„Kína történelme” változatai közötti eltérés

Az idegengyűlölő, fanatikus bokszerek [[1900]]-ban fegyvert fogtak, és az udvar hallgatólagos beleegyezésével bevonultak Pekingbe, ahol európai üzleteket gyújtottak fel, keresztény kínaiakat mészároltak le, és ostrom alá vették a követségi negyedet. Válaszként a nagyhatalmak* csapatai [[1900]]. [[június]] 17-én partra szálltak {{kínai|Tianjin|Tiencsin}} mellett és elindultak Pekingbe, hogy leszámoljanak a bokszerekkel. {{kínai|Hong|Hung}} anyacsászárné ekkor úgy döntött, hogy a felkelők mellé áll, és hadat üzent a külföldi hatalmaknak. A bokszereknek – akik hittek abban, hogy nem fogja őket a kés és a golyó – és a császári csapatoknak nem sok esélyük volt a jól felszerelt nyugati sereg ellen, amely augusztus közepére elfoglalta Pekinget és véres büntetőakciókat szervezett a maradék felkelők ellen. A császári udvar még idejében elmenekült a fővárosból, s amikor a külföldiek győzelme nyilvánvalóvá vált, békeküldöttséget menesztett hozzájuk. {{kínai|Hong|Hung}}neknak és az uralkodóháznak csak egy célja maradt: hatalmon maradni. Így azért cserébe, hogy a külföldiek meghagyják trónjukon a mandzsukat, az udvar követei minden követelésre igent mondtak. [[1901]] [[szeptember]]ében a felek elfogadták a ''„bokszerjegyzőkönyvet”'', amelyben Kínát hatalmas összegű jóvátétel megfizetésére kötelezték.