„A Magyar Királyság az első világháborúban” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
]]
{{Magyarország történelme}}
'''A Magyar Királyság az első világháborúban''' a [[központi hatalmak]] oldalán és az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] részeként vett részt, nem külügyeiben független hatalomként. Hadicélja az ország területi integritásának megőrzése volt, amit az Orosz Birodalom expanzív, törekvéseibe a Szerb Királyságot is bevonó pánszláv politikája veszélyeztetett.<ref>https://nagyhaboru.blog.hu/2011/01/11/a_kozponti_hatalmak_hadiceljai</ref> Az [[első világháború]] 1914-től 1918-ig tartó hadműveletei néhány alkalommal a [[Magyar Királyság|történelmi Magyarország]] területét is érintették: először az 1914-es orosz offenzíva során, és az év őszén egy rövid [[szerémség]]i szerb támadással, majd a román hadsereg 1916-os [[erdély]]i betörésekor. Ezeket a betöréseket a magyar haderő szövetségesei segítségével sikeresen elhárította, és az ország integritását a háború végéig biztosította. Az [[antant]] országaihoz képest csekélyebb gazdasági potenciállal rendelkező, több fronton lekötött, nemzetiségi problémákkal terhelt, a háború során egyre inkább a [[Német Birodalom]] alá rendelődő kettős monarchia azonban az első világháború végére szétesett,<ref>Mamatoy, Victor S.: ''The United States and East Central Europa 1914–1918.'' Princenton, 1958. 336. o.</ref> átadva helyét több (önmagát nemzetállamnak minősítő, de heterogén összetételű) utódállamnak.
 
A front és a hátország összeomlása 1918 októberében következett be. Az osztrák–magyar küldöttség 1918. november 3-án írta alá a [[padovai fegyverszünet]]et, amely azonban nem tartalmazott [[Magyarország]]ra vonatkozó katonai és területi rendelkezéseket. Magyarország [[Ausztria|Ausztriától]] való függetlenségét kihangsúlyozandó, az 1918 őszén létrejött polgári demokratikus kormány miniszterelnöke, [[Károlyi Mihály (miniszterelnök)|Károlyi Mihály]] magyar részről külön fegyverszünetet kötött, az ország déli és keleti határait rögzítő [[Belgrádi egyezmény (1918)|belgrádi katonai konvenciót]]. Ennnek folytán a [[szerbek]], a [[románok]], majd az egyezményben nem említett [[csehek]] Magyarország általuk megszállt részén bevezették a saját közigazgatásukat.<ref name="rubicon">{{cite web|url=http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1918_november_13_a_belgradi_fegyverszunet_megkotese|title=1918. november 13. A belgrádi fegyverszünet megkötése.|publisher=''Rubiconline történelmi magazin''|accessdate=2014-01-13}}</ref>
 
Mivel aaz Antant hatalmak jóindulatában bízó, pacifista Károlyi-kormány leszerelte, majd feloszlatta a frontokról rendezetten hazaszállított magyar hadosztályokat, az országba benyomuló viszonylag kislétszámú szerb, román és cseh kötelékek akadálytalanul foglalták el az ország újabb és újabb területeit. Ezen aza aztKárolyi-kormányt felváltó, rövid életű [[Magyarországi Tanácsköztársaság|kommün]] is képtelen volt változtatni. Magyarország teljes területét megszállták, és a román erők 1920-ban, a szerb csapatok pedig csak 1921-ben hagyták el a megcsonkított Magyarországot. A [[Párizs környéki békeszerződések]] (ezeken belül a Magyar Királyság számára súlyos feltételeket megfogalmazó [[Trianoni békeszerződés|trianoni diktátum]]) a [[második világháború]] kitöréséhez vezettek. Magyarország 1918–1920 közötti külpolitikai és védelmi lehetőségei és az egyes politikai erők felelőssége mindmáig közéleti- és történészviták tárgya.<ref>A magyarországi történettudományban legalább két vélemény létezik: [http://mult-kor.hu/20120405_karolyinak_felelossege_van_a_trianoni_hatarok_kialakulasaban ''Károlyinak felelőssége van a trianoni határok kialakulásában.''] Múlt-kor történelmi portál, 2012. április 5. (Hozzáférés ideje: 2013. június 2.); {{cite journal |author=Ormos Mária |title= Károlyi Mihály – a bűnbak |work=historia.hu |publisher= [[História (folyóirat)|História]] folyóirat |year=2008 |volume= 9. szám |pages= 18–22. o. |url=http://www.historia.hu/archivum/2008/tart0809.htm |archiveurl=https://web.archive.org/web/20140116105927/http://www.historia.hu/archivum/2008/tart0809.htm |archivedate= 2014-01-16}}</ref>
 
