„Rákóczi-szabadságharc” változatai közötti eltérés

[[1704]] elején [[II. Rákóczi Ferenc]] az [[európa]]i [[Kereszténység|keresztény]] világ fejedelmei és respublikái elé helyezte Magyarország ügyét, az 1703. június 7-ére keltezett manifesztumban tudósította a külföldi hatalmi érdekcsoportokat arról, hogy Magyarországon az [[állam]]i [[önrendelkezés]]ért fogott fegyvert az ország lakossága. A kiáltvány címe ''Universis orbis Christiani principibus et respublicis''<ref>[http://mek.niif.hu/01900/01902/html/index424.html II. Rákóczi Ferenc kiáltványa, Universis orbis christiani, 1703]</ref> volt. „''Magyarország egyhangulag visszaóhajtotta a török uralom napjait, mert a Habsburgok a magyar nemzetnek sóhajokon és könnyeken kivül egyebet nem hagytak.''” A [[II. Rákóczi Ferenc]] vezette küzdelem a [[Rend (feudalizmus)|rendi]] kiváltságok védelméért, az ország belső önállóságáért (maximális programként a Habsburg-monarchiából való kiválásért, vagyis az ország teljes függetlenségéért) folyt, és végül az egyenlőtlen erőviszonyok, a kedvezőtlenné váló európai [[politika]]i helyzet és az [[ország]] belső társadalmi ellentmondásai miatt bukott el. A bukás ellenére a szabadságharc megakadályozta Magyarország teljes beépítését a [[Habsburg Birodalom]]ba, és az ország rendi [[alkotmány]]a, ha látszólagosan is, de fennmaradt.<ref>[http://www.kre.hu/portal/doc/studia/Cikkek/2004.3_4.szam/36.R.Varkonyi_Agnes.pdf R. Várkonyi Ágnes: Rákóczi állama és az európai hatalmi egyensúly], kre.hu</ref>