„Király Béla (katonatiszt)” változatai közötti eltérés

[[1950]]. [[március 15.|március 15-én]] Sólyom László altábornagy Farkas Mihály kérése ellenére nem volt hajlandó jelentést leadni a díszszemle megkezdésekor a szovjet katonai főtanácsadónak, Farkas Mihály ezért Király Bélát bízta meg a katonai díszszemle levezénylésével, és e cél érdekében Királyt kinevezteelőléptette ezredesből [[vezérőrnagy|vezérőrnaggyá]]. Nem sokkal ezután Farkas az irodájába hívta, és kérte, ítélje el tábornoktársait a nyilvánosság előtt.<ref>2000-ben Király nyilatkozott a Népszabadságnak&nbsp;az eseményről</ref> Király teljesítette Farkas kérését.&nbsp;Az 1950-es [[Tábornokok pere|tábornokok perét]] megelőző letartóztatásokkor - az akkori diktatórikus viszonyok közt a pozíciójában elvártaknak megfelelően - nyilvánosan, tiszttársaihoz hasonlóan ő is elítélte a letartóztatottakat.<ref>Fennmaradt a tábornokok letartóztatása után a hadsereg tiszti karának szervezett, 1950 májusi értekezlet jegyzőkönyve, melyen, miután Farkas Mihály miniszter „fasiszta bandának” nevezte a letartóztatottakat, a tiszti kar felszólalói - az elvárásoknak megfelelően - a miniszter álláspontját támogató nyilatkozatokat tettek, így Király Béla is, aki a következőket mondta: '''„'''Elvtársak, néphadseregünk hatalmasat erősödött azzal, hogy ezt a fasiszta csirkefogó bandát leleplezte Pártunk. Akkor fogunk erősödni igazán, ha tanulunk ebből. Éberség tekintetében arra kell vigyázni, hogy ez ne legyen kampányszerű. Az éberség megnyilvánult ezeknél a banditáknál. Sólyomnak egy apróbb megnyilatkozásáról szeretnék beszélni. Az itt már többször említett tanfolyam megnyitásakor ott volt. A vizsga szünetét felhasználta arra, hogy romboljon. Azt mondotta, hogy maguk itt csak nagy kérdésekkel foglalkozzanak, a kisebb dolgokkal ne törődjenek! Tehát nem megalapozott tudást akart. Felületességet hirdetett, mert tudatlanságot akart. A tanulság az, hogy ilyen apró jelenségre is fel kell figyelni! Az egyik, amire Farkas elvtárs felhívta a figyelmet, hogy a lelkes, harcos munka szellemében pusztul az ellenség. Erre példa a mi tanfolyamunk. Ott az egyik tanár, aki a hallgatók lelkes és harcos hangulata szellemében lepleződött le, mert mikor a dicsőséges fegyvereit kellett oktatnia, csak paranccsal lehetett elérni, hogy erről is beszéljen. Lelkes harcos munkára van szükség, mert csak lelkes, harcos munkával tudunk harcolni az ellenség ellen.”

</ref> kérte visszahelyezését Bata István honvédelmi minisztertől. Október 21-én kisebb műtétetműtét végeztekelvégzésére nálakerült sor, a [[1956-os forradalom|forradalom]] ideje alatt [[október 28.|október 28-áig]] kórházban kezelték, [[október 31.|október 31-én]] rehabilitálták. Eznap a megalakuló [[Forradalmi Karhatalmi Bizottság]] és a [[Forradalmi Honvédelmi Bizottmány]] elnöke, valamint [[Nagy Imre (miniszterelnök)|Nagy Imre]] ekkor nevezte ki [[Budapest]] katonai parancsnokának. Tőle kapta az új Nemzetőrség megszervezésére a megbízást.

[[1989]]-ben hazatért. Beszédet mondott [[Nagy Imre (miniszterelnök)|Nagy Imre]] és vértanú társai újratemetésén. Még ez évben a [[Legfelsőbb Bíróság]] felmentette az ellene korábban emelt vádak alól, és visszaadta ''vezérőrnagyi'' rangját. [[1990]]-ben [[vezérezredes]]sé léptették elő. Az [[Jelenkori magyarországi országgyűlési választások#Az 1990-es választás|1990-es országgyűlési választáson]] független jelöltként mandátumot szerzett [[Somogy megye]] 1-es számú egyéni választókerületében ([[Kaposvár]]). [[1990]] novemberében átült az [[Szabad Demokraták Szövetsége|SZDSZ]]-frakcióba (a pártba nem lépett be), az Országgyűlés [[Honvédelmi Bizottság]]ának alelnökeként dolgozott. MandátumátMandátuma [[1994]]-ig viseltetartott.

[[1991]]-ben a [[Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem]]en elnyerte a hadtudományok tiszteltbelitiszteletbeli doktora címet.