„II. István magyar király” változatai közötti eltérés

Kiegészítés a halála kapcsán
a (Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ)
(Kiegészítés a halála kapcsán)
Már folyt a magyar-bizánci háború, amikor az István uralkodásával elégedetlen főemberek – a források szerint Bors ispán és Iván személyében (feltehetően két főúri csoportosulásról van szó) – ellenkirályokat választottak. A király megmaradt hívei segítségével azonban kegyetlenül leverte a lázadást.
 
A király 1128-29 táján értesült arról, hogy megvakított unokaöccse életben van. István kibékült Bélával, Tolnán letelepítette, királyi rokonhoz méltó ellátást biztosított neki és a szerbekkel kötött szövetség megpecsételéseként feleségül kérte számára I. Uros leányát, [[Ilona királynő|Ilonát]]. Nem igazolható krónikáink azon állítása, hogy Bélát István örökösévé tette volna, a kinevezett trónörököse [[Saul (herceg)|Saul herceg]] volt. István csak arra számított, hogy megrendült hatalmát Béla híveinek megnyerésével újra megszilárdíthatja. Ez sikerült is, mert uralmát többé nem veszélyeztette lázadás. A sorozatos kudarcok István egészségét is kikezdték. Egyes feltételezések szerint, amelyek Thuróczy János krónikájának tudósítására épülnek, a király néhány héttel a halála előtt lemondott a trónról.<ref>Kádár 807. o.</ref>
 
Hosszú betegeskedés után alig harmincévesen, vérhasban halt meg. Kívánsága szerint [[Nagyvárad|Váradon]], [[I. László magyar király|Szent László]] mellé temették el.