„Második keresztes hadjárat” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Rosszkornyifog (vitalap | szerkesztései)
jav.
Pegybot (vitalap | szerkesztései)
a Galileai-tenger → Kineret-tó AWB
158. sor:
1147 tavaszán a pápa az [[Ibériai-félsziget]]re is kiterjesztette a hadjáratot, a [[reconquista]] részeként. Engedélyezte [[VII. Alfonz kasztíliai király]]nak, hogy a keresztesek egy részével a [[mórok]] ellen vezessen hadjáratot.{{sfn|Riley-Smith|1991|p=48}} 1147 májusában a keresztes hadak első része kihajózott az angliai [[Dartmouth]]ból a Szentföld felé, de a rossz időjárás miatt június 16-án ki kellett kötniük [[Porto]] északi részén. Itt hamarosan [[I. Alfonz portugál király|I. Alfonz]] [[Portugália uralkodóinak listája|portugál király]] fogadta őket.{{sfn|Runciman|1952|p=258}}
 
A lovagok megegyeztek a királlyal, hogy segítenek [[Lisszabon]] ostromában, cserébe a város áruinak elrablását és a várható foglyokért kapható váltságdíjat kérték. [[Lisszabon ostroma]] július 1. és október 25. között tartott, a mór hadak négy hónap után, főképp az éhínség miatt feladták a várost. A legtöbb keresztes letelepedett a városban, míg egy másik részük továbbindult a Szentföldre.{{sfn|Runciman|1952|p=258}} Többen részt vettek [[Santarém elfoglalása|Santarém elfoglalásában]], később [[Sintra]], [[Almada]], [[Palmela]] és [[Setúbal]] visszafoglalásában is.
 
Az Ibériai-félsziget másik részén, nagyjából ugyanebben az időben [[VII. Alfonz kasztíliai király]], [[IV. Rajmund Berengár barcelonai gróf]] és mások vezetésével [[katalánok]], leóniak, kasztíliaiak és [[franciák]] harcoltak [[Almería]] gazdag kikötővárosának visszavételéért. A [[Genovai Köztársaság|genovai]] és [[Pisai Köztársaság|pisai]] flotta segítségével ez októberre sikerült is.{{sfn|Riley-Smith|1991|p=48}}
214. sor:
A keresztesek érkezését üdvözlő jeruzsálemi nemesség egy találkozó összehívását kezdeményezte, hogy megvitathassák, mi legyen a következő lépés. Erre 1148. június 24-én került sor, amikor is a [[Jeruzsálemi Királyi Gyűlés]] [[Akko (település)|Akko]] mellett találkozott a lovagok vezetőivel, illetve a szentföldi és kis-ázsiai keresztes államok uralkodóival. Ez volt a Főurak Tanácsának leglátványosabb találkozója fennállása alatt.{{sfn|Riley-Smith|1991|p=50}}{{sfn|William of Tyre|Babcock|Krey|1943|loc=vol. 2, bk. 17, ch. 1, pp. 184–185}}
 
A gyűlésen határoztak az ekkor a Zengidák mellett álló, 1147-ben a Jeruzsálemmel szövetséges [[Boszra|Bosrát]] megtámadó Damaszkusz ostromáról.{{sfn|Nicolle|2009|pp= 54–55}} A történészek vélekedése sokáig az volt, hogy Damaszkusz megtámadása Edessza helyett „megmagyarázhatatlan ostobaság” volt, szerintük figyelembe véve a damaszkuszi atabég és a Zengidák közti súrlódásokat, illetve utóbbiak növekvő erejét, valószínű, hogy helyesebb lett volna minden erőt a Zengidák ellen fordítani. Mára azonban ez a nézet tarthatatlanná vált. David Nicolle és más történészek is megvédték a gyűlés döntését, mivel a városállam volt a legerősebb muszlim állam Dél-Szíriában, elfoglalása után jobb pozícióból küzdhettek volna ad-Dín növekvő hatalma ellen. Mivel Unur volt a két muszlim uralkodó közül a gyengébb, várható volt, hogy hamarosan ad-Dín veszi át Damaszkuszban is a hatalmat, így célszerűnek tűnt még ez előtt elfoglalni a várost.{{sfn|Nicolle|2009|pp=37–38}} Júliusban a nagyjából 50 ezer katona [[Tiberias]]ban gyülekezett, majd a [[GalileaiKineret-tenger]]t megkerülve indultak Damaszkuszba.{{sfn|Runciman|1952|pp=228–229}}
 
=== Damaszkusz ostroma ===