„Apollo–8” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 188.156.31.54 (vita) szerkesztéséről InternetArchiveBot szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
40. sor:
|honlap =
}}
Az '''Apollo–8''' volt az amerikai [[Apollo-program]] második olyan küldetése, amelyben emberek indultak a [[világűr]]be, és egyben az első olyan, amelyben megközelítették a [[Hold]]at. Az eredeti tervek szerint ezen a küldetésen repülték volna be az űrhajósok a [[holdkomp]]ot, ám a fejlesztés késése, valamint a szovjet holdprogram előrehaladása miatt merész lépéssel egy későbbi küldetést hoztak előre, és eredeti céljait elvetve a hajót a Hold elérésére küldték. Az [[1968]]. [[december 21.|december 21-én]] startoló űrhajó karácsony napján állt Hold körüli pályára, és 10 keringésnyi időt töltött ott. A repüléshez először használták a [[Saturn V]] holdrakétát, így először próbálták ki emberek ezt a hordozóeszközt, ez volt a rakéta első teljesen sikeres repülése.
Az '''Apollo–8''' volt az amerikai [[Apollo-program]] második olyan küldetése, amelyben emberek indultak a [[világűr]]be és az jó vót a geci világnak.
 
Az első holdutazás legénysége [[Frank Borman]] parancsnokból, [[James Lovell|Jim Lovell]] parancsnokimodul-pilótából és [[William Anders|Bill Anders]] holdkomppilótából állt. A legénység húsz óráig keringett a Hold körül, és főként a lehetséges holdi leszállóhelyek fényképezésével foglalatoskodott. Ezen kívül, szintén elsőként az űrhajózás történetében, több ízben adtak élő tévéadást az űrhajósok az űrből, köztük a legnagyobb hatást keltő karácsony esti adással, amelyben a [[biblia|Bibliából]] olvastak fel. A repülés elsősorban a Hold elérésének képességét bizonyította, valamint a szovjetek megelőzésének propagandaértékét szolgáltatta az amerikaiak számára.
 
Az Apollo–8 volt a legtöbb „elsőséget” besöprő küldetés. Űrhajó először érte el a [[Kozmikus sebesség|második kozmikus sebességet]], űrhajósok először álltak pályára egy másik égitest körül, és szintén elsőként hagyták el ezt a pályát. A legénység tagjai láthatták először saját szemükkel a Hold túloldalát, és szintén ők látták először egyszerre, bolygóként a Földet.<ref name="HL">{{cite web|url=http://www.honeysucklecreek.net/msfn_missions/Apollo_8_mission/hl_apollo8.html|title=Apollo 8|author=Hamish Lindsay|publisher=Hamish Lindsay|language=angol|accessdate=2010-03-11}}</ref>
 
<center>{{idézet 2| ''Innen nézve a Föld egy hatalmas oázis az űr végtelenjében…''|Jim Lovell 1968|#000000}}</center>
90 ⟶ 94 sor:
Az egész terv teljesen titkosnak számított, mind a kidolgozását, mind a legénység kiválasztását a legteljesebb titokban kellett lebonyolítani. [[Donald Slayton|Deke Slayton]] feladata volt az első út legénységének kiválasztása. Slayton először nem akarta az általa kitalált és a Gemininél rendkívül jól bevált legénységi rotációs rendszert felborítani rögtön a második útnál, és a soron következő legénységet akarta kijelölni: [[James McDivitt|Jim McDivitt]] parancsnokot, [[Russell Schweickart]] parancsnokot és [[David Scott|Dave Scott]] parancsnoki egység pilótát, a „D”-repülés várományosait. Azonban, amikor a kinevezést megelőzően személyes megbeszélésre került sor McDivitt és Slayton között, előbbi visszautasította a jelölést, arra hivatkozással, hogy oly sokat dolgoztak a holdkomp kifejlesztésén, hogy semmiképpen nem akarnának lemondani a berepüléséről, még akkor sem, ha az első holdrepülés történelmi expedíciójáról kell lemondaniuk érte.<ref name="Crew">{{cite web|url=http://history.nasa.gov/SP-4205/ch11-3.html|title=Chariots for Apollo: A History of Manned Lunar Spacecraft – Selecting and Training Crews|author=Courtney G Brooks, James M. Grimwood, Loyd S. Swenson|publisher=NASA|language=angol|accessdate=2009-12-30}}</ref> (McDivitt és Schweickart volt a NASA kihelyezett űrhajós-szakértő párosa a holdkompot tervező és gyártó [[Grumman]] Repülőgépgyár bethpage-i űrhajó fejlesztési szekciójánál, és az ő instrukcióik is beépültek a kis űrhajóba.) Slayton ezért kénytelen volt másik legénységet keresni.
 
