„Gemini–5” változatai közötti eltérés

a
dupla a-k megszüntetése, egyéb apróság
Címke: ellenőrizetlen globális képátnevezés
a (dupla a-k megszüntetése, egyéb apróság)
===Gemini kezdetek===
{{fő|Gemini-program}}
A [[Gemini-program]] az [[Apollo-program]] [[John Fitzgerald Kennedy|Kennedy elnök]] általi bejelentéséből fakadt, ahhoz szorosan kapcsolódott. Az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] a [[hidegháború]] keretében az űrtevékenységet bevonta abba a [[politika]]i-[[ideológia]]i küzdelembe, amely a két világrendszer és annak két vezető hatalma között zajlott. A Szputnyik–1 felbocsátása által a Szovjetunió nyerte ennek a történelmileg űrverseny néven említett versengésnek az első aktusát, majd folyamatosan bocsátott fel űreszközöket az USA-t megelőzve. Az amerikai közvélemény ezt szinte háborús vereségnek ítélte meg, amelynek nyomán erős nyomás nehezedett az amerikai kormányzatra, hogy választ adjon ezekre az elsőségekre, maga is bizonyítván a képességet, hogy a másik hatalom is képes végrehajtani ilyen űrteljesítményeket, illetve a politikai nyomás abban is megnyilvánult, hogy az Egyesült Államoknak vissza kell szereznie a vezető szerepet az űrteljesítményeket illetően [[Jurij Alekszejevics Gagarin|Jurij Gagarinnak]] a [[Vosztok–1]]-en történt [[1961]]. [[április 12.|április 12]]-i felbocsátása által a Szovjetunió újabb jelentős elsőséget söpört be, amelynek hatására az amerikai elnöki tanácsadók azt javasolták Kennedy-nek, hogy tűzzön ki egy olyan bombasztikus célt, amelynek elsőkénti teljesítése felülír minden korábbi sikert és vitathatatlan vezető szerephez juttatja annak végrehajtóját. Ez a cél lett a holdraszállás egy kilenc éves időkereten belül.
 
Ám a [[Hold]] elérésének bejelentése idején az amerikai űrkutatás egyszerűen nem állt olyan szinten, hogy homályos elképzeléseknél több legyen a NASA tarsolyában a feladat végrehajtásához. Sem eszközrendszerben, sem a holdraszáláshoz szükséges műveletekben nem állt ott a [[NASA]] és az éppen futó [[Mercury-program]], hogy akárcsak biztos választ tudjanak adni arra, hogy a feladat végrehajtható. Ekkor merült fel a gondolat és igény, hogy a holdraszállás eszközeinek fejlesztését és a szintén szükséges folyamatok, műveletek kikísérletezését, a képesség igazolását válasszák ketté és az utóbbira indítsanak el egy párhuzamos, önálló űrprogramot, amelyben az űrhajósok [[Föld]] körüli pályán igazolhatják a képességet és kikísérletezhetik a holdi műveletek mikéntjét. A legfontosabb, kipróbálásra váló műveletek az [[űrrandevú]], két űrhajó űrbéli összekapcsolása, dokkolása, az [[űrséta]] és a minél hosszabb – legalább egy holdi oda- és visszaüt időszükségletéánek megfelelő – időtávú repülés kivitelezése volt. Ezeket a feladatokat és ezek tetszőleges kombinációjának végrehajtását várták az újonnan életre hívott Gemini–programtól. A Gemini–program repülései egyesével mentek végig ezeken a feladatokon, a Gemini V elé jelesül az űrrandevú kipróbálását és az egy hétnél hosszabb repülési időt tűzték ki.
A Mercury-programhoz hasonlatosan az új űrhajó és rakéta követelményeknek megfelelését ember nélküli, automata üzemmódban végrehajtott tesztekkel kívánták elvégezni, igaz eltérően az előző programtól, nagyon kevés indítás is elegendőnek látszott az eszközrendszer űrbeli alkalmazásának igazolására, ahogy kimaradtak az állatkísérletek is. Mindössze két fő komponenst kellett igazolni: egyrészről a rakéta működőképességét, az űrhajó repülőképességét és a két eszköz összeszerelt állapotban történő repülésének paramétereit, másrészről az űrhajó légköri visszatérési képességeit. A két cél mentén a teszteket ketté bontották és két külön repülésen ellenőrizték a célok teljesülését. Ezen tesztek sikeressége volt az előfeltétele, hogy a program továbbléphessen az emberes repülésekre, majd a bonyolultabb műveletekre.
 
