„Abd al-Malik omajjád kalifa” változatai közötti eltérés

a
→‎Afrika: Afrikai Exarchátus
a (→‎Afrika: Afrikai Exarchátus)
=== Afrika ===
 
Míg a birodalom középpontjában polgárháború dúlt, a terjeszkedés lelassult, ám a helyzet stabilizálódását követően mind a keleti, mind a nyugati végeken szakadatlanul törtek előre az arab hadak. [[Egyiptom]]ból több expedíciót szerveztek a még mindig bizánci kézben levő [[KarthágóiAfrikai Exarchátus]] ellen. [[Ukba ibn Náfi]] már [[670]]-ben meghódította a tartomány nagy részét, megalapítva az iszlám negyedik legszentebb városát, [[Kajraván]]t. [[682]]/[[683]]-ban egészen az [[Atlanti-óceán]]ig eljutott, ám a hazaúton meggyilkolták. A támadást vezető berber Kuszajla csak 690-ben szenvedett döntő vereséget az araboktól, akiknek végül csak 697-ben sikerült bevenniük a Karthágót. A bizánci flotta azonban egy ellencsapással visszaszerezte azt, így csak a [[698]]-as arab expedíció pusztította el végleg a bizánciak afrikai befolyását. (A vereségbe bukott bele [[Leontiosz bizánci császár|Leontiosz]] császár, és a fellázadt hadsereg [[III. TiberiosztTiberiosz bizánci császár|III. Tiberiosz]]t tette trónra [[Konstantinápoly]]ban.)
 
Ekkor azonban ismét felbukkant egy régi-új ellenfél Észak-Afrikában: a [[berberek]]. Ezúttal egy jósnő (arabul al-[[Káhina]], igazi nevét nem is ismerjük) állt az élükre, és egy ideig sikeresen visszaszorította a muszlim hódítókat. Mivel azonban a felperzselt föld taktikája a helyi parasztságot elfordította tőle, [[Hasszán ibn an-Numán]] néhány éven belül legyőzte őt. Ifríkijja új kormányzója, [[Músza ibn Nuszajr]] [[705]]-re szilárdan a birodalomba építette egész [[Észak-Afrika|Észak-Afrikát]] az Atlanti-óceánig.