„Brassópojána” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Túrázás: 0 |
Misu Popp festménye |
||
97. sor:
A 16. század elején az egész Keresztényhavas és környéke Brassó birtokába került. [[Thomas Tartler]] krónikás szerint [[V. Basarab havasalföldi fejedelem]] adományozta a területet a városnak; cserébe a [[Erdélyi szászok|szászok]] 1495-ben engedélyezték egy román ortodox kőtemplom (a [[Szent Miklós-templom (Brassó)|Szent Miklós-templom]]) építését a város területén (ez azonban valószínűleg helytelen, ugyanis V. Basarab csak 1512-től volt fejedelem).{{refhely|Pavalache|130. és 191. o.}} Brassó városa a [[Johannes Honterus|Honterus]] által 1541-ben alapított ''[[Johannes Honterus Líceum|Studium Coronense]]'' líceumnak ajándékozta a hegyet, hogy a líceum a legelők bérbeadásából és a fakitermelésből kiegészíthesse jövedelmét. Ekkor honosodott meg a hegy német ''Schuler'' (Diák) és a tisztás ''Schulerau'' (Diák-berek) neve. Feljegyezték, hogy a diákok minden év augusztusában – más források szerint évente négyszer, a nyári hónapok első hétfőjén – kirándulást szerveztek Pojánára és a Keresztényhavasra ''(ad montes ire)'', azzal a kikötéssel, hogy az esti harangszóra visszaérjenek a városba. Bár a város a 16. század végén visszakövetelte a hegy feletti jogot, az iskolai kirándulások egészen 1716-ig folytatódtak. A túrázás során az először résztvevő fiatalokat a többiek kíméletlenül megfürdették az Oaben vizében ''(das Prellen und Hobeln der Füchse)''.{{refhely|azonos=W40}}<ref>{{cite web |url=http://www.adz.ro/karpatenrundschau/artikel-karpatenrundschau/artikel/die-schulerau-bei-kronstadt-1/ |title=Die Schulerau bei Kronstadt |date=20111211 |accessdate=20181211 |first=Uwe |last=Grün |publisher=Allgemeine Deutsche Zeitung}}</ref>
[[Kép:Misu Popp - Poiana Brasov.jpg|bélyegkép|Mișu Popp: Ünnepély Brassópojánán]]
A 17. század végétől a szászok korlátozták a bolgárszegi románok Pojána feletti jogait, majd a 18. században kiszorították őket Pojána területéről: az öröklést megtiltották, így a legelőket fokozatosan kisajátották. A románok a [[Gubernium]]nál tettek panaszt, ami az ő javukra döntött, ám a szász városvezetés nem hajtotta végre a Gubernium rendelkezését.{{refhely|Pavalache|231. és 276. o.}}
A legeltetés mellett a románok népi ünnepélyeket is rendeztek Pojánán. [[Mișu Popp]] 19. századi román festő egy ilyen ünnepséget örökít meg egy dátumozás nélküli tájfestményén ''(Sărbătoare in Poiana Brașov)''.<ref>{{cite book |last=Popescu |first=Elena |title=Mișu Popp |subtitle=reprezentant al academismului românesc |page=192 |year=2007 |publisher=Altip |location=Nagyszeben |isbn=9789731170909}}</ref>
A 19. század közepén [[Orbán Balázs (író)|Orbán Balázs]] is meglátogatta a helyet; leírása szerint „''[a] Pojána egy gyönyörű havasi láz (fensík), melynek nagy terjedelmű irtványain nyájak legelésznek szerteszét, harmonicus kolompzenéjükkel élénkitvén a lakatlan vidék egyhanguságát. A Pojána tulsó felén a Keresztyénhavasnak roppant bérczóriásai emelkednek aljuktól tetejökig ős fenyves erdők végtelen tömegétől boritva, melyeknek sötétje a Pojána világos zöld réteivel oly élénk ellentétben tünik fel.'' (...) ''Nincs vászon, a mely e roppant terjedelmű s nagyszerűségben páratlan láttért magára fogadhatná; nincs ecset, a mely azt oda varázsolni tudná; hogyan akarhatnám hát én azt szavakkal lefesteni?''” Alsópojánát (vagy annak egy részét) Orbán ''Pojána Lubrinkának'' nevezi, mely „a brassai mészárosok legelőhelye”, Felsőpojánát pedig ''Pojána Jencselnek''. Megjegyzi, hogy a keresztényhavasi kirándulás a brassóiak egyik kedvenc időtöltése.<ref name=orban>{{cite book |author=Orbán Balázs |authorlink=Orbán Balázs (író) |title=[[A Székelyföld leírása]] |series=VI. Barczaság |chapter=XXI. A Keresztyén-havas |chapterurl=http://mek.oszk.hu/04800/04804/html/362.html |year=1868 |publisher=Ráth Mór |location=Pest}}</ref>
222 ⟶ 225 sor:
====A Keresztényhavas felé induló útvonalak====
[[Kép:Marcaj-turistic-5.jpg|bélyegkép|Útjelző táblák]]
*[[Kép:RO hiking trail marker CR.png|20px]] Brassópojána – Farkas-árok – Schuler-menedékház – [[Keresztényhavas]] csúcsa, az úgynevezett „vörös út”.
*[[Kép:RO hiking trail marker CA.png|20px]] Brassópojána – Padina Lăutei – Schuler-menedékház, az úgynevezett „[[Julius Römer (botanikus)|Römer]]-út”. A vörös úthoz hasonlóan szintén eljut a menedékházig, de a sípályáktól nyugatra, sűrű erdőben húzódik.
*[[Kép:RO hiking trail marker TG.png|20px]] Brassópojána – Sulinar – Krukk-gerinc. A Sulinar sípálya mellett húzódik. Érinti a brassópojánai hegyimentő központot, mely az elsőként alapított ilyen létesítmény Romániában (1933).
234 ⟶ 237 sor:
====Nyugatra, a Pojánai-hegyekbe induló útvonalak====
*[[Kép:RO hiking trail marker BA.png|20px]] Brassópojána – Ördögárok – [[Cheișoara]]. Szinte teljes hosszában a [[Valea Poienii (Brassó megye)|Valea Poienii]] patakot követi;
*[[Kép:RO hiking trail marker CG.png|20px]] Brassópojána – Poiana Aviatorilor – [[Barcarozsnyó]].
*[[Kép:RO hiking trail marker TR.png|20px]] Brassópojána – Lexen-út – [[Keresztényfalva]].
| |||