A program első felszállása a [[Gemini–1]] volt, amelyre [[1964]]. [[április 8.|április 8]]-án került sor. Ezen a repülésen először tesztelték a [[Gemini űrhajó]] és a [[Titan hordozórakéta|Titan II]] rakéta integritását, illetve az együtt repülési kondícióit. A kabin ezúttal nem volt egy teljes értékű űrhajó részben amiatt, hogy magának az űrhajónak a fejlesztése elhúzódott és még nem állt készen egyetlen példány sem a repülésre, részben amiatt, hogy főként csak mérési eredményekre volt szükség és nem valós repülési eredményekre. Ezért az űrhajó inkább csak egy üres héj volt, amelyet műszerekkel töltöttek meg. A repülés tervezők nem terveztek irányított visszatérést, mindössze három Föld körüli keringésig rögzítették az űrhajó adatait, amelyek mindenben kielégítő eredményt hoztak. A repülést magát úgy tervezték, hogy az űrhajó nagyjából három és fél nap elteltével a felső légkör természetes fékező hatására magától visszasüllyedjen a sűrűbb légrétegekbe és elégjen. Ennek elősegítésére a mérnökök négy lyukat fúrtak a hőpajzsba. Végül a rakéta 7 másodperces továbbműködése miatt a tervezettnél kissé magasabb pályára állt a Gemini–1, így a tervezett három és fél nap helyett négy nap múlva zuhant vissza Földre az űrjármű [[1967]]. [[április 12.|április 12]]-én, a déli [[Atlanti-óceán]]on [[Dél-Amerika]] és [[Afrika]] között, minden repülési célkitűzést hibátlanul teljesítve.
 
A második automata tesztrepülésre viszonylag sokat kellett várni, egészen [[1965]]. [[január 19.|január 19]]-ig. A csúszásra egyrészt az elhúzódó fejlesztések adtak okot, mivel ezúttal egy teljes értékű űrszerelvényt tervezett indítani a NASA. Másrészt [[1964]]. [[december 9.|december 9]]-én egy sikertelen startra is sor került, amikor az utolsó másodperben (a rakéta hajtóműve már járt, de a leszorító tartócsavarokat még nem robbantottak le) a beépített Üzemzavar Érzékelő Rendszer jelzett és leállította a hajtóműveket. A hibák elhárítása után a tervek szerint startolt el az űrhajó, amelyet azonban nem terveztek Föld körüli pályára állítani, hanem csak egy [[űrugrás|szuborbitális]] repülés keretében bocsátottak fel, hogy az a lehető legnagyobb sebességre gyorsulva 3422 kilométerre a starthelytől csobbanjon az óceánba és közben leteszteljék az űrhajó biztonságos leszálláshoz szükséges részegységeket, különös tekintettel a hőpajzsra. Az űrhajó ismét tökéletesen teljesített, leszámítva két kisebb rendszer nem számottevő hibáját). A leszállás után a [[USS Lake Champlain]] repülőgép hordozó halászta ki a kabint 26 kilométerre a tervezett leszállási ponttól.
{{fő|Voszhod–1}}
{{fő|Voszhod–2}}
A [[Szovjetunió]]ban is a Geminihez hasonló továbblépésen dolgoztak – bár teljesen titokban –, a [[Vosztok-program]] sikerei után a [[Szergej Pavlovics Koroljov|Szergej Koroljov]] vezette szovjet űrkutatás átlépett a [[Voszhod-program]]ba, amelynek ugyanúgy a holdi műveletek lehetőségeinek (többszemélyes, manőverezhető űrhajó, űrrandevú, dokkolás, űrséta, stb.) kidolgozása volt a célja. Mindemellett azonban a szovjetek továbblépése más tervezési elveken alapult és a [[Voszhod űrhajó]] nem volt manőverezhető, inkább a [[Vosztok űrhajó]] kisebb fokú átalakításából született, amely korlátázások árán, de lehetővé tette, hogy több űrhajós is helyet foglalhasson benne, illetve ráillesztettek egy légzsilipet, amellyel az űrsétá(ka)t tervezték végrehajtani.
 
