„Szabad Föld” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →A rendszerváltás után: linkjav. |
→A rendszerváltás után: Személynév egyértelműsítése |
||
18. sor:
A lapot 1990 januárjában a [[Demján Sándor]] által képviselt kanadai [[CEIC Holding]] vette meg, amely aztán bevitte egy új cégbe, a [[Szabad Föld Rt.]]-be (korábban a [[Hírlapkiadó Vállalat]] jelentette meg az újságot). A következő évben – részben egy leányvállalatán keresztül – a [[Magyar Hitel Bank Rt.]] (MHB) vette át a céget többségi tulajdonosként, ám garantálta „a lap szellemi és anyagi értékeit”. Az 1992-es átlagpéldányszám 568 ezer volt (az előző évi 675 ezer!), s 543 ezer példány el is fogyott, a cég nyereséget hozott: 1991-ben 31 millió, 1992-ben 39 millió forintot. Ezt követően szétvált a Szabad Föld tulajdonosi (alapítói) és kiadói joga: az előbbi maradt az rt.-nél, míg az utóbbi az ugyancsak MHB-érdekeltségű [[Mai Nap Rt.]]-hez került bérleti díj (1994-ben 175 millió forint) ellenében. 1995 elején az [[Állami Vagyonkezelő Rt.]] vette meg az MHB-lapokat (a Szabad Földnél az rt. részvénytöbbségét), majd miután visszavették a kiadói jogot is, eladásra hirdették meg. A nyertes – ugyancsak még 1995-ben – a [[Postabank]]-csoport lett (ekkor a példányszám mintegy 440 ezer volt). A Postabank mellé a következő évben az MSZP-által létrehozott [[József Attila Alapítvány]] került, amely az egyik alapító részvényes, a [[Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége]] (MOSZ) részét vette meg (s [[Annus József]] szocialista parlamenti képviselő került a lap élére).
Az 1998-as kormányváltás után a József Attila Alapítvány 1999-ben a [[Ringier Kiadó Kft.]]-nek adta el a részét, s ezt követően az új részvényes és a csőd szélére került, állami irányítású Postabank-csoport küzdött-pereskedett a lapért. Jellemző a Szabad Föld iránti vágyakra, hogy a [[Fidesz – Magyar Polgári Szövetség|Fidesz-MPP]] 1999. májusi kongresszusán is szóba került a lap: [[Homa János]] képviselő a baloldali érdekkörből való „kiemelését” javasolta. Ez sikerült is: a lap kiadói jogát áttették egy Postabank-cégbe, kicselezve így a Ringier-t is. A következő lépés már a [[Magyar Nemzet]] kiadójának, a Nemzet Kft.-nek juttatta a kiadói jogot: egy 2000-ben kelt bérleti szerződés alapján 11 évre, mintegy évi 150 millió forintért. Az új, a Magyar Nemzet főszerkesztője, [[Liszkay Gábor]] által vezetett kiadó 2001 elején átalakította a lapot (keddről péntekre került a megjelenés, s a vidéki hetilap jelzőjét „független”-ről „családi”-ra változtatták), amelyet hozzáillesztettek a napilaphoz, például közös műsorújságot adnak ki. 2003 őszére egyébként maga a Szabad Föld Rt. az [[Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.]] tulajdonába került, miután az 2006-ig halasztott fizetéssel átvette a részvényeket a [[Magyar Fejlesztési Bank Rt.]]-től, amelynek cége, a [[Bodrogköz Kft.]] 2000-ben szerezte meg azokat a Postabank–Ringier párostól. Ez a helyzet azt jelentette, hogy a lap 2002 tavaszától úgy volt ellenzéki, hogy közben állami tulajdonban volt (ahogy 1994 után a Magyar Nemzettel is megtörtént), más kérdés, hogy az [[első Orbán-kormány]] idején kötött szerződés miatt az új kabinet könnyen nem „férhetett hozzá” a 2003 negyedik negyedévében már csak 151,7 ezer példányban fogyó, a Magyar Nemzetből is ismert [[Gajdics Ottó]] felelős szerkesztésében megjelenő laphoz. Sajtókörökben 2003 nyarán-őszén azonban már híre ment, hogy a kormányzat mindenképpen szeretné „kiszabadítani” a Szabad Földet. Erre novemberben sor is került: ekkor a Geoholding-cégcsoporthoz tartozó [[Szabad Lap Kft.]] vette át az újság megjelentetését, állítólag mintegy 250 millió forintos lelépési díjat fizetett a [[Liszkay Gábor]]-féle Nemzet Kft.-nek. Ez irányváltással is járt: a vezetőket lecserélték, illetve menesztették, és [[Tamás Gábor (újságíró)|Tamás Gábor]] személyében új főszerkesztőt hoztak a Népszabadságtól.
{{elavult}}
| |||