„Búr háborúk” változatai közötti eltérés

A [[második búr háború]] ([[1899]]–[[1902]]) az elsőnél jóval hosszabb volt. Elsöprő volt a brit túlerő, a búroknak pedig 80 000 fővel hosszú távon nem volt esélyeesélyük a 450 000 fős brit hadsereggel szemben, amelyben angol katonák mellett ausztrál, új-zélandi, kanadai, indiai, valamint egyiptomi katonák harcoltak, akiket a távolabbi gyarmatokról vezényeltek Dél-Afrikába. A búr hadsereg eleinte képzett, felfegyverzett reguláris sorkatonaságból állt, s megfelelően szervezett és teljes létszámra feltöltött gyalogsági és lovassági alakulatokkal harcolt, de. mivelMivel a brit hadseregnek nagyobb tartalékai voltak, a búrok gyakorlati okok miatt áttértek a gerillagerillaharcra. harcra, mivel aA reguláris haderő fenntartása sokba került a két afrikai államnak. A véres harcok három évig tartottak, amelyekben körülbelül 30 000 katona és 28 000 civil halt meg. A vérontás, ami a háború alatt történt, aggasztó volt. A búrok jelentős veszteségeket szenvedtek a túlerő és a civil ellenállás megtörésére felállított koncentrációs táborok miatt, míg a brit katonákat a táj szokatlansága, a hőség és a rossz stratégiai döntések tizedelték. A háborút végül a britek nyerték, és hamarosan ezekből a gyarmatokból szervezték meg a [[Dél-Afrikai Unió]] egy részét.

Azonban a telepesek önfeláldozó harca és rengeteg áldozata meghozta a gyümölcsét. A háború után a búrok rendelkezhettek egy brit állampolgár minden jogával, és a hivatali nyelv is az afrikaans (a holland egyik változata) maradt a néhai [[Transvaal Köztársaság]] és [[Oranje Szabadállam]] területén.