„Francia–magyar szövetség és Foix–Jagelló házasság 1502-ben” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
[[Fájl:Anna of Foix-Candale.jpg|thumb|right|180px|Anna királyné pecsétje rajta a [[latin nyelv]]ű körirat: ''Anna Dei Graci(a) Regina Hvngarie Boemie et C(etera)'' (Anna, Isten kegyelméből Magyarország, Csehország stb. királynéja).<ref>A latin szövegben a zárójelezés azt jelenti, hogy ott a szövegrész hiányzik.</ref> A pecsét tartalmazza Anna királyné egyesített címerét, amely két négy osztatú címerrészt tartalmaz (a nyílt korona alatt hosszában kétfelé osztott pajzs jobb fele és a bal fele is négyelve): a bal oldali a házasságával szerzett országokat (balra fölül és jobbra lent (az 1. és 4. mezőben) a Magyar Királyság, jobbra fölül és balra lent (a 2. és 3. mezőben) a Cseh Királyság, középen (szívpajzsban) a Lengyel Királyság címere), a jobb oldali a születése jogán őt megillető területeket: balra felül (az 1. mezőben) a Navarrai Királyság, jobbra felül (a 2. mezőben) a Foix Grófság, balra lent (a 3. mezőben) a Béarni Algrófság és jobbra lent (a 2. mezőben) az [[Évreux-ház]] címere, középen (szívpajzsban) pedig a Bigorre Grófság címere, jeleníti meg. Az egyesített címer bal oldalán a férje, II. Ulászló latin nyelvű mongramja: ''W(ladislaus)'', míg jobboldalt Anna királyné nevének kezdőbetűje, egy ''A'' látható. A bécsi udvari levéltár eredeti példányáról rajzolta Fahrnbauer J. G.<ref>Lásd Fraknói (1896: 372 és 678).</ref>]]
II. Ulászló miután magyar részről aláírta a francia és magyar király között létrejött szövetség dokumentumát, [[Bácskai Miklós]] [[Nyitrai egyházmegye|nyitrai püspököt]] és [[Telegdi István (kincstartó)|Telegdi István]] királyi tanácsost, későbbi [[A Magyar Királyság kincstartóinak listája|kincstartót]]<ref>A magyar főurak neveinek helyesírása körül némi ingadozás tapasztalható a forrásokban is, főleg hogy latinos illetve franciás alakban szerepelnek, sokszor eltorzítva. A nevek Fógel (1913) szerint szerepelnek.</ref> a már fent említett Cseh Györggyel együtt küldte követségbe a francia királyhoz. A magyar követség [[1501]]. [[december 5.|december 5-én]] érkezett [[Orléans]]-ba. Onnan [[Blois]]-ba mentek, ahol a francia király is ratifikálta a szerződést. A házassági szerződés Anna és [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] között [[1502]]. [[március 23.|március 23-án]] lett kiállítva a Blois-i kastélyban.<ref name=autogenerated2/> Hozománya 40&nbsp;.000 [[arany]] volt.<ref>L. Fógel (1913).</ref> A ''per procuram'' útján létrejött házasságot ezután kötötték meg. ''Foix Anna, Candale grófnője'' ettől a pillanattól kezdve ''magyar királynénak'' számít már.
[[Fájl:Blois LouisXII interior.jpg|bélyegkép|300px|balra|A blois-i kastély XII. Lajos-szárnya]]
 
Anna házasságának diplomáciai lebonyolítása idején a francia udvarban tartózkodott [[III. János navarrai király|III. János]] [[Navarra uralkodóinak listája|navarrai király]] is, aki Anna mostohaanyjának, [[Albret Izabella candale-i grófné|Albret Izabellának]] a bátyja és [[Cesare Borgia]] sógora – akik így Annának a mostohanagybátyái is voltak –, valamint Anna királyné elsőfokú unokatestvérének, [[I. Katalin navarrai királynő]]nek volt a férje, de Katalin királynő a források szerint nem volt jelen az eljegyzésen.<ref>L. [[Jean d’Auton]] krónikája (Jacob 184: 105-7) és Adot Lerga (1999: 485).</ref> Ez azzal is összefüggésben lehetett, hogy Anna a Navarrai Királyság alattvalója és a navarrai királyi család, a [[Foix-ház]] tagja is volt, valamint a navarrai trónöröklési listán is szerepelt, és ezért a Navarrai Királyság címere Anna pecsétjén is szerepelt. A navarrai király [[1502]]. [[április 8.|április 8-ától]] [[május 23.|május 23-áig]] Blois-ban időzött.<ref>L. Adot Lerga (1999: 485)</ref> A sikeres házasságkötés alkalmából [[XII. Lajos francia király|XII. Lajos]] a magyar diplomatákat megtisztelő módon megjutalmazta. Telegdi Istvánt<ref>A [[Dózsa György]] vezette parasztfelkelés idején elfogták, és embertelen módon kivégezték [[1514]]-ben.</ref> abban részesítette [[1502]]. [[május 24.|május 24-én]] Blois-ban, hogy a címerében használhatta a francia [[Mihály arkangyal|Szent Mihály]]-rend jelvényét.<ref>Lásd Fógel (1913).</ref> A francia király ezután elhagyta Blois-t. Az újdonsült magyar királyné pedig francia kíséretével [[június 21.|június 21-én]] utazott el Blois-ból. Kíséretében volt a francia udvar részéről többek között a testvére, [[Candale-i Ferenc doazit báró|Foix Ferenc]], Doazit bárója, apjának egyik, házasságon kívül született fia, a magyar királyhoz akkreditált francia követ, a [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászlóval]] egyidős [[François de Tournemine de la Guerche|François de Tournemine]], la Guerche ura és [[Pierre Choque]], a francia királyné [[Herold|fegyverhírnöke]], aki megörökítette a magyar királyné útját Magyarországra, házasságkötését, [[koronázás]]át a francia királyné és az utókor számára, magyar részről pedig többek között a házassági szerződést megkötő követek, így [[Bácskai Miklós]], Telegdi István és Cseh György.