A következő legénység, akit Slayton kiszemelt, az „E”-út személyzete volt. Először ezúttal is a parancsnokjelölttel – [[Frank Borman]]nel – osztotta meg a titkot Slayton, aki társai képviseletében rögtön igent mondott. Így az első holdrepülés legénysége Frank Borman parancsnokból, [[James Lovell|Jim Lovell]] parancsnoki egység pilótából és [[William Anders|Bill Anders]] holdkomp pilótából állt fel.<ref name="HL">{{cite web |url=http://www.honeysucklecreek.net/msfn_missions/Apollo_8_mission/hl_apollo8.html |title=Apollo 8 |accessdate=2010-03-11 |author=Hamish Lindsay |publisher=Hamish Lindsay |language=angol}}</ref>
 
Az eredeti „E”-legénység kialakulása sok tekintetben a véletlen műve volt. Eredetileg a Borman-Collins-Anders trió startolt volna, a tartalékok pedig Armstrong-Lovell-Aldrin felállásban készülődtek a beugrásra. 1968 júliusában [[Michael Collins (űrhajós)|Michael Collinsnál]] – műtétet igénylő – nyaki idegbecsípődést diagnosztizáltak, az űrhajós kiesett a legénységből, és helyét a tartalék Lovell vette át. (A tartalékok között Aldrin a holdkomp pilóta tartalékból parancsnoki pilóta tartalékká lépett elő, a helyét pedig [[Fred Haise]] vette át.) Gyakorlatilag ekkor állt össze a tartaléksorban a később történelmivé vált páros, a Neil Armstrong és Buzz Aldrin alkotta holdraszálló legénység, akit később egészített ki a betegség után visszatérő Mike Collins.<ref name="Crew"/>
126 ⟶ 130 sor:
A startra [[1968]]. [[December 21.|december 21-én]] került sor, első alkalommal használva a [[Saturn V]]-öt élesben, emberekkel a tetején helyet foglaló [[Apollo űrhajó]]ban. A felbocsátás során három apróbb hiba merült fel: az első fokozat hajtóművei egy kicsit alulteljesítettek – 0,75% tolóerőkiesés volt mérhető –, amelyet a fokozat 2,45 [[másodperc]]cel hosszabb működésével kompenzáltak, majd a második fokozat hajtóműveiben kisebb oszcilláló nyomásváltozások jelentkeztek (hasonlóak, mint az [[Apollo–6]] esetében, csak sokkal kisebb intenzitásúak, Bill Anders találó leírása szerint olyan érzetet okozva, ''„mintha öreg vonat futott volna ócska síneken”''), így e hibák eredőjeként a pályaadatok egy kissé eltértek a tervezettől. A Föld körüli pálya végül 183,2 × 190,6 kilométeres [[Ellipszis (görbe)|ellipszis]] lett<ref>{{cite web|url=http://nssdc.gsfc.nasa.gov/nmc/spacecraftOrbit.do?id=1968-118A|title=Apollo 8 (Launch/Orbital Informations)|author=|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2011-12-22}}</ref> a tervezett 185 kilométeres [[kör]]pályával szemben. A harmadik fokozatot még nem választották le, az űrhajó és az [[S-IVB]] összekapcsolva maradt.
 
A Föld körüli pályára állás után másfél fordulatig – összesen 2 óra 28 percig – tartó rövid időszak következett, egy teljes rendszerellenőrzés időtartama. A műveleti utasítás szerint a biztonság érdekében ''csak tökéletes űrhajóval indulhatott a Holdhoz az Apollo–8'', ezért a legénységnek mindenre kiterjedő ellenőrzést kellett tartania, mielőtt megkapta az engedélyt a holdirányú gyorsításra. A legfontosabb ellenőrzés a gyorsítást végző rakétafokozat működőképességének ellenőrzése volt, ezen múlott minden, és ez volt az a művelet, amely az [[Apollo–6]] esetében nem sikerült. A start után 2 óra 27 perc 22 másodperc telt el, amikor [[Michael Collins (űrhajós)|Michael Collins]] repülésirányító megadta az knikjuokjloákijtjloerkjgijdnhbgkosdjfnhbgiodfhjbvioikhgnosighkiovknhjsovkinscokgvnsdivgkndfsvkinndpévsdnkovépcnsdvkncwdslvknsdnfgvkihgorwbguivsdjbvobfowibfhodsvsvgbsfgsxvsfdos [[dózis]]ú sugárzás is érheti benne az űrhajósokat, a repülés idejére viszont ezt a „várható dózist” a szakemberek 1 [[Gray (mértékegység)|milligray]]-ben határozták meg, azaz nagyjából az átlagos földfelszíni normál sugárzási érték egyéves mennyiségének fele-harmada, vagy más összehasonlítást használva egy mellkas[[Röntgensugárzás|röntgen]] sugárterhelése. A repülés után az űrhajósok ruhájára erősített egyéni [[doziméter]]ek kiértékelése szerint az Apollo–8 személyzetét 1,6 mGy sugárterhelés érte.engedélyt:
: '''„Apollo–8, indíthatjátok a TLI-t.''' '''''(Apollo 8. You are Go for TLI.)”'''''<ref>{{cite web|url=http://history.nasa.gov/SP-350/ch-9-5.html|title=Apollo Expeditions to the Moon: LIFTING FROM A SEA OF FLAME (Chapter 9.5)|author=SAMUEL C. PHILLIPS |language=angol|accessdate=2009-12-27}}</ref>
Nem sokkal később az S–IVB fokozat hajtóművének újraindításával megtörtént a TLI ('''T'''rans '''L'''unar '''I'''gnition – Hold irányú hajtóműindítás), 5 perc 17 másodperces gyorsítással {{szám|10822}} m/s sebességre tett szert az űrhajó.<ref>{{cite web|url=http://history.nasa.gov/SP-4029/Apollo_08a_Summary.htm|title=APOLLO 8 The Second Mission: Testing the CSM in Lunar Orbit 21 December–27 December 1968
|author=|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2009-12-27}}</ref> Ezzel Borman, Lovell és Anders lettek a világ leggyorsabb emberei, az addig az időig bármilyen járművel elért legnagyobb sebesség rekordjának tulajdonosai.
 
