azzal is összefüggésben lehetett, hogy Anna a Navarrai Királyság alattvalója és a navarrai királyi család, a [[Foix-ház]] tagja is volt, valamint a navarrai trónöröklési listán is szerepelt, és ezért a Navarrai Királyság címere Anna pecsétjén is szerepelt. A navarrai király [[1502]]. [[április 8.|április 8-ától]] [[május 23.|május 23-áig]] Blois-ban időzött.<ref>L. Adot Lerga (1999: 485)</ref> A sikeres házasságkötés alkalmából [[XII. Lajos francia király|XII. Lajos]] a magyar diplomatákat megtisztelő módon megjutalmazta. Telegdi Istvánt<ref>A [[Dózsa György]] vezette parasztfelkelés idején elfogták, és embertelen módon kivégezték [[1514]]-ben.</ref> abban részesítette [[1502]]. [[május 24.|május 24-én]] Blois-ban, hogy a címerében használhatta a francia [[Mihály arkangyal|Szent Mihály]]-rend jelvényét.<ref>Lásd Fógel (1913).</ref> A francia király ezután elhagyta Blois-t. Az újdonsült magyar királyné pedig francia kíséretével [[június 21.|június 21-én]] utazott el Blois-ból. Kíséretében volt a francia udvar részéről többek között a testvére, [[Candale-i Ferenc doazit báró|Foix Ferenc]], Doazit bárója, apjának egyik, házasságon kívül született fia, a magyar királyhoz akkreditált francia követ, a [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászlóval]] egyidős [[François de Tournemine de la Guerche|François de Tournemine]], la Guerche ura és [[Pierre Choque]], a francia királyné [[Herold|fegyverhírnöke]], aki megörökítette a magyar királyné útját Magyarországra, házasságkötését, [[koronázás]]át a francia királyné és az utókor számára, magyar részről pedig többek között a házassági szerződést megkötő követek, így [[Bácskai Miklós]], Telegdi István és Cseh György.
 
===Legközelebbi rokonsági kapcsolat Candale-i Anna és a férje, valamint mindkettejük, Foix Germána és XII. Lajos között===
Közvetlenül grófnőből lett királyné, és sohasem volt ténylegesen hercegnő, még ha sokszor, tévesen, annak is címezték. A grófi címe nem jelentette azonban, hogy [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] „alacsonyabb rangú” feleséggel volt kénytelen beérni, mint uralkodótársai, hiszen Anna származását tekintve eléggé előkelő ősökkel rendelkezett, ha nem is volt közvetlenül királyi hercegnő.<ref>L. Wenzel (1887), Kropf (1895) és Kšír (2001).</ref>
 
==A házasság létrejötte==
===Házasságkötés Székesfehérvárott===
II. Ulászló [[1502]]. [[június 13.|június 13]]-án adta hírül [[Buda (történelmi település)|Budán]] kelt oklevelében [[Sopron]] [[Polgár (városlakó)|polgárainak]], hogy eljegyezte Candale-i Annát, és meghívta őket a [[Székesfehérvár]]ott tartandó házasságkötésére, valamint a királyné koronázására.<ref>Lásd Házi (1928: 202).</ref>
 
[[Székesfehérvár]]ra [[szeptember 27.|szeptember 27-én]] érkezett meg.<ref name=autogenerated1/> [[1502]]. [[szeptember 29.|szeptember 29-én]] ment férjhez [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] [[Magyarország uralkodóinak listája|magyar királyhoz]], és ugyanaznap, [[1502]]. [[szeptember 29.|szeptember 29-én]] koronázta meg [[Bakócz Tamás]] [[Esztergomi érsekek listája|esztergomi érsek]] [[Székesfehérvár]]ott magyar királynévá.<ref>A [[Veszprémi püspökök listája|veszprémi püspöknek]] kellett volna a királynét megkoronáznia, de [[Frangepán Gergely]], az új veszprémi püspök ekkor még nem volt felszentelve (Kollányi 1901).</ref>
 
=== Candale-i Anna magyar királynévá koronázása ===
[[II. Ulászló magyar király]] egyik oklevelében így fogalmaz az Annával való házasságkötése alkalmából [[1502]]-ben. ''(a következő szöveg korabeli, XX. század eleji nyelvi stílussal és helyesírással íródott, így némileg eltér a mai változattól):''
 
