„Francesco Cavalli” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Nyelvtani javítás kézi ellenőrzéssel: a szóvégi magánhangzó megnyúlik a toldalék előtt. (Idegen szavaknál és neveknél is, lásd OH. 276. oldal.) |
|||
33. sor:
1639-ben a San Marco második orgonistájává nevezik ki. Ez évben került színre első [[Opera (színmű)|operája]] a'' Le nozza di Teti e di Peleo''. A következő években egymás után komponálta az operáit és sikert, sikerre halmozott velük: ''Dafne'' (1640), ''Didone'' (1641), ''Egisto''(1642), ''Ormindo'' (1644), ''Giasone'' (1649), ''La Calisto'' (1651) stb.. Operái hamar meghódították [[Itália]] operaszínpadait és rövid időn belül [[Párizs]]ban is színre kerültek. 1652-ben nagy [[tragédia]] érte a zeneszerzőt: meghalt a felesége. A következő nyolc évben egymás után mutatták be operáit Velence, [[Milánó]], [[Nápoly]], [[Róma]] [[Színház (intézmény)|színházai]]. De ennek ellenére Velence jelentette operáinak természetes közegét. Két jelentéktelen darab (''Orione'', Milánó 1653; ''L’Hipermestra'', [[Firenze]], 1658), valamint a rövid párizsi tartózkodás alatt született ''Ercole amante'' kivételével minden operáját velencei színházak számára készítette.
1656-ban adta ki ''Musiche saere'' című gyűjteményét, amelyben [[mise (zenei műfaj)|miséit]], [[zsoltár]] és [[himnusz]] megzenésítéseit gyűjtötte egybe. 1659-ben [[Jules Mazarin|Mazarin]] meghívta Párizsba és felkérte egy opera komponálására [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] és [[Mária Terézia francia királyné|Mária Terézia spanyol infánsnő]] esküvőjének alkalmából. Cavalli 1660-ban érkezett a francia fővárosba és két évig maradt. Az ''Ercole amante'' végül 1662-ben került bemutatásra a [[Tuileriák]] színházában, egy évvel az esküvő után. A díszleteket Vigarani, a [[balett]]-intermezzókat [[Jean-Baptiste Lully|Lully]] készítette. Az előadás hatalmas pompával ment végbe, de nem aratott túl nagy sikert. A francia közönség ízlésének jobban megfeleltek Lully operái, mint Cavalli darabja, de a mű mégis ösztönzőleg hatott a Lully nyomán kialakuló [[francia opera]] fejlődésére.
1662-ben Cavalli visszatért Velencébe, ahol a Szent Márk-székesegyház orgonistája, majd 1668-tól kórusmestere lett. Pályája utolsó éveiben egyre határozottabban mutatkozott meg az érdeklődése a történelmi témák iránt. Egymás után komponálta történelmi tematikájú operáit: Scipione Africano (1664), ''Mutio Scevola'' (1665), ''Pompeo Magnó'' (1666), ''Coriolano'' (1669), ''Eliogabalo'' (?). 1676-ban január 14-én Velencében halt meg 74 éves korában.
| |||