„Lakner Bácsi Gyermekszínháza” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →A Gyermekszínház ma: jav+ref-ek |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
11. sor:
Társulatának állandó otthona sosem lehetett, de büszkén fogadta be a [[Vígszínház]], a [[Vidám Színpad]], a [[Fővárosi Operettszínház]] és a [[Goldmark terem]].
Gyermekszínházát 1944-ben elsodorta a háború, őt magát pedig egy [[Auschwitzi koncentrációs tábor|Auschwitz]]ba tartó halálvonat vitte el. Utoljára a [[Kecskemét vasútállomás|kecskeméti gyűjtőpályaudvaron]] látták: gyerekeknek játszott a sínek mellett, mielőtt elhurcolták.
== Újrakezdés ==
A világháború után nagyobbik leánya, Lívia összegyűjtötte az egykori gyermekszínészeket, és újakat toborozva melléjük újra játszani kezdett. Bemutatta többek közt ''[[A Pál utcai fiúk]]''at és továbbvitte az Édes mostohát. Ebből a csapatból került ki a ''[[Valahol Európában (film)|Valahol Európában]]'' című legendás [[Radványi Géza]]-film gyermekszereplőinek legjava, köztük [[Rónai András (színművész)|Rónai András]], [[Kalmár Tibor (rendező)|Kalmár Tibor]] és [[Harkányi Endre]].
[[1948]]-ban kultúrpolitikai okokból megvonták a játékengedélyt Lakner Líviától, aki egészen az [[1980-as évek]]ig titokban próbálta életben tartani a Gyermekszínházat. Otthonában tanított be kisebb jeleneteket, dalokat, és különböző műsorokban léptette fel tanítványait.
[[1984]]-ben, [[Lakner Artúr]] születésének kilencvenedik évfordulóján megjelent ismét az Édes mostoha. A könyvet napok alatt elkapkodták, a filmet újra levetítették, és a művet bemutatta –
== A Gyermekszínház ma ==
| |||