„A Magyar Királyság az első világháborúban” változatai közötti eltérés

'''A Magyar Királyság az első világháborúban''' a [[központi hatalmak]] oldalán és az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] részeként vett részt, nem külügyeiben független hatalomként. Hadicélja az ország területi integritásának megőrzése volt, amit az Orosz Birodalom expanzív, törekvéseibe a Szerb Királyságot is bevonó pánszláv politikája veszélyeztetett.
<ref>[https://nagyhaboru.blog.hu/2011/01/11/a_kozponti_hatalmak_hadiceljai A Központi Hatalmak hadicéljai] ''Nagy háború blog'', 2011. január. 11. </ref> <ref> “Tisza az 1914. novemberi orosz betörés tapasztalatait összegezve joggal érezhette úgy, hogy a preventív célok jegyében vállalt háborús részvétel indokolt volt (…) a szerb hadüzenethez adott hozzájárulás Tisza részéről valójában az egyedül a Monarchián belül elképzelhetőnek hitt magyar állami integritás védelmét volt hivatott elsősorban szolgálni, s ennek megfelelően a háború magyar háború is volt.” Szarka László: Az összeomlás és a nemzetiségek 1918 őszén. ''Magyar Nemzet'' 1999. október 16. [https://mno.hu/migr/az-osszeomlas-es-a-nemzetisegek-1918-oszen-868745] </ref> Az [[első világháború]] 1914-től 1918-ig tartó hadműveletei néhány alkalommal a [[Magyar Királyság|történelmi Magyarország]] területét is érintették: először az 1914-es orosz offenzíva során, és az év őszén egy rövid [[szerémség]]i szerb támadással, majd a román hadsereg 1916-os [[erdély]]i betörésekor. Ezeket a betöréseket a magyar haderő szövetségesei segítségével sikeresen elhárította, és az ország integritását a háború végéig biztosította. Az [[antant]] országaihoz képest csekélyebb gazdasági potenciállal rendelkező, több fronton lekötött, nemzetiségi problémákkal terhelt, a háború során egyre inkább a [[Német Birodalom]] alá rendelődő kettős monarchia azonban az első világháború végére szétesett,<ref>Mamatoy, Victor S.: ''The United States and East Central Europa 1914–1918.'' Princenton, 1958. 336. o.</ref> átadva helyét több (önmagát nemzetállamnak minősítő, de heterogén összetételű) utódállamnak.

Egy elterjedt történeti analízis szerint – mely Kossuth Lajostól Németh Lászlón és ''A Habsburg-monarchia felbomlása'' c. művet megíró [[Jászi Oszkár]]on át [[Bibó István (politikus)|Bibó István]]ig<ref>'' Bibó István: ''A kelet-európai kisállamok nyomorúsága.'' [http://mek.niif.hu/02000/02043/html/206.html ''Online hozzáférés'']</ref> ívelt – Magyarország egy életképtelen, hanyatló birodalommal kötötte össze a sorsát, a háborús vereség a kiegyezésnek és a történelmi vezetőrétegnek köszönhető. Ez az analízis figyelmen kívül hagyja, hogy a háborútháború kimenetelét végül az USA hadbalépése döntötte el, melyhez a kiegyezésnek, a magyar történelmi vezetőrétegnek nem sok köze volt, a Monarchia feloszlatására pedig az antant hatalmak politikai döntése következtében került sor. <ref> “nem az döntötte el a Monarchia összeomlását, hogy a dualizmus kori nemzetiségpolitikai intézményrendszer fokozatos reformja lassan ment végbe, hanem az, hogy a háborús vereség után a győztes hatalmak a Monarchia megújulása, radikális közjogi átalakítása helyett saját céljaik szempontjából megfelelőbbnek tartották a térség kisállamainak létrehozását.” Szarka László: Az összeomlás és a nemzetiségek 1918 őszén. ''Magyar Nemzet'' 1999. október 16. [https://mno.hu/migr/az-osszeomlas-es-a-nemzetisegek-1918-oszen-868745] </ref> Egy másik álláspont a nemzetiségieket, a [[Pacifizmus|pacifistákat]], a [[Szocializmus|szocialistákat]], a [[zsidók|zsidóságot]] és a sajtót hibáztatta vereségért, a hátország összeomlásáért. Ugyanez a koncepció a német nyelvterületen a tőrdöfés ''(Dolchstoß)'' nevet kapta.

Vitatott, hogy a háborús vereség nélkül az Osztrák-Magyar Monarchia egyáltalán felbomlott volna-e és sor került volna-e Magyarország feldarabolására. <ref>[https://nagyhaboru.blog.hu/2011/04/13/tortenettudomanyi_elmeletek_az_osztrak_magyar_monarchia_felbomlasarol Történettudományi elméletek az Osztrák-Magyar Monarchia Felbomlásáról, Szőts Zoltán Oszkár, 2011 április 13.]</ref>