|
[[Kép:Evolution nombre de prisonniers du Goulag.png|jobbra|bélyegkép|310px|A Gulag táboraiban őrzött foglyok létszáma 1930 és 1953 között]]
[[Kép:Victims of repression-muzeon.jpg|jobbra|bélyegkép|310px|Az elnyomás áldozatainak emlékműve, [[Moszkva]], [[Oroszország]]]]
'''Gulag''' (oroszul: ''ГУЛаг: Главное управление исправительно-трудовых лагерей'' ['''G'''lavnoje '''u'''pravlenyije iszpravityelno-trudovih '''lag'''erej], azaz ’Javítómunka-táborok Főigazgatósága’) kifejezés alatt a [[Joszif Visszarionovics Sztálin|sztálini]] [[Szovjetunió]] egészét behálózó [[munkatábor]]rendszerét értjük. (A Szovjetunió határain kívül egyedül [[Mongólia|Mongóliában]] működött a Gulag szervezetéhez tartozó munkatábor.) A táborokban a [[Sztálinizmus|sztálini politika]] bel- és külföldi ellenzőit, hadifoglyokat, más ürüggyel (pl. „[[kulák]]ság”) vagy véletlenszerűen elhurcolt polgári lakosokat kemény fizikai munkára fogták, napi 10–12 órát dolgoztatták őket, miközben élelem- és egészségügyi ellátásukról alig gondoskodtak. Feltételezések szerint [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] rémuralma alatt körülbelül 20 millióan haltak meg a táborokban.<ref>[http://indavideo.hu/video/Gulag_kenyszermunka_Sziberiaban Gulag, kényszermunka Szibériában], indavideo.hu</ref> Magyarországról körülbelül 700 000 embert deportáltak a Gulag vagy GUPVI táboraiba, közülük 300 000 meghalt a rabság során.<ref>[http://mek.oszk.hu/11300/11392/11392.pdf Dupka György: "Hová túnt a sok virág" időutazás az Urálba magyar és német rabok (1941-1955 ) nyomában], mek.oszk.hu</ref> A Gulag táborok egyik legismertebb foglya [[Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin]] matematikatanár volt, aki szabadulása után több könyvben írta meg élményeit az eredeti szovjet terminológia szerint „javító-nevelő munka" céljából létrehozott táborok életéről.<ref>[http://eszmelet.hu/czeh_zoltan-a-gulag-mint-gazdasagi-jelenseg/ Czéh Zoltán: A Gulag mint gazdasági jelenség], eszmelet.hu</ref>
== Története ==
A Gulag táboroknak óriási hatásuk volt a Szovjetunióban élőkre, a lakosság nagy százaléka folyamatosan börtönben vagy munkatáborban szenvedett, és ennek a sorsnak a veszélye bárki feje felett ott lebegett.
== Magyar vonatkozások ==
{{fő|Málenkij robot|Budapestiek elhurcolása 1945-ben}}
[[Fájl:Vásárosnamény - Málenkij robotra elhurcoltak emlékére 2013.02.05 (59).JPG|thumb|250px|A [[málenkij robot]]ra elhurcoltak emlékműve [[Vásárosnamény]]ban]]
Magyarországon a [[második világháború]] végén, a Vörös Hadsereg által elfoglalt területekről megkezdődtek az elhurcolások. A „hadifoglyok” összegyűjtése – akiknek többsége nem katona, hanem polgári lakos volt – 1944 őszén Székelyföldön kezdődött. A táborokba azok a rabok kerültek, akiket a magyar hatóságok közreműködésével a szovjet hadbíróságok ítéltek el háborús bűntett vádjával, legtöbbször alaptalanul.
