„Reformáció” változatai közötti eltérés

[[Ulrich Zwingli]] Svájc németlakta részén élő pap volt, aki Lutherrel egyidőben lépett fel az egyházi reformokért. [[1519]]-ben a [[zürich]]i főtemplom lelkésze lett. Miután [[1523]]-ban eretneknek nyilvánították, a zürichi városi főtanács 600 egyházi és világi személy részvételével nyilvános vitát hirdetett Zwingli és ellenfelei között. A [[konstanz]]i püspök képviselője itt Zwingli tételei ellenében csupán a hagyomány és a zsinatok tekintélyét állította szembe, ezért a főtanács Zwinglit nyilvánította győztesnek. Egy újabb győztes vita eredményeként végül teljes győzelmet aratott Zwingli tanítása. A templomokból a képeket, szobrokat, oltárokat eltávolították, majd a [[istentiszteletszentmise|misét]] eltörölték, és helyette az úrvacsorát fatányérokról és fakupákból két szín alatt szolgáltatták ki. Zwingli reformátori tanítása Luther tanaival jórészt egyezett, azonban egyes pontokban voltak közöttük eltérések is. A fő eltérés az [[úrvacsora]]i tanára nézve volt, valamint a szertartásokat és az egyházkormányzatot illetően. Zwingli kiküszöbölt az egyházból minden külsőséget, kezdetben még az [[orgona (hangszer)|orgonát]] is, az egyház legfőbb kormányzó hatóságaként pedig a nép szabad választása folytán létrejött világi hatóságot ismerte el. Prédikációi hatására a reformáció ügye nemcsak [[Zürich]]ben, de [[Bern]]ben és a gazdagabb és műveltebb német [[Svájc kantonjainak listája|kantonban]] is nagy lendületet vett. Az öt szegényebb „őskanton” ugyanakkor határozottan ellenzett minden újítást.

: Katolikus mintára megtartották a püspökök hatalmát (episzkopális vagy püspöki egyház), a papok és a diakónusok rendjét és azok felszentelését. Protestáns mintára csak a [[keresztség]] és az [[úrvacsora]] szentségét fogadták el, elutasították az [[átlényegülés]]ről szóló katolikus tanítást, elvetették a [[istentiszteletszentmise|misét]], a [[tisztítótűz]] dogmáját, a [[A szentek és ereklyéik tisztelete|szentek és ereklyék tiszteleté]]t. Vallották a protestáns [[megigazulás]]i tant és elvetették a pápa primátusát.{{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténet}}