„Lucrinói-tó” változatai közötti eltérés

| helyországok = [[Bacoli]] város, [[Campania]] régió, [[{{Olaszország]]}}

A '''Lucrinói-tó''' ([[olasz nyelv|olaszul]] ''Lago di Lucrino'', [[latin nyelv|latinul]]en: ''Lucrinus Lacus'') egy [[tó]] [[Olaszország]] [[Campania]] régiójában, az [[Avernói-tó]]tól északra.

A [[Pozzuoli-öböl]]től mindössze egy kis földnyelv választotta el, amelyen egykoron a [[Via Herculanea]] [[rómaiak|római]] út haladt keresztül. A legendák szerint ezt az utat [[Héraklész]] építette. Később [[Marcus Vespasianus Agrippa]] római generális parancsára az utat elbontották és a tavat kikötővé alakították át. Ugyanekkor egy csatorna is épült, mely összekötötte az [[Avernói-tó]]val.

A mai tó mérete (olasz nyelven „maricello” azaz ''kis tenger'') mérete jelentősen lecsökken a [[Monte Nuovo]] [[Tűzhányó|vulkáni]] kúpjának [[1538]]-as kiemelkedését követően. Az egykori földnyelv maradványai napjainkban csak a víz alatt láthatók. [[1922]]-ben a tó fenekén kénes[[kén]]es források törtek fel és a tó [[halak|halállománya]] elpusztult a források mérgező anyagától.

A római időkben halászok laktak partjain illetve jelentős osztrigatenyészetnek[[osztriga]]tenyészetnek adott helyet, amely napjainkban is híres és melyet i. e. 100 körül alapított [[Sergius Orata]] római szenátor. E vállalkozása mérhetetlen haszonnal járt, állítólag innen származik a tó neve is (a „lucrum” [[latin nyelv|latinul]] am. haszon).

A Lucrinói-tó partja a [[Baiae]]-ban nyaraló [[rómaiak]] egyik kedvenc kirándulóhelye volt. A tó keleti partján állt [[Marcus Tullius Cicero|Cicero]] villája, amely [[1538]]-ban víz alá került. A legendák szerint a villa kertjében egyik nap meleg vizű forrás tört fel, amelyet szembetegségek gyógyítására használtak. [[Augustus római császár|Augustus]] császárságának kezdetén a tó – a tengerrel összekötve – hadikkötőhadikikötő lett, neve ''[[Portus Julius]]'' volt. Ekkor kobozták el a villát, a katonaság számára.

* {{fordítás|en|Lucrinus Lacus|oldid=169960276}}