Az elfoglalt területek lakosságából olykor szórványosan, esetlegesen hurcoltak el embereket, de a GUPVI lágerekbe előfordult szisztematikus elhurcolás is, amikor a cél a terület etnikai viszonyainak megváltoztatása volt: Kárpátalján például célirányosan a magyar lakosságot érintette. A tanúvallomások alapján az is valószínűsíthető, hogy azokon a településeken amelyeken a front gyorsan átvonult, csak szórványos, a véres harcokat megélő településeken viszont rendszerszerű deportálásra került sor. A német lakosság „jóvátételként” való elhurcolása a GUPVI lágerekbe Kelet-Európából szisztematikusan történt, meghatározható terv keretében gyűjtötték össze, a németeket. Az elhurcoltatáshoz azonban elég volt ha valakiről a szovjetek vagy kollaboránsaik úgy ítélték meg hogy „német”: a Magyarországról németként elhurcoltak többsége nem német anyanyelvű volt.{{refhely|Stark, 2008.|27. old.}} Különösen nagy számban hurcoltak el budapestieket: a történészek becslése szerint a város ostroma során, majd azt követően 40–50 000 katonát ejtettek foglyul, de az elhurcolt civilek száma 50 és 100 000 közé tehető.{{refhely|Stark, 2008.|29. old.}}
{{forr|A megszálló szovjet hadsereg felkereste mindazokat, akiket a ''hatalomátvétel szempontjából veszélyesnek'' vélt. Ennek során volt miniszterelnököket, minisztereket<!-- ezt nevesíteni kellene!-->, képviselőket, nagyköveteket, katonatiszteket, papokat, tanárokat, diplomatákat hurcoltak el, köztük [[Raoul Wallenberg]] svéd diplomatát is. Ezen kívül rengeteg munkaképes, fiatal nőnek és férfinak kellett elhagynia az országot, hogy szovjet munkatáborban dolgozzanak. Átlagéletkoruk a húsz évet se érte el.}} [[1945]]-ben a ''munkaszervező''nek nevezett magyarok kezdték meg a fiatalok összegyűjtését, sokan a német [[koncentrációs tábor]]okból egyből a szovjet Gulag táborokba kerültek. A szovjet hadifogságba esett mintegy 500 ezer magyar katona és a polgári internáltak többsége pedig az 1939-ben létrehozott GUPVI (Hadifogoly- és Internálótáborok Igazgatósága, Glavnoje Upravlenyije Vojennoplennih i Intyernyirovannih), vagyis a hadifoglyok és internáltak táborhálózatába került.<ref>[http://keptar.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=33563 ]</ref> A Magyarországon összeszedett embereket először gyűjtőtáborokba vitték. A legnagyobb [[Kistarcsai Központi Internálótábor|gyűjtőtábor Kistarcsán]] működött, ahova elsősorban a fővárosiakat vitték. Onnan román átmenőtáborokba ''([[Máramarossziget]], [[Foksány]], [[Brassó]], [[Temesvár]])'' kerültek a foglyok. Innen marhavagonokba zárva kerültek a Szovjetunió területére.
A magyar katonai és a polgári internáltak az 1939-ben létrehozott GUPVI, vagyis a hadifoglyok és internáltak táborhálózatába került. A Gupvi 4000 táborából a magyar foglyok mintegy 2000 táborban szóródtak szét.
Összesen mintegy 700 ezer magyar állampolgár került szovjet munkatáborba, közülük csak körülbelül 400 ezren tértek haza. A deportálás során és a munkatáborokban tehát nagyjából 300 ezer magyar állampolgár vesztette életét, akik közül mintegy 10 ezer fő a Gulag büntetőtáboraiban halt meg.<ref>{{Cite web |url=http://www.kortarsonline.hu/0202/stark.htm# |title=Stark Tamás: Magyarok szovjet kényszermunkatáborokban |accessdate=2006-07-20 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20080621110354/http://www.kortarsonline.hu/0202/stark.htm# |archivedate=2008-06-21 }}</ref> Hazatérésük után a magyarországi titkosszolgálatok hallgatásra kényszerítették a lelkileg (sokszor testileg is) megtört embereket.
Magyarországon is működtek munkatáborok. A legnagyobb [[Recski kényszermunkatábor|Recsken]] volt, ahol egyszerre mintegy 1500 embert tarottak fogva.<ref>http://www.recsk.hu/?module=news&action=show&nid=173836</ref> Jelentős volt még a [[tiszalök]]i munkatábor, ahol a rabok vízerőművet építettek. A magyar társadalom egy része előtt rejtve maradtak a kényszermunkatáborokkal kapcsolatos tények, hiszen a rendszerváltozásig nem nagyon mertek beszélni a hazatért túlélők a szenvedéseikről.<ref>[https://mno.hu/szembeszed/szinte-megtizedelte-az-orszagot-az-nkvd-megse-beszelunk-rola-1274452 Szinte megtizedelte az országot az NKVD, mégsem beszélünk róla], mno.hu</ref>
== Körülmények ==
|
