„Pierre Benoit” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., egyéb apróság ld.: WP:BÜ
→‎Élete: linkesítés, forma
27. sor:
==Élete==
 
Apja katonatiszt volt., Akkoriés akkori állomáshelyén, Albiban született meg fia, Pierre Benoit. 1886Bár életének csupán első évét töltötte ebben a városban, mégis kötődött hozzá. júliusKülönösen híres székesegyháza mozgatta meg romantikus 16-ánképzeletét.
 
1887-től apját Észak-Afrikába helyezték. [[Tunézia|Tunéziába]] majd [[Algéria|Algériába]], ahol az Algíri Nagylíceumban tanult. Katonai szolgálatát ő is ittott töltötte, majd leszerelése után 1907-ben [[Montpellier]]-be ment, ahol irodalmi és jogi tanulmányokat folytatott, és két diplomát szerzett ezekből.
Bár életének csupán első évét töltötte ebben a városban, mégis kötődött hozzá. Különösen híres székesegyháza mozgatta meg romantikus képzeletét.
 
Tanulmányai végeztével köztisztviselő lett., Könyvtáros az Oktatási Minisztériumban. Harcolt az [[első világháború]]ban, azonban frontszolgálata alatt súlyosan megbetegedett.
1887-től apját Észak-Afrikába helyezték. Tunéziába majd Algériába, ahol az Algíri Nagylíceumban tanult.
 
Első regénye, a ''Királyasszony szeretője'' (Koenigsmark) 1918-ban jelent meg, majd a következő évben az ''Atlantis'' (L'Atlantide), amellyel elnyerte a [[Francia Akadémia]] nagydíját. Számos regényét filmesítették meg. Több alkalommal működött közre forgatókönyvíróként is. Leggyakrabban az említett két regényét, de több alkalommal a ''Ferté kisasszony'', ''A táncosnő'' és ''Az áruló'' című regényeit is. Két első regényéből operát is írtak.
Katonai szolgálatát ő is itt töltötte, majd leszerelése után 1907-ben Montpellier-be ment, ahol irodalmi és jogi tanulmányokat folytatott, és két diplomát szerzett ezekből.
 
1923-tól sokat utazott a világban, elsősorban a francia gyarmatbirodalom országaiban, ahonnan különféle francia lapokatlapoknak tudósított. Több híres személyiséggel készített interjút, mint például [[Mustafa Kemal Atatürk|Kemal Atatürk]]kel vagy [[Hailé Szelasszié etióp császár]]ral,. deDe készített riportot [[Hermann Göring|Göringgel]], [[Benito Mussolini|Mussolinivel]] vagy az általa nagyra tartott [[António de Oliveira Salazar|Salazar]] portugál diktátorral is.
Tanulmányai végeztével köztisztviselő lett. Könyvtáros az Oktatási Minisztériumban.
 
1931-ben lett a [[Francia Akadémia]] tagja. Az erősen szélsőjobboldali beállítottságú Benoît -Benoit, a fasiszta Charles Maurras csodálója -, Franciaország náci megszállása alatt csatlakozott a „Groupe Collaboration”-hoz, egy nácibarát művészeti csoporthoz, amelynek tagja volt többek között Abel Bonnard, Georges Claude és Pierre Drieu La Rochelle is. Emiatt 1944 szeptemberében letartóztatták, de végül hat hónap után szabadon bocsájtották. Viszont mint náci kollaboráns évekig „feketelistán” volt ezután.
Harcolt az I. világháborúban, azonban frontszolgálata alatt súlyosan megbetegedett.
 
Magyarországon a két világháború között csaknem valamennyi regényét kiadták. 1945 után azonban feltehetően politikai szerepvállalása miatt nem jelenhetett meg. Élete alkonyán Benoit interjúsorozat adott Paul Guimard francia írónak.
Első regénye, a ''Királyasszony szeretője'' (Koenigsmark) 1918-ban jelent meg, majd a következő évben az ''Atlantis'' (L'Atlantide), amellyel elnyerte a [[Francia Akadémia]] nagydíját.
 
Számos regényét filmesítették meg. Több alkalommal működött közre forgatókönyvíróként is. Leggyakrabban az említett két regényét, de több alkalommal a ''Ferté kisasszony'', ''A táncosnő'' és ''Az áruló'' című regényeit is.
 
Két első regényéből operát is írtak.
 
1923-tól sokat utazott a világban, elsősorban a francia gyarmatbirodalom országaiban, ahonnan különféle francia lapokat tudósított. Több híres személyiséggel készített interjút, mint [[Mustafa Kemal Atatürk|Kemal Atatürk]]kel vagy [[Hailé Szelasszié etióp császár]]ral, de készített riportot [[Hermann Göring|Göringgel]], [[Benito Mussolini|Mussolinivel]] vagy az általa nagyra tartott [[António de Oliveira Salazar|Salazar]] portugál diktátorral is.
 
1931-ben lett a [[Francia Akadémia]] tagja.
 
Az erősen szélsőjobboldali beállítottságú Benoît - a fasiszta Charles Maurras csodálója - Franciaország náci megszállása alatt csatlakozott a „Groupe Collaboration”-hoz, egy nácibarát művészeti csoporthoz, amelynek tagja volt többek között Abel Bonnard, Georges Claude és Pierre Drieu La Rochelle is. Emiatt 1944 szeptemberében letartóztatták, de végül hat hónap után szabadon bocsájtották. Viszont mint náci kollaboráns évekig „feketelistán” volt ezután.
 
Magyarországon a két világháború között csaknem valamennyi regényét kiadták. 1945 után azonban feltehetően politikai szerepvállalása miatt nem jelenhetett meg.
 
Élete alkonyán Benoit interjúsorozat adott Paul Guimard francia írónak.
 
==Regényei==