„Újős” változatai közötti eltérés

==Fekvése==

A Melles, régi nevén a Csorgó pataka mentén helyezkedik el, az ősi románok Valea Iuşului-nak is nevezik. Szomszédos falvak: [[Szászzsombor]], [[Aranyosszászmóric]], [[Fűzkút]], [[Lompérd]], [[Budatelke]].

 

==Története==

A jégkorszak idején itt gyapjas mamut és gyapjas orrszarvú legelésztek, ahogy a Liviu Manea és Szikszai Mihály által a XX. század második felében lelt zápfogak és zápfogas állkapocs jelzik, de vannak ezeknél régebben találtak is. Roska Márton régészeti repertóriumában a Szászbongárd és Újős közti területről vadlócsontokat említ. Tatár Árpád régész 2011 óta a falu közepével szemben a keleti dombon lévő Nagy Szakadékban (Râpa-ban) több állatcsonttöredéket és pattintott kőeszközöket lelt, amik a különböző geológiai rétegekből lettek kimosva. Ezek kora több tízezer, esetleg több százezer éves lehet. Egy másik paleontológiai lelőhelyet az akácos és a Szászmóric felől jővő erdő közt azonosított. Mindkét helyen talált elszenesedett fát is, a második lelőhelyen fosszílizálódott is a fa. Az első lelőhely kavicsrétegeiből egy nagyobb követ mosott ki a víz, a kő eddig megtett útjának karcolásai láthatók rajta.

A régészeti leletek szerint az első lakosok a Románia mai területén a földművelést meghonosító Körös kultúra emberei voltak a korai neolitikumban. Középső neolitikumi leletek egyelőre nincsenek. A Körös kultúrát a korai rézkorban az Iclod csoport II. fázisa követte, majd a szintén kora rézkori Petreşti kultúra. A kettő keveredéséből alakult ki az Iclod-Petreşti szintézis. A Petreşti kultúra emberei festett kerámiájukkal tűnnnek ki, Ősben egyelőre csak fehér alapozási festék nyomaival, úgynevezett angóbbal borított cseréptöredéket lelt Tatár Árpád régész. Az 1980-as évek régészeti kutatásai során egy olyan cserépszobrocska, úgynevezett idol feje került elő, amibe alulról lyuk van fúrva és ezt a fejet más szobrocskára is fel lehetett helyezni. Tatár Árpád régész terepbejárásai során további idoltöredékeket lelt, ezek az idolok lábaitól származnak. Egyik töredék azonban talán szintén egy cserélhető fejű idoltól származik. A kései rézkor idején a falu határát a Coţofeni kultúra lakta. A Petreşti vagy Coţofeni kultúrához köthető egy rossz minőségű barnásvörös jáspisból homokkövön csiszolt és Tatár Árpád által lelt sérült ékkő. A falutól keletre egy egykori erődítmény földhányása kerít be egy területet. Készítési kora egyelőre nem ismert, de a területén a Coţofeni kultúra leletei megtalálhatók. Ez utóbbi kultúrát a Copăceni csoport követte a korai bronzkor idején. Kerámiájuk és örlőkövük mellett egy kőből készített öntőminta töredékét is ránk hagyták, ez utóbbiban egy bronz alabárd készülhetett. A középső és kései bronzkorban őket a Wietenberg kultúra követte, majd a kései bronzkorban megjelent itt a Noua kultúra is. Valószínűleg itt is megtalálható a kései bronzkor-korai vaskor fordulójáról a Tatár Árpád által a térségben felfedezett grafitos kerámia, amit sós víz tárolására használtak, mivel a grafit megakadályozta a sós vizet a kerámiaedény tönkretételében. A Gáva kultúra itteni kora vaskori (Hallstatt kor) megjelenésével elterjednek itt a keskeny és széles bemélyített vonalakkal, az úgynevezett kannelúrákkal díszített edények. Az 1980-as évek régészeti feltárásai ebből a korból edényégető kemencéket hoztak felszínre. Ugyancsak ebből a korból, vagy a kései bronzkorból tokos-füles bronzbalták öntésénél használt égett agyagmagvak töredékei kerültek elő. A Gáva kultúra után szkíták laktak Ősben. Sírjaikat

a mai református temető helyén-mellett (románul Dâmbu Popii),

-egyiket a mai református temető helyén-mellett (románul Dâmbu Popii);

-a másikat a Szászbongárd és Újős közti domb tetején, a vízválasztón-A Hegy megett (románul În Dealu Iuşului, După deal vagy La Gâţa);

 

[[1332]]-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Miklós a pápai tizedjegyzék szerint 2 garast fizet, [[1333]]-ban szintén 2 garast, [[1334]]-ben 2 garast, [[1335]]-ben pedig 4 garast. Temploma korábbi időszakból származik, alaprajza egyenes záródású és még ha nem is 1200-as évekbeli, legalább XIV. századi kellene legyen. Későbbi oklevélben szereplő Szász előneve is emlékeztet arra, hogy egy ideig szász település volt. A [[reformáció]] előtti középkori templom az [[1601]]–[[1603]]-as állítólagos népirtás után pusztulásnak indul, szász lakói már nem tudják fenntartani a templomot. Feltételezések szerint lebontják, és [[1784]]-től új helyen építik mai templomukat, mely [[1794]]-re készül el. A régi az egykori tó fölött állott a legenda szerint. A mai református papilak udvarán álló műemlék harangláb mellett Tatár Árpád régész 2018 október 12-én egy kövön reneszánsz faragást fedezett fel. A követ soha nem fejezték be és nem lett beépítve a ma álló templomba. Feltételezése szerint talán a Búvó patakok című Beke György féle riportkönyvben említett úgynevezett románkori oszlopfő lehet ez.

 

 

[[1914]]-ben Újősnek 935 lakosa volt, 418 vallotta magát magyarnak, 518 pedig románnak. Vallási felekezet szerint 518 [[ortodox kereszténység|ortodox]], 365 [[református]] és 37 [[izraelita]].

 

* {{Léstyán|2||785}}

* Talma Kiadó 2001: A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914

 

{{Beszterce-Naszód megye települései}}