== Magyar belpolitika a háború előtt ==
A szakirodalomban mindmáig vitatott kérdés a Monarchia felbomlása. A dualista állam két független államból állt, az Osztrák Császárságból és a „Magyar Szent Korona országaiból”, vagyis a magyar jogfelfogás szerint a Monarchia jogi értelemben nem volt állam, 1918 őszén a két birodalom közötti kapcsolat bomlott fel. A Magyar Köztársaság a Magyar Királyságot tekintette [[Jogutódlás|jogelőd]]nek, míg Német-Ausztria nem tekintette jogelődnek az Osztrák Császárságot.{{refhely|Szávai:Az OMM|57. o.}} A [[perszonálunió]] megszűnése ugyanakkor további kérdéseket is felvetett, mint példának okáért a padovai fegyverszünet Magyarországra való értelmezése, a Monarchia külföldi követségeinek kérdése, a magyar vonatkozású, Bécsben maradt levéltári anyag hovatartozása vagy [[Arthur Arz von Straussenburg]] nyugdíjának fizetése.
[[Fájl:Hungarian Soviet Republic 1919-hu.svg|bélyegkép|jobbra|250px|{{jelmagyarázat|#FF9999|Hadműveletek Magyarország területén 1919 márciusa és júniusa között}}]]
További viták tárgya, hogy a kettős Monarchia szétesése mennyiben volt szükségszerű, továbbá az, hogy a háborús összeomlás és [[Trianoni békeszerződés|Trianon]] milyen mértékben állott összefüggésben a [[kiegyezés]]sel és a dualizmus kori magyar politikával. A legelterjedtebb történeti analízis szerint – mely Kossuth Lajostól Németh Lászlón és ''A Habsburg-monarchia felbomlása'' c. művet megíró [[Jászi Oszkár]]on át [[Bibó István (politikus)|Bibó István]]ig<ref>'' Bibó István: ''A kelet-európai kisállamok nyomorúsága.'' [http://mek.niif.hu/02000/02043/html/206.html ''Online hozzáférés'']</ref> ívelt – Magyarország egy életképtelen, hanyatló birodalommal kötötte össze a sorsát, a háborús vereség a kiegyezésnek és a történelmi vezetőrétegnek köszönhető. (Ugyanakkor az egyoldalú történelmi képet sikerült finomítani, éppen a történelmünk fenti „reakciós” időszakát bíráló marxista történetírás ért el eredményeket a Monarchia-kutatás terén.) A másik álláspont a nemzetiségieket, a [[Pacifizmus|pacifistákat]], a [[Szocializmus|szocialistákat]], a [[zsidók|zsidóságot]] és a sajtót hibáztatta a vereségért, a hátország összeomlásáért. Ugyanez a koncepció a német nyelvterületen a tőrdöfés ''(Dolchstoß)'' nevet kapta.
Egy elterjedt történeti analízis szerint – mely Kossuth Lajostól Németh Lászlón és ''A Habsburg-monarchia felbomlása'' c. művet megíró [[Jászi Oszkár]]on át [[Bibó István (politikus)|Bibó István]]ig<ref>'' Bibó István: ''A kelet-európai kisállamok nyomorúsága.'' [http://mek.niif.hu/02000/02043/html/206.html ''Online hozzáférés'']</ref> ívelt – Magyarország egy életképtelen, hanyatló birodalommal kötötte össze a sorsát, a háborús vereség a kiegyezésnek és a történelmi vezetőrétegnek köszönhető. Ez az analízis figyelmen kívül hagyja, hogy a háborút végül az USA hadbalépése döntötte el, melyhez a kiegyezésnek, a magyar történelmi vezetőrétegnek nem sok köze volt. Egy másik álláspont a nemzetiségieket, a [[Pacifizmus|pacifistákat]], a [[Szocializmus|szocialistákat]], a [[zsidók|zsidóságot]] és a sajtót hibáztatta vereségért, a hátország összeomlásáért. Ugyanez a koncepció a német nyelvterületen a tőrdöfés ''(Dolchstoß)'' nevet kapta.
 
Vitatott, hogy a háborús vereség nélkül az Osztrák-Magyar Monarchia egyáltalán felbomlott volna-e és sor került volna-e Magyarország feldarabolására. <ref>https://nagyhaboru.blog.hu/2011/04/13/tortenettudomanyi_elmeletek_az_osztrak_magyar_monarchia_felbomlasarol</ref>
 
Kérdéseket vet fel a világháború utáni forradalmak és az azt követő berendezkedés legitimitása is. Az [[őszirózsás forradalom]]tól a [[Forradalmi Kormányzótanács]] leköszönéséig tartó időszak, illetve a „[[vörösterror]]t” követő „[[fehérterror]]” értékelése máig tartó vitákat generál. [[Romsics Ignác]] a következőt írja: ''„A két forradalom közötti másik fontos különbség, hogy míg az első győzelmét elementáris erejű tömegmozgalmak előzték meg és kísérték, addig a másodikra néhány vezető kulisszák mögötti megegyezésének eredményeként, szinte puccsszerűen került sor, amely úgy a főváros, mint a vidék lakosságát meglepetésként érte.”''
 
