„Longobárdok” változatai közötti eltérés

Azoknak a germán népcsoportoknak, akiket később longobárdoknak neveztek el, első ismert szállásterülete a [[Jylland|Jütlandi-félszigeten]] volt. A rómaiak i. sz. [[5]] körül még ''Winniles''nek nevezték őket. Az i. sz. [[2. század]]ban az [[Elba (folyó)|Elba]] alsó folyása mentén tűntek fel. Innen dél felé vándoroltak és eljutottak [[Morvaország]]ig és Alsó-Ausztriáig, majd a 2. század második felében Pannóniáig nyomultak előre. A dunántúli római limes közelében lévő településeikhez a következő időszakban az elbai és [[türingia]]i germánok újabb csoportjai csatlakoztak. Az 5. század közepén ezek a népcsoportok közös etnikai arculatot alakítottak ki. Langobardoknak ('hosszúszakállúak') első ízben 488-ban nevezték a [[Noricum]]tól (Alsó-Ausztria) északra élő csoportjaikat.{{refhely|Haarmann|120. o.}} [[512]]-ben [[Tato longobárd király|Tato király]] vezetésével legyőzték a [[Herulok|herulokatherulok]]at, [[546]]-ban pedig legyőzték a [[gepidák]]at, független királyságot hozva létre a [[Dunántúl]]on. [[551]]-ben [[Bizánci Birodalom|Bizánccal]] szövetségben döntő vereséget mértek [[Thurisind gepida király|Turisind]] gepida király csapataira.