„Márkus László (rendező)” változatai közötti eltérés

Színikritikusi pályáján Hevesi Sándor indította el, mesterénél azonban tüzetesebb és eltökéltebb volt. Kritizálta a [[19. század]]ból örökölt, szentenciákra épülő oktatási módszereket, és a puszta hangoskodásban kimerülő színpadi beszédet. Ez indította el, hogy tagja legyen a magyar színjátszás megújításáért tenni akaró Thália Társaságnak, ahol [[Benedek Marcell]], [[Bánóczi László]], [[Küthy György]], [[Moly Tamás]] és Hevesi Sándor voltak a munkatársai. A Társaságnak két fordítást készített. [[Friedrich Hebbel]] Mária Magdolna és Gabriele D’Annunzio A holt város című művét ültette át magyarra. Az utóbbi mű színpadra állításakor a díszlet kivitelezésében ugyancsak közreműködött.

 

 

Párizsból hazatérve célul tűzte a magyar művészet jobbítását. Írásaival a modernség és a hazai befogadók közötti szakadékot kívánta áthidalni. Szarkazmussal figyelte ugyanakkor a Párizst megjárt ifjúságot, amelyik kritikátlanul, nem ritkán önsajnálatba esve beszélt mindenről, ami nyugati, és lekicsinylően arról, ami magyar. Sajátos világlátásra jellemző, hogy több konzervatív, keresztény-nemzeti eszméket hirdető lapnak lett az alapítója, illetve a munkatársa. 1917-ben például a Déli Hírlapnak, 1922-ben a [[Pesti Hírlap]]nak, [[1930]]-ban a [[Nemzeti Újság]]nak. Amikor [[1929]]-ben [[Móricz Zsigmond]] és [[Babits Mihály]] vette át [[Ignotus Pál|Ignotustól]] a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]] szerkesztését, ezt írta: „…a »Nyugat« sugározta egy ideig azokat a hatásokat, amelyek a publikum egy rétegében a nemzetköziség sznobizmusát, a »Művelt Nyugat« balkánias imádatát és ezzel együtt minden magyarság fölényes lekicsinylését termelték ki. […] Feldolgozni a nyugatot a magyarságban: ez volt a művészi program, elszakadni a magyarságtól és minden nemzetek fölébe kerekedett forradalmárrá lenni – ez volt a dilettáns program…”