A Voszhod–program első próbálkozása több űrhajós felbocsátása volt, a [[Voszhod–1]] [[1964]]. [[október 12.|október 12]]-én startolt megelőzve bármiféle Gemini űrhajót. A repülés sikeres volt, az űrhajóban Vlagyimir Komarov parancsnok, Borisz Jegorov orvos és Konsztanytyin Feoktyisztov fedélzeti mérnök (egyébként az űrhajó egyik tervezője) egy napos, 16 keringéses repülést teljesített. Ezzel ismét egy újabb űrbeli elsőséget (ti. az első többszemélyes űrhajó repülését) biztosítva a Szovjetunió számára. Amerikában ezt újabb lemaradásnak könyvelhették el. Majd ezután [[1965]]. [[március 18.|március 18]]-án, öt nappal megelőzve a [[Gemini–3]]-at [[Bajkonur]]ból felszállt a Voszhod–2, fedélzetén [[Pavel Ivanovics Beljajev|Pavel Beljajev]] és [[Alekszej Arhipovics Leonov|Alekszej Leonov]] űrhajósokkal, hogy egy nem különösebben hosszú – 1 nap 2 óra 2 perces időtartamú – repüléssel egy újabb űrbeli elsőséget állítsanak fel: Alekszej Leonov a világon elsőként végzett űrsétát. Amerika lemaradása látszólag még mindig fennállt a korábbi programokhoz és űrteljesítményekhez hasonlóan, a szovjetek ismét előbb mutattak be űrműveleteket, mint ők.<ref name="Voszh_2_Űrv">{{cite web|url=http://www.urvilag.hu/vosztok_es_voszhod/20050317_mezitlab_az_urben_40_eve_tortent_az_elso_urseta|title=„Mezítláb” az űrben: 40 éve történt az első űrséta|author=Dancsó Béla|language=magyar|publisher=Űrvilág|accessdate=2018-07-30}}</ref>
A NASA [[1965]]. [[február 8.|február 8]]-án nevezte meg hivatalosan a következő Gemini repülés személyzetét. Ezzel egy időben zajlott annak az igénynek a gyakorlatba ültetése, hogy csökkentsék a két Gemini repülés között eltelt időt három hónapról két hónapra. Ebben a tekintetben a tréningre szánt idő rövidült le, amely gondot okozott a kiképzési terv összeállításánál. A Gemini V esetében a kinevezéskor már három pár legénység (elsődleges és tartalék legénység került kijelölésre a Gemini–3, IV és V számára, így tizenkét űrhajós idejét kellett beosztani a szimulátorban. A prioritások miatt 1965 júniusára a fontosságban hátrébb kullogó Gemini V kiképzése veszélybe is került. Ez csak akkor enyhült, amikor Houstonban is felállítottak egy szimulátort és az elsősorban a Gemini V számára tették elérhetővé.<ref name="OTSoT_ch11_3"/>
 
