„Rákóczi László (főispán)” változatai közötti eltérés

Rákóczi és felsővadászi gróf '''Rákóczi László''' ([[Zboró]], [[1633]]. [[április 29.]] – [[Nagyvárad|Várad]], [[1664]]. [[május 27.]]) [[Sáros vármegye]] [[ispán|főispán]]ja, [[Rákóczi Pál]] fia, [[Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem|Rákóczi Zsigmond]] [[Erdélyi fejedelmek listája|erdélyi fejedelem]] unokája, a [[Rákóczi-család]] [[római katolikus egyház|katolikus]] ágának sarja. [[1636]]-ban atyja halálát követően anyjával és testévérével [[Bécs]]be kerültek, ahol később az ifjú gróf taníttatásáért megbízott gyámja, [[Lippay György]], [[veszprémi püspökök listája|veszprémi]], majd [[1637]]-től [[egri püspökök listája|egri püspök]] felelt. Nagykorúságának elérését követően, [[zboró]]i uradalmába hazatérvén sikeresen korszerűsítette és vásárlások, öröklések illetve cserék révén átalakította birtokait. A széles látókörű és határozott politikai elképzelésekkel rendelkező grófot szerteágazó családja, [[bécs]]i neveltetése és erdélyi birtokai révén a [[Habsburg Birodalom]] és az [[Erdélyi Fejedelemség]] közti közvetítő szerepre szánták, melyet bizonyos ideig el is látott, végül az udvar sikertelen törökellenes politikájából kiábrándulva a magyar és az erdélyi politikai elit összehangolására törekedett, hogy az így kialakuló mozgalom élére álljon.<ref name="Horn65">{{Opcit|n=Horn 1990|o=65}}</ref> Bár képzett katona és a kortárs hadászati munkák jó ismerője volt, az ország több vezető tisztségviselője igyekezett megakadályozni harci részvételét, mert fontos politikai közvetítőszerepe miatt nem akarták elveszíteni egy ütközetben. Ennek ellenére [[1664]]-ben a [[váradi csata (1664)|váradi csatában]] esett el. [[1653]]–[[1658]] között írt naplója fontos művelődés- és kultúrtörténeti forrás.