Wikipédia

„Rákóczi László (főispán)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
47. sor:
 
==== Részvétele a politikában ====
László [[1652]] végétől négy hónapot [[Erdély]]ben tartózkodott, figyelemmel kísérte a [[erdélyi országgyűlés|gyulafehérvári országgyűlés]] eseményeit és számos ismeretségeket kötött.<ref name="Horn67"></ref> [[1655]]-es magyarországi [[országgyűlés|diétán]] Rákóczi már mint [[Sáros vármegye]] főispánja vett részt. Szerepet kapott [[I. Lipót magyar király]] koronázási szertartásában és országgyűlési követként kapcsolatot tartott az uralkodóval.<ref name="Horn69">{{Opcit|n=Horn 1990|o=69}}</ref> Az országgyűlés pezsgő időszakában gyakori vendége volt a [[Lippay György]] érsek házában összegyűlő aulikus főúri körnek, de az erélyesebb törökellenes politikát támogató [[Zrínyi Miklós (költő)|Zrínyi Mikós]] vagy [[Batthyány Ádám (királyi kamarás)|Batthyány Ádám]] pozsonyi házának is, emellett Rákóczi is gyakran látta vendégül a résztvevőket.<ref name="Horn70">{{Opcit|n=Horn 1990|o=70}}</ref> Az országgyűlés folyamán Rákóczi hetente küldte tudósításait [[II. Rákóczi György]]nek. Ezen a diétán került közelebbi kapcsolatba [[Nádasdy Ferenc (főúr)|Nádasdy Ferenccel]], a frissen megválasztott országbíróval, hasonló politikai nézeteik és művészet iránti közös fogékonyságuk is erősítette kapcsolatukat.
 
Az országgyűlést követően a megüresedett felső-magyarországi főkapitányi cím megszerzése volt Rákóczi László fő célja. Komoly katonai érdeklődését jól mutatta hatalmas fegyvergyűjteménye<ref name="Horn7273">{{Opcit|n=Horn 1990|o=72-73}}</ref>, a pozíció megszerzésével járó tekintéllyel pedig nagyobb esélyt kapott volna politikai elképzeléseinek megvalósítására. [[Lippay György|Lippay]] ajánlása alapján tudjuk, hogy László a jelöltek között volt, de végül 22 évesen nem emelkedett a fontos katonai pozícióba.<ref name="Horn72">{{Opcit|n=Horn 1990|o=72}}</ref> Mellőzésének több oka is volt: komoly elméleti képzettsége és rátermettsége ellenére gyakorlati katonai tapasztalatokkal alig rendelkezett (élete során mindössze négy kisebb ütközetben vett részt) és mind az udvari, mind a magyar, mind az erdélyi politikusok féltették, ezért igyekeztek tudatosan távol tartani Rákóczit a harcoktól.<ref name="Horn73">{{Opcit|n=Horn 1990|o=73}}</ref> Mindhárom politikai elit felismerte Rákóczi közvetítő szerepét, melyet saját politikájuk szolgálatába kívántak állítani s nem akarták egyetlen csatában elveszíteni kapcsolati gócpontjukat.
 
[[1657]]-ben [[II. Rákóczi György]] belépett az [[Északi háború (1655–60)|északi háborúba]], csapatai a svéd partraszállást követően [[Lengyelország]] ellen indultak. Rákóczi a fejedelem hadseregéhez küldött követség tagja és a helyi viszonyok ismerete révén a követút szervezője volt. A közeledési gesztusok mutatásán túl a követek más utasítással feltehetően nem rendelkeztek, a tatár támadás hírére hazaindultak. Rákóczi naplójában több jegyzetben is leírja a háború pusztította kietlen tájat, az utakon temetetlenül heverő halottakat.<ref name="Horn75">{{Opcit|n=Horn 1990|o=75}}</ref> Hazatérése után [[zboró]]i várból követte a fejleményeket. Nagy aktivitással igyekezett segíteni az erdélyi ügyet: a lengyel területeken harcoló erdélyi sereg [[I. Lipót magyar király|Lipót királynak]] címzett leveleit továbbította [[Bécs]]be, embereivel biztosíttatta a csapatoknak utánpótlást szállító szekerek útját, az [[erdély]]i birtokait megtámadó török-tatár harcosokra többször is ráütött, makoviczai birtokán pedig átjárót létesített az erdélyi, moldvai és havasalföldi menekültek nagy száma miatt.<ref name="Horn76">{{Opcit|n=Horn 1990|o=76}}</ref>
 
A háború gerjesztette erdélyi zűrzavar miatt joggal féltette birtokait, ezért igyekezett Északnyugat-Magyarországon érdekeltségeket szerezni, sikertelenül. [[1660]]-ban Szejdi Ahmed seregével [[Erdélyi Fejedelemség|Erdélyre]] támadt és [[II. Rákóczi György]] [[június 7.|június 7-én]], [[Nagyvárad|Váradon]] belehalt a [[szászfenesi csata|szászfenesi csatában]] szerzett sebesüléseibe.<ref name="Horn80">{{Opcit|n=Horn 1990|o=80}}</ref> A magyar és erdélyi rendek ismétlődő segélykérésére [[1661]]-ben az udvar bejelentette, hogy csapatokat küld [[Erdélyi Fejedelemség|Erdély]] megsegítésére, ám a sereg élelmezését és elszállásolását többek között a vármegyék kelletlensége miatt nem sikerült maradéktalanul megoldani. [[Raimondo Montecuccoli|Montecuccoli]] eredménytelen és a törökkel való megegyezéssel végződő hadjárata nagy elégedetlenséget váltott ki a magyar rendek részéről, ráadásul a telet Felső-Magyarországon töltő hadsereg nagy károkat okozott<ref name="Horn82">{{Opcit|n=Horn 1990|o=82}}</ref>: Rákóczi László a nádorhoz írott levelében panaszolta, hogy szentmiklósi kastélyát feldúlták, 66 házát felégették. Határozott elégedetlenkedése viszont bécsi pozícióinak meggyengülését eredményezte.<ref name="Horn83">{{Opcit|n=Horn 1990|o=83}}</ref> Rákóczi az udvar politikájában csalódva utolsó éveiben azon dolgozott, hogy erdélyi támogatói körét megszervezve a Rákóczi–Kemény-párt vezetőjévé váljon.<ref name="Horn90">{{Opcit|n=Horn 1990|o=90}}</ref>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Rákóczi_László_(főispán)”