A Gemini V legénysége is valamiben első lett: ők tervezték és viselték az első felvarrható repülési jelvényt az űrruhájukon az amerikai űrprogramok történetében, amivel aztán máig tartó hagyományt teremtettek. Az egész az űrhajósok katonai múltjából eredt, ahol az egyes alakulatok valamiféle jelvénnyel különböztették meg magukat egymástól és így volt ez a [[Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje|légierőnél]], ahonnan Cooper és a a [[Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete|haditengerészetnél]], ahonnan Conrad érkezett, így a jelvény ötletét hamar átvették mindketten. A jelvényen egy [[echós szekér]] jelent meg, illetve a „Gemini 5” felírat, a két űrhajós vezetékneve, valamint a küldetésük jelmondata, „8 nap, vagy halál”. Az echós szekér azt [[szimbólum|szimbolizálta]], hogy egykor az amerikai pionírok is ilyen alkalmatosságon utazva hódították meg a [[kontinens]] ismeretlen vidékeit, ugyanígy az űrhajósok is pionír módjára léptek be az ismeretlen világűr birodalmába. A jelmondat pedig magáért beszélt, a legénység elszántságát tükrözte, hogy a célul kitűzött, minden addigi (szovjet, vagy amerikai) rekordot megdöntő időtartamot teljesítsék.<ref>{{cite web|url=http://genedorr.com/patches/Gemini/Ge05.html|title=Gemini 5|author=Eugene Dorr|language=angol|publisher=Eugene Dorr|accessdate=2018-08-24}}</ref> Ugyanakkor az echós szekérnek volt egy másik jelentésárnyalata. Cooper még a Mercury űrhajósok köréből került ki és nehezen vette tudomásul, hogy a NASA elvette azon előjogot az űrhajósoktól, hogy maguk nevezzék meg az űrhajójukat. Cooper echős szekérnek akarta nevezni a Gemini V-öt (nyilvánvalóan a fentebb említett pionírokra utalva), ám mivel ezt nem tehette meg, ekkor fordult a jelvény, mint megoldás felé, amelynek a Gemini IV-en Jim McDivitt és Ed White már megteremtette a hagyományát. A szekér, mint jelkép mellé megszületett a jelmondat is, amely ugyanolyan PR vitát generált, mint egy kétértelmű űrhajónév tette volna. A „8 nap, vagy halál” azt a lehetőséget vetette fel, hogy mi van akkor, ha nem tudják az űrhajósok teljesíteni a 8 napot. A közvélemény akkor automatikusan a jelmonda második felér, a „halált” vette volna elő. Ez kínos lett volna a NASA-nak, de ezzel együtt győzött Cooper tekintélye.<ref name="OTSoT_ch11_4">{{cite web|url=https://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/SP-4203/ch11-4.htm|title=On the Shoulders of Titans: A History of Project Gemini - The Covered Wagon|author=Barton C. Hacker és James M. Grimwood|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2018-09-06}}</ref>
 
===Repülő személyzet===
|flights3_up =
}}
 
 
===Tartalék személyzet===
A repülés legnagyobb várakozással övezett kísérlete az űrhajó számára újonnan fejlesztett [[üzemanyagcella]] kipróbálása volt, amely [[hidrogén]] és [[oxigén]] felhasználásával állított elő [[Elektromos áram|elektromos energiát]] és melléktermékként vizet. A nehéz (ezért űrhajózási szempontból előnytelen) [[akkumulátor]]ok helyett ez a megoldás jelentette az előrelépést a hosszabb távú repülések áramszükségletének előállításához. A minél hosszabb távú üzemelés miatt Cooper a lehetséges legalacsonyabb gáznyomást akarta beállítani a cellában, amihez hozzá is kezdett a repülés legelején, ám Conrad hamarosan észlelte, hogy a nyomás egyre alacsonyabb és hamarosan átlépett egy túl alacsony szintre, ami már a működést veszélyeztette. Jelezvén a problémát az irányításnak, az azt a tanácsot kapta, hogy kapcsolják be az oxigén tartály fűtését a [[nyomás]] emelésére. Azonban a bekapcsolás után a nyomás inkább tovább csökkent.<ref name="OTSoT_ch11_4"/>
 
