„Stuart Mária (színmű)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
22. sor:
}}
A '''Stuart Mária''' [[Friedrich Schiller]] ötfelvonásos drámája, amelyet 1800. június 14-én a [[weimar]]i udvari színházban mutattak be. Schillert már 1783 óta foglalkoztatta a téma, de utána hosszú ideig félretette, és csak 1799-ben kezdte el megírását. A darab első magyarországi előadása a [[Nemzeti Színház]]ban volt [[1846]]. [[
== Szereplők ==
30. sor:
További szereplők:
* Robert Dudley (Leicester grófja)
* Georg Talbot (Shrewsbury grófja)
* Wilhelm Cecil (Burleigh bárója, Erzsébet főkincstárnoka és tanácsadója)
* Wilhelm Davison (angol államtitkár)
* Amias Paulet (lovag, Mária őrzője)
* Mortimer (Paulet unokaöccse, az egyetlen elképzelt személy a drámában)
* Aubespine gróf (francia követ)
* Hanna Kennedy (Mária dajkája)
* Melvil (Mária udvarmestere)
44. sor:
== A dráma cselekménye ==
1568-ban Stuart Mária férje meggyilkolása után feleségül megy a gyilkoshoz. Mivel a nép dühös, Mária veszélyben van, Skóciából Angliába menekül.
Stuart Mária legendás szépsége, melyet Erzsébet is kiemel (aki még irigységét is kimutatja vetélytársnője felé), felbujtott néhány fiatal férfit, mint például Mortimert, Mária kiszabadítására. Mortimer, aki az egyik őrzője Máriának, beleszeret és ígéretet tesz neki, hogy segít kiszabadulni. Erzsébet előtt színleli, hogy meg fogja ölni Máriát, de valójában Máriát támogatja az angol trón megszerzésében. Az államcsínyben Leicester is részt vesz, aki szenvedélyesen szereti Máriát, de nyíltan sosem mer fellépni Erzsébettel szemben. Miután a pártütés kudarcba fullad, elárulja Mortimert. Leicester, aki a dilemmájában egy kibékülésben reménykedik, megszervezi Mária és Erzsébet találkozását, ami valójában nem történt meg. Az elején Mária alázatosan lép Erzsébet elé, és lemond jogosultságáról a trónra. Az angol királynőnek ez nem elég, Máriát becsületében akarja megsérteni. Szemére veti, hogy megölette a férjét. Ezután Mária nem tudja türtőztetni magát, és „fattyúkirálynőnek” nevezi nénjét. Ezzel reménytelenné válik, hogy Erzsébet megkegyelmezzen neki.
51. sor:
Erzsébet, mit sem tudva a kivégzésről, még egy próbát tesz, hogy elkerülje a véres mártírölő szerepét, és újra kínvallatásnak veti alá Mária írnokait. Azok végül megtörnek, és vallomásukban Mária ártatlanságát igazolják. A titkos jelekkel írt levelek egy összeesküvés részleteit tartalmazták. Ezeket hozták összefüggésbe Máriával, ez alapján vádolták meg a skót királynőt árulással. Erzsébet ezek hallatán visszakéri a szentesített kivégzési tanúsítványt Davistől, de ő megrettenve közli a királynővel, hogy nincs nála, és Máriát már délben kivégezték. Ezután Erzsébet megbünteti a vétkeseket, és mossa kezeit Mária halálának ügyében. A tragédia véget ér.
'''Első felvonás'''''
64 ⟶ 63 sor:
== Források ==
* Ez a szócikk az Európa Könyvkiadó "Schiller: Drámák" című kötete alapján készült.
{{Portál|Irodalom||Németország|-}}
|