„Roger Martin du Gard” változatai közötti eltérés

→‎Élete: linkesítés
(→‎Élete: linkesítés)
'''Roger Martin du Gard''' ([[Neuilly-sur-Seine]], [[1881]]. [[március 23.]] – [[Sérigny (Orne)|Sérigny]], [[1958]]. [[augusztus 22.]]) [[Nobel-díj]]as francia [[regény]]író.
 
[[]]== Élete ==
 
1881-ben magas rangú [[katolikus]] hivatalnokcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot, anyagi gondjai ennek következtében sohasem voltak. Gimnáziumi tanulmányait Condorcet-ban végezte. Édesapja, Paul Martin du Gard vallásos nevelésben részesítette, ennek ellenére a fiatal Roger tizenöt éves korában fellázadt az [[egyház]] tanai ellen. Fiatal korában meghatározó olvasmányélménye volt [[Lev Nyikolajevics Tolsztoj|Tolsztoj]] [[Háború és béke (regény)|''Háború és béké''je]] (a könyvet egyik paptanára adta kezébe). A gimnázium elvégzése után jelentkezett a [[Sorbonne]]-ra, de nem vették fel, ezért 1899-ben beiratkozott a levéltári főiskolára. Főiskolai tanulmányai alatt elsajátított cédulázó, anyaggyűjtő, rendszerező módszereket íróként is hasznosította, de a tudományos kutatás iránt nem érzett elhivatottságot.
Nem sokkal ezután kitört az [[első világháború]]. Martin du Gard is kivette részét a harcokból, hadivasút-szolgálatot teljesített. 1925-ben birtokot vásárolt Orne megyében, ahová egész háznépét leköltöztette. Három évvel korábban kezdett hozzá élete fő műve, a ''Les Thibaults''-nak megírásához ''(A Thibault család)''. A hatalmas regényfolyam nyolc kötete közel húsz év alatt készült el (1922-1940 között). A munka 1929 és 1934 között szünetelt, Martin du Gard ekkor megírta a ''La Confidence africaine'' (1931) című elbeszélését és a ''Vieille France''-t (1933). A ''Thibault család'' hatalmas regényfolyama hozta meg számára a világhírt. A hetedik kötet váltotta ki a legnagyobb hatást: ebben kitágította, [[európa]]i összefüggésekbe ágyazta az előző kötetek társadalomrajzát, valamint egységbe fogta az egyéni életutakat és a kortörténetet. A regényfolyam hetedik kötetének nagy szerepe lehetett abban, hogy a [[Svéd Tudományos Akadémia]] 1937-ben neki ítélte oda az [[irodalmi Nobel-díj]]at.
 
[[1939]]-ben kitört a [[második világháború]]. Martin du Gard egészen a német megszállásig [[Párizs]]ban maradt, majd [[Nizza|Nizzába]] vonult vissza. Itt kezdett el dolgozni legújabb regényén, a ''Souvenirs dedu colonel de Maumort''-on. A munkát többször elkezdte, majd abbahagyta, végül úgy rendelkezett, hogy befejezetlen regényét és naplóit halála után harminc évvel adják ki. Csüggedten, kétségbeesve, komoran teltek napjai. 1944-ben a francia ellenállásban részt vevő barátai figyelmeztették, hogy neve felkerült a németek feketelistájára. Martin du Gard ekkor sietve [[Figeac]]-ba, egy Lot megyei kis faluba utazott, itt húzta meg magát. A háború után visszaköltözött Párizsba, majd élete utolsó éveit vidéki birtokain töltötte. 1951-ben közzétette Gide-del kapcsolatos feljegyzéseit, majd 1955-ben önéletrajzi naplójának töredékeit. [[1958]]-ban halt meg.
 
== Munkássága ==