„Konsztantyin Konsztantyinovics Rokosszovszkij” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
2 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10) |
a kékít |
||
27. sor:
Az [[oroszországi polgárháború]] alatt a Kargopoli Vörös Gárda Lovasságának lovasszázad-parancsnokaként harcolt [[Alekszandr Vasziljevics Kolcsak|Kolcsak]] admirális fehér seregei ellen az [[Urál (hegység)|Urál]]-hegységben. 1919. november 7-én az általa vezetett lovasszázad lerohanta a fehérek parancsnokságát; a harcok közben meglőtte a vállán egy fehér tiszt (Voszkreszenszkij tábornok), akit Rokosszovszkij ezután a kardjával megölt.<ref>{{cite book |author=Konsztantyin Konsztantyinovics Rokosszovszkij |title=Katonai kötelesség |publisher=Zrínyi Katonai Kiadó |year=1971}}, 127. o.</ref> Az akció végrehajtásáért kiérdemelte Szovjet-Oroszország akkor legmagasabb katonai kitüntetését, a [[Vörös Zászló érdemrend]]et.
1921-ben az [[Irkutszk]]ban állomásozó 35. független lovasezred parancsnoka lett, és fontos szerepet töltött be [[Damdin Szühebátor]], a Mongol Népköztársaság megalapítójának hatalomra jutásában. Ennek előjátéka volt, hogy a hírhedt és legendásan titokzatos fehér tábornok és kalandor, [[Roman Fjodorovics Ungern-Sternberg|Roman Ungern-Sternberg]], [[Dzsingisz mongol nagykán|Dzsingisz kán]] állítólagos leszármazottja 1920-ban elűzte Mongóliából a megszálló kínai haderőt, és ezért megkapta a [[hadúr]]i címet. A rákövetkező nyáron Ungern-Sternberg [[Troickoszavszk]] határvárosának elfoglalására indult, ami azzal fenyegetett, hogy a [[Szovjetunió]] távol-keleti része elválik az országtól. Rokosszovszkij gyorsan elindult Irkutszkból déli irányba, egyesült Szühebátor mongol seregeivel, és vereséget mért Urgern-Sternberg seregére, amely a kétnapos ütközetet követően felbomlott, és visszavonult. Rokosszovszkij itt ismét megsebesült – eltört a lába.<ref>{{Opcit|n=Rokosszovszkij|o=127}}</ref> Az egyesült mongol–szovjet seregek hamar elfoglalták a fővárost, [[Ulánbátor]]t.
Rokosszovszkij Mongóliában ismerte meg későbbi feleségét, Julija Petrovna Barminát, aki gimnáziumi tanárnőként dolgozott, és négy nyelven beszélt. A fiatal és büszke lány szülei nem örültek a kérőnek – nem szerették volna, hogy a lányuk katonafeleség legyen.<ref>{{cite book |author= |title=Stalin's Generals |publisher=Phoenix Giant |year=1993 |isbn=0 75380 002 0}}, 179. o.</ref> A pár 1923. április 30-án végül mégis egybekelt. Egyetlen lányuk, Ariadna 1925. június 27-én született meg. Rokosszovszkij 1924–25-ben a [[Leningrádi Lovasakadémia]] hallgatója volt. Itt ismerte meg [[Georgij Konsztantyinovics Zsukov|Georgij Zsukov]]ot. Visszatért Mongóliába, ahol a [[Mongol Népi Hadsereg]] kiképzőtisztje lett. Nem sokkal később, [[Vaszilij Konsztantyinovics Blücher|Vaszilij Blücher]] [[Távol-keleti Különleges Hadsereg]]ének tagjaként részt vett a [[kelet-kínai vasúvonal]]at érintő konfliktusban. 1929–30-ban a szovjetek fegyverrel léptek fel azután, hogy a [[Kínai Köztársaság]]ban működő [[hadúr]], [[Csang Hszüe-liang]] megkísérelte kínai tulajdonba venni az addig közös kínai–szovjet felügyelet alá tartozó vasútvonalat. [[Fájl:Graduation Photo Leningrad Cavalry School 1925.jpg|bélyegkép|jobbra|upright=1.25|A Leningrádi Lovasakadémia 1924/25-ös évfolyamának végzős hallgatói<br>A második (ülő) sorban jobbról az első [[Ivan Hrisztoforovics Bagramjan|Ivan Bagramjan]], a harmadik [[Andrej Ivanovics Jerjomenko|Andrej Jerjomenko]]. A harmadik (álló) sorban jobbról az első [[Georgij Konsztantyinovics Zsukov|Georgij Zsukov]], az ötödik Rokosszovszkij]]
| |||