== A Monarchia háborús vereségvereségének okai ==
[[Fájl:Ausztria-Magyarország nemzetiségei.svg|bélyegkép|jobbra|400px|Nemzetiségek eloszlása az Osztrák–Magyar Monarchia területén
Forrás: William R. Shepherd: ''Historical Atlas'' (1911)<ref>[http://www.lib.utexas.edu/maps/historical/history_shepherd_1923.html William R. Shepherd: ''Historical Atlas''], www.lib.utexas.edu</ref>]]
[[Fájl:Czech Troops.jpg|bélyegkép|jobbra|400px|Az oroszországi Csehszlovák Légió 1918-ban. Több tízezernyi cseh és szlovák katona dezertált és csatlakozott az ellenséges oldalhoz]]
 
=== Redl ezredes árulásának katonai következményei ===
A háború első évében az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] hadereje számottevő veszteségeket szenvedett a [[szerbia]]i és az [[Orosz Birodalom|orosz]] frontokon. Tény, hogy Szerbia a vártnál keményebben védekezett, valamint az orosz haderő Galícia teljes területét megszállta. Azóta bizonyítást nyert, hogy az osztrák–magyar kémelhárítás fejeként dolgozó, de az orosz titkosszolgálattal egészen 1913-ig együttműködő [[Alfred Redl]] az oroszoknak átadta az Osztrák–Magyar Monarchia mozgósítási és felvonulási terveit, Oroszország pedig feltehetően Szerbiával, majd Olaszországgal is megosztotta információit.<ref>[https://index.hu/tudomany/tortenelem/2012/10/17/megtudtuk_mit_adott_el_a_monarchia_legnagyobb_aruloja/ ''A Monarchia legnagyobb árulója'']</ref>
 
Felmerülhet ugyanakkor, hogy a Monarchia serege műszaki, logisztikai és hadigazdálkodási szempontból nem készült fel megfelelő mértékben a háborúra.<ref>Jaroslav Hašek: [http://mek.oszk.hu/01800/01872/01872.htm#6 ''Švejk, a derék katona a háború előtt és más furcsa történetek.''] Válogatta és szerkesztette: Hunyadi Csaba.</ref> Az osztrák–magyar katonaság a [[tüzérség]]gel és munícióval való ellátottság, a kiképzett tartalékok mennyisége, valamint a [[repülőgép]]ek száma alapján az angol, francia és német sereg színvonala alatt maradt (ugyanakkor az orosz és az 1918 előtti olasz felszereltséget meghaladta). A [[vasút]]vonalak nem minden esetben érték el az országhatárokat, a szállítási kapacitás nem mindig tette lehetővé meg a csapatok és az élelmiszer időben való frontra juttatását. További gondot okozott, hogy a bevonulások miatt a mezőgazdasági és ipari termelés pótolhatatlanul visszaesett, 1918-ra a harcoló csapatok élelmezése is gondot okozott. Az olasz fronton a hegyi terepen 1918-ban is ökör- és lófogatok szállították az utánpótlást.<ref name="bencze"/>
 
=== Az USA hadbalépése ===
 
Az USA hadbalépésének 1917-ben háborút eldöntő jelentősége volt.<ref>“It is generally agreed, that the threat of the growing power of the American Expeditionary force, projected into 1919, was critical in convincing the German High Command that the war could not be won.” John S.D. Eisenhower: “Yanks. The Epic Story of the American Army in WW1.” Touchestone, 2001, 296. o.</ref> <ref>“Durch die Entsendung von über zwei Millionen Soldaten zum europäischen Kriegsschauplatz erwies sich das amerikanische Engagement als entscheidend für den Ausgang des Krieges.”  Jörg Nagler, “Weg zur Weltmacht 1898 bis 1945”, Informationen zur politischen Bildung, Nr. 268/2014
</ref> <ref>“L'intervention américaine est incontestablement décisive pour les alliés dans les domaines économique, financier et politique.”
Michael Bourlet: La Grande Guerre des Américains - 1917-1919, Ouest-France, 2017. Présentation de l’Éditeur. </ref> A Központi Hatalmak a háborút a keleti fronton megnyerték, 1918 közepén csapataik megszállva tartották Ukrajnát, Romániát, Szerbiát. Az USA hadbalépése nélkül a nyugati fronton patthelyzet alakult volna ki.<ref>Michael Kazin: “War Against War: The American Fight for Peace, 1914-1918
Schimon & Schuster, 2017
</ref> Németország az amerikai partraszállás miatt 1918-ban komoly haderőátcsoportosítást hajtott végre, ennek következményeképpen omlott össze az olasz és a balkáni front.
 
Az USA hadbalépése nélkül a fentebb felsorolt okok nem vezettek volna szükségszerűen a Monarchia széteséséhez. A háború végére valamennyi európai hadviselő fél rendkívül ki volt merülve. A monarchia nemzetiségeit képviselő politikusok álláspontjára döntő hatással volt a hadihelyzet alakulása.
 
== Propaganda és háborús bűnök ==
5

szerkesztés