„Pacha Ágoston” változatai közötti eltérés

}}

 

 

A gimnáziumot [[1881]] és [[1889]] között [[Kecskemét]]en, [[Szeged]]en és [[Temesvár]]on, a teológiát medig [[Temesvár]]on végezte el [[1893]]. [[augusztus 12.|augusztus 12-én]] szentelték [[Pap (foglalkozás)|pappá]] [[Temesvár]]on.

 

[[1892]]. [[december 1.|december 1-jétől]] püspöki jegyző és [[Mezőkovácsháza|mezőkovácsházi]] [[káplán]], [[1894]]. [[október 1.|október 1-jétől]] püspöki szertartó. [[1896]] és [[1898]] között a [[magyarok|magyar]] munkások lelkipásztora [[Bukarest]]ben és [[Brăila|Brăilában]]. Püspöki titkár ([[1902]]), tiszteletbeli csanádi [[kanonok]] ([[1906]]), székesegyházi kanonok ([[1911]]), majd a püspöki irodaigazgató ([[1912]]. [[január 19.]]), zsinati vizsgáztató ([[1913]]), ezt követően szepesi címzetes prépost ([[1915]]).<ref>Diós István, dr.: Magyar katolikus lexikon. 4. köt., Szent István Kiadó, Budapest, 1998. 706. p.</ref>

 

Az [[első világháború]] befejezését követően a [[csanádi egyházmegye]] területét feldarabolták. Az ősi püspökség legnagyobb részét, 163 plébániával és [[Temesvár]] központtal a [[Román Királyság]] kapta. Az [[csanádi egyházmegye|egyházmegye]] [[románia]]i részén [[1923]]. [[február 17.|február 17-én]], [[Temesvár]] központtal Apostoli Kormányzóságot állítottak fel.<ref name="autogenerated2">{{Cite web |url=http://www.gerhardinum.ro/puspokseg.php?menu=3&lang=Ma&op=puspokseg# |title=A Temesvári Római-Katolikus Egyházmegye rövid története |accessdate=2008-01-31 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20090827032503/http://www.gerhardinum.ro/puspokseg.php?lang=Ma&menu=3&op=puspokseg# |archivedate=2009-08-27 }}</ref> [[1923]] márciusában, [[Glattfelder Gyula]] csanádi püspök kényszerű távozása után az egyházmegye [[románia]]i részének [[apostoli kormányzó]]ja. [[1927]]. [[május 15.|május 15-én]] M. Dolci pápai [[nuncius]] [[Temesvár]]on lebedói püspökké szentelte fel. A román konkordátum értelmében, az [[1930]]. [[június 5.|június 5-én]] megalapított temesvári püspökség első püspöke, melynek székét [[szeptember 29.|szeptember 29-én]] foglalhatta el. Elődeinél fontosabbnak tartotta a hívőkkel való közvetlen érintkezést, templomok sorát szentelte fel, s bérma útjain a legtávolabbi falvakat is felkereste. Az [[1934]]-es berlini látogatásakor fogadta őt [[Adolf Hitler]] is. [[1939]] és [[1944]] között a román szenátus tagja. Az [[1944]] végi német kitelepülés, majd kitelepítés a hívek számát jelentősen csökkentette; és az [[1948]]. [[augusztus 4.|augusztus 4-én]] kiadott román kultusztörvény már a temesvári püspökséget sem ismerte el önálló püspökségnek.<ref name="autogenerated1">Diós I., dr.: i.m. 706. p.</ref> Ez évtől csupán mint esperesség folytathatta tevékenységét.

 

A szerzetesrendek és a különböző egyházi szervezetek működését betiltották. A papi szemináriumot és a felekezeti tanintézeteket bezárták, az épületeket elkobozták.<ref name="autogenerated2" /> [[1950]]. [[július 19.|július 19-én]] letartóztatták, és az [[1951]]. [[szeptember 11.|szeptember 11]]–[[szeptember 17.|17.]] között megrendezett kirakatper során, az akkor 81 éves püspököt 18 évi fegyházra, 50 ezer [[román lej|lej]] perköltségre és [[Heber János]] ([[1910]]–[[1988]]) egyházmegyei titkárral közösen 306 ezer [[román lej|lej]] kártérítésre ítélték.

 

A börtönben csaknem teljesen megvakult. [[1954]]. [[május 31.|május 31-én]] bocsátották szabadon, haláláig újra kormányozta az egyházmegyét. Sírja a [[temesvári székesegyház]]ban található.<ref name="autogenerated1" />

 

== Jegyzetek ==

 

{{clear}}

 

{{nemzetközi katalógusok}}

 

{{DEFAULTSORT:Pacha Agoston}}