[[Pierre Choque]], [[I. Anna breton hercegnő|Bretagne-i Anna]] királyné fegyverhírnöke francia nyelven megörökítette a magyar királyné koronázását is, mely [[Szamota István]] közlésében magyarul is olvasható ''(a következő szöveg korabeli, XIX. század végi nyelvi stílussal és helyesírással íródott, így némileg eltér a mai változattól):'' „Szerdán megérkezett a [[Szent Korona|korona]], melyet az e czélból tartott és fizetett egyének, a [[visegrád]]i (Visigrade) erős várban őriznek. [...] A koronát, az országos szokás szerint díszbe öltözött 500 fegyveres kísérte. Csütörtökön, azaz [[szeptember 29.|szept. 29-én]] ment végbe a [[koronázás]] és az esküvő. A király [[Coboly|czoboly]]prémes violaszínű szatén-ruhában és ugyancsak violaszínű kalpagban jelent meg menyasszonya lakásán. A felséges hölgy hasonló öltözetet viselt. A király jobbján haladt a királyné, kit a király fivére, az oppelni és glogaui herczeg vezetett, ezután következtek a többi főurak. Elől mentek [[Újlaki Lőrinc|Lőrincz]] herczeg, a [[nádor]], [[François de Tournemine de la Guerche|Quercy ura]],<ref>Szamota tévesen azonosítja a breton ''Guerche'' helységet a dél-franciaországi [[guyenne]]-i ''Quercy''vel.</ref> a velenczei és a többi követek. A menyasszony czímere a középen volt, ebből kiviláglott, hogy két királysággal állott rokonságban. Némelyek az angolországi rokonságról tudakozódtak, továbbá Candale grófságot is fölemlítették. Végre a templomba értünk, a közepén három lépcsőnyi magas emelvényen, két díszpad volt elhelyezve; az emelvényt, padokat, párnákat stb. aranynyal átszőtt karmazsin bársony borította. A király padja jobbról, a királynéé pedig balról állott. Körülöttök foglaltak helyet a pápai, a velenczei, a német birodalmi követek, a többi herczegek és főurak. A másik oldalon pedig a király fivére, az angol követ, [[François de Tournemine de la Guerche|Quercy (Guerche) ura]], stb. helyezkedtek el. Mindezeknek székei csupa aranyszövetekkel voltak letakarva. A misét az esztergomi érsek, nyolcz püspök segédlete mellett mondta. A püspöksüvegek és pásztorbotok csak úgy ragyogtak a sok drágakőtől és gyöngytől. Az oltárt mintegy hatvan ezüstkép diszítette, ezek szent királyok, vértanúk és püspökök fejeit ábrázolták. A mise kezdete előtt, a király az oratóriumba lépett be és ott feltette a koronát, mely fekete hajfürtjeihez igen jól illett. A [[Magyar királyi jogar|jogart]] a [[nádor]], a kettős kereszttel diszített [[országalma|országalmáját]] pedig [[Újlaki Lőrinc|Lőrincz]] herczeg vitte előtte. A mise elején a király jobb kezébe vette a [[Magyar királyi jogar|kormánypálczát]], baljába pedig az [[országalma|országalmáját]]. Erre a király az oltárhoz ment, a királynét Quercy ura vezette oda. Az esketési szertartás befejezése után, a felséges hölgyet előbbi helyére vezették vissza. Ezután két püspök ismét az oltárhoz vezette a királynét; az esztergomi érsek erre hangosan kérdé: van-e valaki a herczegek, bárók, főurak és egyéb rendek közt, ki a felséges hölgy koronázását bármi okból ellenezné; mindnyájan fölkiáltottak: «coronetur», azaz koronáztassék, akarjuk és óhajtjuk, hogy királynénkká legyen, erre mély csend állott be. A királyné fejére gyönyörű koronát, jobb kezébe kormánypálczát, baljába pedig országalmát tettek. A királyné ezután visszatért helyére, mindeme uralkodói jelvények kitűnően illettek neki. Jóllehet a magyarok és a többiek nem győzték magasztalni szépségét, midőn franczia ruhában az országba érkezett, megkoronázva azonban még elbájolóbbá lett. Az isteni tisztelet alatt, a királynak Lőrincz herczeg és a nádor, a királynénak pedig Tamás gróf es Báthory (Balicort) szolgáltak. A szertartás befejezése után, az előbbi rendben tértek vissza, az országalmáit és a jogarokat a király és királyné előtt vittek. Végre a nagy terembe értek, hol már óriási előkészületek tétettek a díszebédre. A hosszú asztal közepén a királyné foglalt helyet, tőle jobbra a király, azután a király fivére, a nádor és a többi főurak. A királynétól balra a pápai követ, az esztergomi érsek és a többi főpapok; az asztal jobboldali vegén ült Quercy és a velenczei követek. Az asztal túlsó végénél, a franczia követtel szemben, az angol és német követek. Az étteremben a világ lehető legszebb [[pohárszék]]ét láttam, ennek kilencz polcza majd leszakadt a sok csésze, [[findzsa]], tányér, palaczk és csemegetál alatt, ugyanis mindez színaranyból és ezüstből volt. Ebéd után mindenki tisztelgett a királynál és a királynénál, azután következett a táncz és a zene. A király ezután elbúcsúzott feleségétől és lakosztályába vonult vissza, mivel rosszul volt.”<ref>L. Szamota (1891: 137–140).</ref>
 
===Családi viszály a Jagelló-házban avagy diplomáciai bonyodalmak===
Míg Európa legjelentősebb államai követekkel képviselték magukat a magyar király házasságkötésekor, addig éppen Ulászló idősebb öccse, [[Sándor lengyel király|I. (Jagelló) Sándor]] [[Lengyelország uralkodóinak listája|lengyel király]] és [[Litvánia uralkodóinak listája|litván nagyfejedelem]] nem küldött követeket a bátyja esküvőjére, mivel megsértődött azon, hogy Ulászló azt kérte tőle, mondjon le a [[Litván Nagyfejedelemség]]ről az öccsük, [[I. Zsigmond lengyel király|Zsigmond]] javára, aki személyesen is részt vett az esküvőn. Sándor viselkedése abból a szempontból meglepő volt, hogy szokás volt a családban, miszerint a fiatalabb fiú kormányozza Litvániát, ahogy Sándor esetében is történt fiatalabb bátyja, [[I. János lengyel király|I. János Albert]] uralkodása idején. Sándor azonban visszautasította ezt a kérést, és ez feszültséget és diplomáciai bonyodalmat okozott Magyarország és Lengyelország között.
==Eredményei==
A francia–magyar házasság [[1502]]-ben már megvalósult. Anna így a Magyarország és [[Franciaország]] között kötött szövetség következtében lett Magyarország királynéja [[1502]]-ben.