A műveleti terv szerint következett a randevúkísérlet. Ehhez a második keringés során az űrhajó rakteréből kibocsátották a ''Kis gézengúz'' nevű, 34 kilogramm súlyú [[műhold|mesterséges holdat]], vagy hivatalos nevén a randevú csomagot. Kezdetben a műhold a várakozásokkal ellentétesen látszott mozogni, aztán elfoglalta a helyét az űrhajó mögött, ahol stabilan követni kezdte a Geminit. Cooper megfordította az űrhajó orrát és a [[radar]]ral befogta a kis műholdat. Ekkor azonban az üzemanyagcella nyomása még tovább zuhant. Az űrhajó közben berepült a rádió követőhálózat holt zónájába, így az űrhajósok magukra maradtak a döntéssel, hogy mit tegyenek. Cooper úgy döntött, hogy lekapcsolja az áramot. Ezzel azonban a randevú radart is kikapcsolta, így a kis műhold lassan elveszett az űrben, meghiúsítva minden további kísérletet. Ekkor hirtelen nem a randevúkísérlet vált prioritássá, hanem annak megfontolása, hogy a Gemini V fenn maradhat-e, vagy inkább térjen haza idő előtt. Kísérletek indultak [[Houston]]ban és [[Saint Louis (Missouri)|St. Louis]]ban, a [[McDonnell Aircraft|McDonnell]] gyártóhelyén, ahol az űrhajó épült, hogy hogyan üzemeltethető az üzemanyagcella ilyen extrém alacsony nyomással. A kísérletek végén a repülés vezető [[Gene Kranz]] úgy látta, hogy a tesztek pozitív tapasztalatai alapján legalább egy napos időtartamban folytatható a repülés.<ref name="OTSoT_ch11_4"/>
 
A Houstonban és St. Louisban lefolytatott kísérletek után az irányítás azt az instrukciót adta a legénységnek, hogy kapcsolják vissza az áramot az űrhajóban, majd fokozatosan egymás után kezdjenek bele a kísérletekbe, egyre nagyobb mértékben terhelve az elektromos rendszert. Ahogy ez megtörtént, mindenki elégedetten nyugtázta, hogy a rendszer stabilan működik az alacsony gáznyomás ellenére. A másik probléma, amelyet a legénység ad hoc újragondolt, az alvás, pihenés kérdése volt. A Gemini IV tapasztalatai egy az egyben megismétlődtek Copperékkal is, amikor az egyikük aludni próbált a folyton recsegő rádió, vagy társa mozgolódása ébren tartotta őt. A parancsnok ezért úgy döntött, hogy nem váltásban próbálnak aludni, hanem egyszerre. Az első próba alkalmával Cooper hét, Conrad öt órát aludt. Nehezítette a körülményeket, hogy a kabin kissé hideg lett. A Mercury-val ellentétben – amely hajlamos volt a melegedésre –, a Gemininél a hűtés túl jól működött, ezért az űrhajósok lecsatolták a levegő keringetését biztosító csatlakozókat az űrruhájukról, hogy ne fázzanak. Ráadásul Cooper, hogy aludni tudjanak befüggönyözte az ablakokat, amellyel akaratlanul a besütő nap hőforrását is elvonta a kabintól.<ref name="OTSoT_ch11_4"/>
File:S65-45736 (26419419180).jpg|[[Alexandria (Egyiptom)|Alexandria]] és a [[Nílus]]-delta egy része
File:S65-45753.jpg|Cape Kennedy és a Floridai-félsziget keleti partvonala
</gallery>
 
A sikeres fantom randevút követően a legénység ismét lekapcsolta az áramellátást és hagyta, hogy az űrhajó [[Isaac Newton|Newton]] [[Newton törvényei|törvényeinek]] engedelmeskedve sodródjon tovább. Ez alatt az idő alatt csak a kísérletek folytatódtak tovább, ahogy idő és lehetőség nyílott rájuk. A repülés során összesen tizenhét kísérletet végeztek az űrhajósok, amelyek közül az érdekesebbek a következők voltak:
315 876

szerkesztés