„Longobárdok” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
6. sor:
 
==Történetük==
Azoknak a germán népcsoportoknak, akiket később longobárdoknak neveztek el, első ismert szállásterülete a [[Jylland|Jütlandi-félszigeten]] volt. A rómaiak i. sz. [[5]] körül még ''Winniles''nek nevezték őket. Az i. sz. [[2. század]]ban az [[Elba (folyó)|Elba]] alsó folyása mentén tűntek fel. Innen dél felé vándoroltak és eljutottak [[Morvaország]]ig és Alsó-Ausztriáig, majd a 2. század második felében Pannóniáig nyomultak előre. A dunántúli római limes közelében lévő településeikhez a következő időszakban az elbai és [[türingia]]i germánok újabb csoportjai csatlakoztak. Az 5. század közepén ezek a népcsoportok közös etnikai arculatot alakítottak ki. Langobardoknak ('hosszúszakállúak') első ízben 488-ban nevezték a [[Noricum]]tól (Alsó-Ausztria) északra élő csoportjaikat.{{refhely|Haarmann|120. o.}} [[512]]-ben [[Tato longobárd király|Tato király]] vezetésével legyőzték a [[Herulok|herulokatherulok]]at, [[546]]-ban pedig legyőzték a [[gepidák]]at, független királyságot hozva létre a [[Dunántúl]]on. [[551]]-ben [[Bizánci Birodalom|Bizánccal]] szövetségben döntő vereséget mértek [[Thurisind gepida király|Turisind]] gepida király csapataira.
 
[[557]]-ben [[Alboin longobárd király|Alboin]] lett a longobárdok vezetője, aki [[Baján kagán|Bajánnal]], az [[avarok]] fejedelmével szövetkezett a gepidák és Bizánc ellen. A gepida királyságot sikerült megsemmisíteni, a longobárdok új szomszédjai az avarok lettek, akik azonban veszélyes szomszédnak tűntek, így [[568]]-ban valamennyi longobárd törzs, más, kisebb germán csoportokkal együtt mintegy 30-40 ezer ember, elhagyta Pannóniát, [[Olaszország történelme|itália]]i hadjáratra vonultak, és ott a bizánciaktól elhódított [[Pavia]] központjával királyságot alapítottak ([[572]]).