„Rákóczi László (főispán)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
44. sor:
Rákóczi [[1651]]-ben hagyta el az udvart és tizennyolc évesen hazatért [[zboró]]i kastélyába. Bár politikai elképzelései még teljes egészében nem forrtak ki, kortársaihoz hasonlóan határozott törökellenes irányvonalat képviselt. Tanulóévei alatt sokoldalú műveltséget, nyelvtudást, külföldi tapasztalatokat szerzett, ezeket pedig a törökellenes harcokban tervezte kamatoztatni.<ref name="Horn65"></ref> Hazatérését követően egyből felvette a régóta neki szánt közvetítő szerepet a bécsi udvar és az erdélyi politikai elit közt: „Rákóczi László a két állam kapcsolatában nem lehetett ütközőpont, viszont lehetősége nyílt arra, hogy közvetítő szerepet játsszon. A magyar főnemeseket, [[Pálffy Pál (nádor)|Pálffyt]], [[Zrínyi Miklós (költő)|Zrínyi Miklóst]], [[Nádasdy Ferenc (főúr)|Nádasdy Ferenc]]et szintén a törökellenes harc foglalkoztatta, és [[II. Rákóczi György]]ben potenciális szövetségest véltek felfedezni. A két fél közeledését segíthette Rákóczi László is. Erre különösen alkalmassá tette, hogy vallása, neveltetése, kapcsolatai a császári udvarhoz és a magyar arisztokráciához, származása, birtokai az erdélyi Rákócziakhoz fűzték.”<ref name="Horn65"></ref>
A hazatért grófra komoly feladatok vártak: alaposan meg kellett ismerkednie vármegyéjével, illetve annak lakosaival és vezető családjaival, emellett birtokügyeit is rendeznie kellett. Megszervezte udvarát és igyekezett elfogadtatni magát a gyermekkora alatt birtokait kezelő [[Lorántffy Zsuzsanna|Lorántffy Zsuzsannával]], [[I. Rákóczi György]] fejedelem özvegyével. Lorántffy remek gazdának, szervezőnek és energikus vezetőnek bizonyult, aki tekintélye révén komoly befolyással bírt a családban.<ref name="Horn65"></ref> Az özvegy fejedelemasszonynak első fiával ([[II. Rákóczi György]]) hamar megromlott a kapcsolata, második fia [[Rákóczi Zsigmond (1622–1652)|Zsigmond]] pedig [[1652]]-ben elhalálozott, ennek okán Lorántffy egyre nagyobb figyelmet fordított Rákóczi Lászlóra.<ref name="Horn66">{{Opcit|n=Horn 1990|o=66}}</ref> Bár az ifjú gróftól a [[kálvinizmus|református]] özvegy annak katolikus vallása miatt eleinte idegenkedett és később többször kísérletet tett, hogy rábírja az áttérésre, végül viszonyuk főként László diplomáciai érzékének köszönhetően normalizálódott.<ref name="Horn66"></ref> Komoly nehézséget jelentett első éveiben Rákóczi Lászlónak, hogy Lorántffy Zsuzsanna visszatartotta apai örökségének folyósítását, csupán kisebb, néhány ezer forintos összegeket juttatott belőle az örökösnek.<ref name="Horn67">{{Opcit|n=Horn 1990|o=67}}</ref> Az özvegy fejedelemasszony mély vallásosságából adódóan mindent megtett, hogy Rákóczi Lászlót rávegye az áttérésre. Emellett különféle módokon próbálta akaratát érvényesíteni a fiatal gróffal szemben: megtagadta a teljes apai örökség visszaszolgáltatását Rákóczinak, érzelmi zsarolásként állandóan emlékeztette Lászlót arra, hogy hálával tartozik neki birtokai gondviseléséért.<ref name="Horn66-68">{{Opcit|n=Horn 1990|o=66-68}}</ref> Lippay érsek számított Lorántffy térítési törekvéseire, ezért Rákóczi László szerveződő udvarába beajánlotta megbízható embereit, többek között Kuratóczy Mihály [[ferences rend|ferences szerzetest]].<ref name="Horn67"></ref>
==== Részvétele a politikában ====
| |||