A felszállás legutolsó művelete az S–IVB leválasztása, majd egy összekapcsolódási kísérlet elvégzése volt a leválasztott rakétafokozattal. Ebben az [[űrhajó]] először levált a fokozatról, majd eltávolodott tőle, a kereszttengelye körül 180 fokos fordulatot végzett (azaz hátraarcot csinált úgy, hogy közben a repülés iránya nem változott meg) és visszanavigált az S–IVB-hez, mintha ezúttal az orrával akarna hozzá kapcsolódni. Erre amiatt volt szükség, hogy kipróbálják a későbbi expedíciók számára, sikerülhet-e a holdirányra állás után összekapcsolódni a rakétafokozatba ágyazott holdkomppal. Az űrhajósok leválasztották tehát az S–IVB-t, és elkezdték a fordulási manővert, miközben fotókat készítettek. Közel navigáltak a fokozathoz, ezzel igazolták a képességet a holdkomppal való jövendőbeli összekapcsolódásra. Borman aggódott az összeütközés miatt és túl akart már lenni a manőveren, ezért kezdeményezte az eltávolodási manővert az irányításnak. Ám a manővert elhibázták, az űrhajó enyhén letért a [[Szabad visszatérés pályája|szabad visszatérés pályájáról]]. Amikor a megfordulási manővert végezték az űrhajósok, először került a látómezejükbe a távolodó [[Föld]], amely immár gömbbé zsugorodott, először láthatta emberi szem bolygóként a Földet, először volt, hogy nem töltötte ki a látómezőt teljesen az alant elforduló felszín.
 
[[Fájl:As8-16-2583.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Az oly sok problémát okozó [[S-IVB]] a leválás után]]
 
Öt órával a start után az S-IVB és az űrhajók szétválása után az irányítás más pályára állította a feleslegessé vált rakétafokozatot, hogy az a későbbiek során sehol se zavarja az űrhajósok útját. Ehhez az üzemanyagmaradék kiáramoltatásával nyertek tolóerőt, amely végül azt eredményezte, hogy a rakétafokozat biztosan nem követi az űrhajót a Holdhoz vezető pályáján, hanem elrepül az égitest mellett, és ezzel [[Nap]] körüli pályára áll. Az S-IVB végül egy 0,92 × 0,99 [[Csillagászati egység|CsE]] kiterjedésű Nap körüli [[Ellipszis (görbe)|ellipszis]] pályára állt, 340,80 nap keringési idővel. A rakétafokozat pályamanővere után egy újabb, soron kívüli pályamódosításra kellett sort keríteni, a Borman türelmetlensége miatti elhibázott manőverek ugyanis az űrhajót nem megfelelő pálya felé irányították, és az irányítás túl közelinek találta a két űreszközt.
 
A Hold felé vezető út kezdő szakaszát, a pontos pályabeállást egy utolsó pályaközi korrekció zárta le. 10 óra 55 perccel a start után egy újabb pályamódosítás következett, azonban ezúttal nem a kormányhajtóművekkel, hanem a főhajtóművel. Ezzel egyúttal megtörtént az [[SPS hajtómű]] tesztje is. A korrekció után az űrhajó stabilan a szabad visszatérés pályáján haladt. A manőverek közben az űrhajósok átszelték a [[Van Allen sugárzási öv|Van Allen öveket]] is, amelyről korábban tudósok azt gondolták, hogy akár halálos [[dózis]]ú sugárzás is érheti benne az űrhajósokat, a repülés idejére viszont ezt a „várható dózist” a szakemberek 1 [[Gray (mértékegység)|milligray]]-ben határozták meg, azaz nagyjából az átlagos földfelszíni normál sugárzási érték egyéves mennyiségének fele-harmada, vagy más összehasonlítást használva egy mellkas[[Röntgensugárzás|röntgen]] sugárterhelése. A repülés után az űrhajósok ruhájára erősített egyéni [[doziméter]]ek kiértékelése szerint az Apollo–8 személyzetét 1,6 mGy sugárterhelés érte.
{{clear}}
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Apollo–8